Page 4 - Antropozofia_2014.04_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA 2014. HÚSVÉT VALÓDI VÁLASZTÁS Lendvay Miklós A választás lehetõsége nem kitüntetett pillanatokban teljes, de ez esetben önmagunktól válunk el, önmagunkat adatik meg az életünkben. Minden pillanatban állítjuk a áruljuk el – nem vagyunk belsõ lényünkkel összekötve. váltókat, döntéseinkkel befolyásoljuk a következõ színt, És választhatjuk a krisztusi utat. Felvenni nem a másét, a következõ találkozást, a következõ hónapokat, éveket, hanem a saját keresztünket. Összekapcsolódhatunk saját életeket. Nemcsak éber, hanem átaludt pillanatokban is, Énünkkel, ott lehetünk, jelen lehetünk a világnak annak a amikor az éber tudat helyett az ösztönökre, a megérzé- szögletében, ahova inkarnációkon keresztül igyekeztünk, sekre, sugallatokra, „külsõ” segítõkre és ellenerõkre tá- és tükröt tarthatunk annak, aki elõttünk áll, és szerintünk maszkodunk. Részei vagyunk egymásnak, egy áramlás, eltévedt. Megtehetjük, hogy sem tõle, sem magunktól találkozás-sorozat résztvevõi: az élet, a sors, a karma ren- nem szeparálódunk, hanem integráljuk a helyzetet, a má- dezi a színpadot, az érintkezési pontokat – amelynek mi is sikat és Önnönmagunkat. társrendezõi vagyunk. Hogy milyen nehéz ez, azt Gandhi példáján láthatta a Mihály arkangyal korszakában élünk, amely korszaknak világ, igazi, emberileg szinte felfoghatatlan és elviselhe- nagy kérdése és inspirátora a szabadság. Az ember sza- tetlen nagyságában. „A világban áhított változás legyél badságvágya és a szabadságra való törekvése ahhoz ve- Te magad” – sugallja Gandhi. A neked tartott tükörben is- zet, hogy mindannyian a saját elképzelésünk szerint sze- merd fel a helyes utat. Kapcsolódj össze saját bensõ Éned- retnénk az életet, a környezetünket alakítani. Mindenki a del, egyre inkább, egyre elevenebbül. Nem a másik he- sajátját akarja. Ez a fajta növekvõ individualizáció rende- lyett, nem a másik ellen, hanem magadért, érte, értem, zetlenséghez, káoszhoz vezet. mindenekért. Odatarthatjuk akkor is fejünket, ha a másik Tombol bennünk a saját elképzelés megvalósításának elvadultságában, haragjában, félelmében nem tehet mást, kényszerítõ ereje. A gyarapodó jólét egyre több ember mint véresre veri azt. Gandhi megtette – áldozata oly számára szinte korlátlan lehetõséget ad. Nem az a kérdés, fénylõ, mint Krisztus tette. Magára vette a világ bûneit, de hogy hol vannak lehetõségeink korlátai, hanem az, hogy nem a mi keresztünket, hanem a sajátját. A mi keresztün- milyen szinten állunk, milyen tapasztalatokra van szük- ket magunknak kell magunkra vennünk – Krisztusnak a ségünk ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat, Énünk Golgota óta nincs más, és nem is lehet más keze, csak a megismerhesse Önmagát, szellemi létét és annak fizikai mienk. megnyilatkozását, azaz forrását és földi gyümölcsét egy- Húsvétkor a választás lehetõsége fénylik, messzire világít aránt. És a döntõ pillanatban – ami nem kiválasztott, ki- – ilyenkor a mi figyelmünk, a teremtett világ figyelme ott tüntetett, hanem a földi lét minden egyes szentséges van, kitüntetett lehetõség ez saját keresztünk felvételé- pillanatában – közel vagy távol állhassunk önmagunktól. nek felismerésére. A böjt a felkészülés, a külsõ hívságokról A megragadottság módja, az ego és az Én látószöge és és praktikus szokásokról való lemondás és az igazi Énünk- viszonya határozza meg, hogy szempontjaink prak- kel való összekapcsolódás csupaszabb, szikárabb, lényeg- tikusak, célszerûek, földiek, vagy lényegiek, értelemmel látóbb lehetõsége. De a hétköznapi mennyország nem- teliek. csak a húsvéti fényben tündököl, hanem bevilágítja az Mindennapi krisztusi keresztünk és próbatételünk, ami- évben mérhetõ ívet, kezdeteként és végpontjaként egy le- kor a velünk szemben álló embertársunkkal nem értünk hetséges szellemi–lelki kalendáriumnak. Lépéseket tehe- egyet. Választásunk sokféle lehet. Néha szakítunk, félre- tünk Önmagunk, Énünk felé, amely egyben a mások fele vonulunk, kivonjuk magunkat a helyzetbõl, tagadva, hogy vezetõ út is. A golgotai misztérium óta Krisztus a karma értelme van ottlétünknek – azaz bojkottálunk, elutasí- ura. Amennyiben szólítjuk, korszakunkban akár földi tunk, harcolunk, szembefordulunk, szeparálódunk. Sza- helytartóján, Mihályon keresztül, segítségünkre lehet. badságunkban áll az elhatárolódást választani, az Ego hát- Az idõ fordulóján ez a lehetõség nyílt meg az ember szá- raarcát a találkozás, a felelõsség és az együttmûködés elõl. mára: belsõ döntésbõl és szabadságból az elhatárolódást Néha megoldjuk a másik helyett a helyzetet, nagy erõbe- meghaladva képes lehet az integrálódás gesztusára, integ- dobással magunkra vesszük az õ keresztjét. Mintha miénk rálódni Énjével és a teremtett világgal – megszületett a volna, nekünk kellene cipelni. Az elhatárolódás itt is szeretet lehetõsége. Ez Húsvét ünnepe. 2