Page 9 - Antropozofia_2014.04_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA A TÁRSASÁGBAN hatók meg elszórtan, s amelybõl az ember kénye- Egyvalamit azonban megtehetünk, s ez válasz lehet kedve szerint válogathat, hanem egy eleven lény. korábban feltett kérdésünkre: még ha el is kell ítél- Az „Emberarcú [Antropozófiai] Társaságnak” ezt nünk egy embernek a tetteit [vagy kijelentéseit], ma- a[z Antroposzófia] lényt kell szolgálnia – s Rudolf gát az embert azonban nem kell elítélnünk, hanem Steiner szerint a társaságnak ehhez a jövõben „na- szeretnünk kell õt. Hogy tényleg szeretjük-e õt, az gyobb bátorságra és tetterõre”, „több türelemre és majd a meditációnk pillanataiban fog kiderülni szá- toleranciára” lesz szüksége – s mindenekelõtt az Igaz- munkra. Szimpátiáinkból és antipátiáinkból, apró- sághoz való még nagyobb hûségre”. 13 cseprõ gondjainkból semmit se vigyünk át a szellemi világokba – ez nyitja majd meg nekünk a szellemi Rudolf Steiner ismételten hangsúlyozta: arról van világokat, s így nyerünk oda megfelelõ módon bebo- szó, hogy „végtelenül elnézõek és szociálisan tole- 15 ránsak legyünk az emberekkel”, hogy képesek le- csátást.” Ahogy az imént már hangsúlyoztuk: az igazság minden embernek a javára válik, még annak gyünk ezt kifejleszteni magunkban – és „csak ott ne is, aki tévúton jár. Ha érvényt szerzünk az igaz- legyünk elnézõek, ahol meghamisítják és lerom- 14 bolják a szellemtudomány lényegét”. Az igazság ságnak – ahelyett, hogy visszahúzódnánk az összes lehetséges „álláspont” relativizmusa mögé –, azzal a fölötte áll minden lelki összetartásnak, „lojalitás- megtévedt embert is oltalmazzuk és támogatjuk, s nak” és egyéb másodrendû erényeknek – és Rudolf hosszabb távon pedig segítjük õt abban, hogy kisza- Steiner nagyon szigorúvá, s olykor kimondottan badulhasson Lucifer és Ahrimán (vagy még sötétebb nyerssé és kíméletlenné vált, ahol sérülni látta ezt az erõk) fogságából, amelybe az ember gyakran aka- alapelvet (az Antropozófiai Társaságon kívüli és ratán kívül kerül. belüli ellenfelekkel való bánásmódban). Többször is óva intett a pozitivitási gyakorlat tévesen értelme- S ilyen értelemben úgy is mondhatnánk: fõ fel- zett alkalmazásától, s egy ezoterikus óra során a adataink egyike, hogy az antropozófiát – annak lé- következõket mondta: „Legfõbb és legszentebb ér- nyét – engedjük jelen lenni társaságunkban, hogy az tékként, amivel rendelkezünk, mindig az igazsághoz õ segítségével kezdeményezõ készséggel tevékeny- való hûséghez [kell] ragaszkodnunk. Sose tegyünk kedhessünk. Egy ilyen külsõ és belsõ áttörés (vagy olyan engedményeket, amelyek sértik az igazságot, ébredés) szellemi és szociális õsképe, úgy vélem, a hiszen éppen az igazság az, ami ellen sohasem szabad tanítványok pünkösdi közösségében adatott meg vétenie annak, aki ezotériával foglalkozik. Szörnyû számunkra. E Krisztus-központú közösségrõl és súlyos vétség, hogyha valaki, aki ezotériával mondta Rudolf Steiner, hogy a pünkösdi esemény foglalkozik, a testvériség kedvéért elferdíti az igaz- által egy új szellemi szintet ért el. Rudolf Steiner úgy ságot; ha azért, hogy ne bántson meg valakit, akár fogalmazott, hogy egy új lelkület, egy teljesen újfajta csak a legcsekélyebb mértékben is elhomályosítja az lélekállapot ragadta el a közösség minden tagját: a igazságot, hiszen ezzel [nem csak az igazságnak, ha- tanítványok Pünkösdkor és azután levetették az élet nem] annak az embernek is árt. S még ha vérzõ „szûkösségét és önösségét”, s „végtelen nagylelkû- szívvel kell is látnunk, hogy valaki, akit esetleg sze- séget” és „óriási belsõ türelmet” fejlesztettek ki ma- retünk, vét az igazság ellen, nekünk akkor is ki kell gukban, s „szívük mélyén megértést tanúsítottak tartanunk az általunk felismert igazságnál, akár- minden iránt, ami a Földön emberi”. Ezután oly milyen következményekkel járjon is számunkra. módon tudták magukat kifejezni, „hogy mindenki értette õket, aki jelen volt”, mivel képesek voltak belelátni „minden ember szívébe és lelkébe”, s az õ 16 13 Rudolf Steiner: Das Schicksalsjahr 1923 in der Geschichte der nyelvén tudtak szólni. Mindezek tették lehetõvé, Anthroposophischen Gesellschaft (Vom Goetheanumbrand zur Weihnachtstagung) [Az 1923-as sorsdöntõ esztendõ az Antro- pozófiai Társaság történetében (A Goetheanum leégésétõl a Karácsonyi konferenciáig)] (GA 259). Dornach, 1991, 861. o. 14 Rudolf Steinertõl idézi Adelheid Petersen: „Dornach in den 15 Rudolf Steiner: Zur Geschichte und aus den Inhalten der ersten Jahren 1914/1915” [Dornach 1914/15-ben]. In: Erika Beltle és Abteilung der Esoterischen Schule 1904–1914 [Az Ezoterikus Is- Kurt Vierl (szerk.): Erinnerungen an Rudolf Steiner [Emlékezé- kola elsõ tagozatának történetérõl és tartalmaiból 1904–1914] sek Rudolf Steinerre]. Stuttgart, 1979, 192. o. (GA 264). Dornach, 1996, 336. sk. 7