Page 27 - Antropozofia_2014.04_netre_Neat
        P. 27
     
       	            ANTROPOZÓFIA                                                        RUDOLF STEINERTÕL            Amikor a külvilágban benne álló személyiségek közül  alvó állapotban elsétálna egy ilyen életidegenség            egyre több számára lett világos, hogyan alakulnak mellett, amely most az amerikai elnök beiktatási            majd a XX. század második évtizedének szörnyû, beszédében elhangzott.             katasztrofális eseményei, bekerült az eseményekbe                                                               Amikor a tizennégy pont elõször belépett a modern                    valami – ahogy mondtam, ma csak irányokra akarok                                                               életbe, akkor kellett volna az ebben a tizennégy pont-            rámutatni, a pontosabb részleteket megtalálják írá-                                                               ban lévõ életidegenséggel szembeállítani valamilyen            saimban –, ami a lehetõ legvérszegényebb elvonat-                                                               valódi életgyakorlatot, valamit, ami az életbõl ered,            koztatás volt, valami, ami csak az absztrakt szellemi-                                                               egyszersmind a korszerû közélet fõbb elemeibõl, a            ségbõl született. Ezzel az elvont szellemiséggel az az                                                               valódi szociális gyakorlatból ered, annak felismeré-            ember lépett színre, aki tudósból lett az Amerikai                                                               sébõl, ami mint szociális kérdés lüktet a jelenkori            Egyesült Államok elnöke: Woodrow Wilson. Az õ                                                               emberiségben.            tizennégy pontja is olyan gyakorlati impulzust ho-            zott a világba, amely csakis az életidegen elvonatkoz-  Nemrégiben egy Stuttgartban tartott elõadásomban            tatásból eredt. Erre maga a helyzet szolgáltatta a életszerûen rámutattam ezekre a dolgokra, miután            gyakorlati bizonyítékot – ennek utánaolvashatnak Lloyd George meg akarta akadályozni a kitörni ké-            Maynard Keynes-nél –, az a helyzet, amelyben       szülõ sztrájkot és igyekezett kézben tartani a viszo-            Woodrow Wilson volt a versailles-i tárgyalásokon, nyokat. Erre mondtam Stuttgartban: az ilyen dol-            ahol mindaz, ami az õ elméletében élt, egyre inkább  gokkal, amelyek annak ellenére, hogy Lloyd George-            elolvadt, és a versailles-i tárgyalások eredménye rég  tól származnak, csak elméletben elgondolt dolgok,            elavult, hagyományos nézetekbõl született meg. a viszonyokat egyben lehet ugyan tartani, de a való-            Maga a történelem alakulása bizonyította be, hogy  ságnak nem lehet dirigálni, és az emberek meg fog-            mennyire életidegen Woodrow Wilson tizennégy nak gyõzõdni arról, hogy ez a fajta egybetartás csak            pontja. Azonban az, hogy megfogalmazta õket, arról  elmélet, és a gyakorlati életben nem lehet vele elérni            tanúskodik, hogy az ilyen absztrakcióval igenis be semmit, és hogy ez rövidesen meg fog mutatkozni.            lehet vinni valamit a valóságba: bele lehet vinni És most láthatják! Az alapján, ami valóban bekövet-            valamit, de csak a tévedést! Az nem úgy van, hogy az  kezett, meggyõzõdhetnek arról, hogy ami akkor            absztrakció, ha átmegy az emberen, ne tudna valósá- abban a stuttgarti elõadásban elhangzott, a szociális            got teremteni; az viszont biztos, hogy szükségsze- erõk megismerésébõl vagy csak valami elméletbõl ki-            rûen zavart és elégtelenséget visz bele a valóságba,  indulva hangzott-e el; és ma nemcsak elméletbõl            mivel nem az életbõl származik. A tizennégy pont beszélnek, hanem elméletbõl cselekszenek is, ami            hajókat és katonákat mozgatott meg, vitt át a tenge- tényleg egyáltalán nem helyénvaló.            ren, de nem volt képes életerõs impulzust belevinni a                                                               És akkor, amikor, hogy úgy mondjam, a modern            modern civilizációba.                                                               absztraktizmus politikai gyümölcse Woodrow Wil-            Attól tartok, hogy még mindig nem fogta fel elég sok  son tizennégy pontjában klasszikus módon meg-            ember, hogy ezzel mi került bele a modern civilizá-  jelent, így próbáltam meg azokban, akik akkoriban            cióba. A háború utáni Amerikában ugyanis Harding  bátortalanul, tétlenül, de valahogy kíváncsian hall-            követte Woodrow Wilsont – és mit olvashattunk gatták Wilson pontjait, felkelteni a megértést az            nemrég ennek a Hardingnak a beiktatási beszédé- iránt, hogy Európából kiindulva – elõször csak Kö-            ben? Ugyanazokat az elvont frázisokat, ugyanazt a  zép-Európa jöhetett szóba – a szociális organizmus            szöveget az „emberi testvériségrõl”, amely nem lehet  hármas tagozódásával valami konkrét és az élet gya-            motiváló, mert absztrakciókban él, ez a wilsoni poli-  korlatának megfelelõ dolog állítható szembe a gya-            tika folytatása más néven. Nem látom, hogy elegen-  korlatiatlan tizennégy ponttal. És ha lett volna érzé-            dõ számú ember elegendõ mértékben értené, hogy  kük a valóság iránt, nem csak a megkedvelt és aztán            itt a korábbi elégtelenség folytatódik. Olyan, mintha  „gyakorlativá” vált elméletek iránt, meg lettek volna            a modern ember egyenesen elveszítette volna a gyõzõdve arról, hogy ugyanúgy, ahogyan a gyakor-            valóság, az élõ valóság iránti lelkesedést, és mintegy  latiatlan absztrakciók katonákat és hajókat indítot-                                                            25
       
       
     
