Page 24 - Antropozofia_2014.04_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA 2014. HÚSVÉT Szüleim képzõmûvészek voltak. Szerény körülmé- Soha senki nem beszélt nekem úgy a kereszténység- nyek között éltünk, ezért be kellett segítenem a ház- rõl, mint Arató Zsuzsi. – Rajta keresztül jutottam el tartásba. Apám is, én is különórákat adtunk, s egy- Nagy Emilné Göllner Máriához és Göllner Lajoshoz szer egy kislány került hozzánk: Arató Zsuzsinak is. A Kis-Svábhegyen, Nagy Emil villájában – ahol ko- hívták. Már akkoriban is voltak „zavarba ejtõ” hit- rábban az elsõ magyarországi Waldorf-iskola mûkö- bölcseleti kérdéseim, de a hittantanárom rend- dött – Göllner Mária rendszeres antropozófus össze- szerint azzal ütötte el a dolgot, hogy ezek „túl apolo- jöveteleket tartott. Az ottani társaságban volt egy getikus kérdések”, vagyis nem kaptam rájuk felele- fiatal antropozófus leány, Dukesz Dolly (a késõbbi tet. A különórák során barátság alakult ki köztünk Illés Györgyné), akinek udvarolni kezdtem – nem sok Arató Zsuzsival, így kérdéseimet õ sem úszta meg sikerrel. Akkoriban a Fogarasi úton laktunk, de – és õ választ adott rájuk! Õ ugyanis 1941/42-ben már 1943. június 27-én lebombázták a házunkat. Duke- Rózsi néni (Szilágyi Jenõné) tanítványa volt. Ebbe az szék antropozófusok voltak, a Benczúr u. 28. szám antropozófus ifjúsági csoportba járt többek között alatt laktak, jómódú emberek voltak. Meg szerették Székely György, Biczó Iván, s késõbb idõnként én is. volna ismerni a szüleimet, ezért meghívtak minket látogatóba – éppen a bombázás napjára. A „család- Arató Zsuzsi egyszer csak váratlanul eltûnt. Zsidó látogatás” tehát elmaradt. Amikor két nap múlva származása miatt – és mert nem tûzte ki a sárga csil- mégis elmentem hozzájuk a Benczúr utcába, azzal lagot – egy utcai igazoltatás során elfogták és rögtön fogadtak, hogy származásuk miatt át kell költözniük Mauthausenbe deportálták. – Egy nappal a koncen- a Munkácsy és a Benczúr utca sarkán található „sár- trációs tábor felszabadítása elõtt halt meg. gacsillagos” házba. Ezért megkértek, hogy vigyázzak a lakásukra, ahol komoly könyvtáruk volt, jelentõs antropozófiai irodalommal. Mondanom sem kell, hogy sokat olvastam náluk – de nem sokáig. 1943. július 2-án a Benczúr utcában is megszólaltak a légvédelmi szirénák, a szõnyegbombázás pedig ép- pen ezt a környéket érte. Átszaladtam az említett sárgacsillagos ház légópincéjébe, sokan mások is ide menekültek: ott volt Zerkovitz Béla, az egykori „slá- gerkirály”, Jemnitz Málcsi néni (Dolly nagymamája), és ott voltak Dukeszék is. – A bombázás során itt egy valódi szellemi élményben volt részem… * A háború után a „régi” Nemzeti Színházban dolgoz- tam korrepetitorként – Dohnányi Ernõ ajánlott be Németh Antalnál. Itt sok mûvésszel kerültem kap- csolatba, köztük Bajor Gizivel és a háború elõtt magyar filmek „dzsentri sztárjával”, Jávor Pállal. Õ volt az egyetlen ember a Nemzetiben, aki tudta, mi az a reinkarnáció. Akkoriban a Róna utca és a Bosnyák utca sarkán lak- tunk. A ház negyedik emeletén egy Juhász nevû író özvegye lakott két lányával, az egyikük kémikus volt, a másik festõ. Hozzájuk gyakran felmentünk és nagy beszélgetéseket folytattunk. Az egyik lánynak egy Raffaello: A keresztre feszített Krisztus 22