Page 7 - Antropozofia_2014.04_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA A TÁRSASÁGBAN Az Antropozófiai Társaság és annak minden Éppen korunk kihívásaira való tekintettel mond- egyes tagja tehát egy sorsdöntõ történelmi szituá- ta Rudolf Steiner a következõket: „Egyetlen olyan cióba van helyezve, amire Rudolf Steiner többször is erõ van, amitõl Lucifer meghátrál: ez pedig a mora- félreérthetetlenül rámutatott. Egyéni elhatározá- litás. Ez olyasvalami, ami Lucifert a legperzselõbb sokra és személyes bátorságra van szükség ahhoz, tûzként égeti. S Ahrimánnal szemben sincs más hogy részt vehessünk és helytállhassunk ebben a ellenszer, mint a szellemtudományosan iskolázott küzdelemben, melyben az ember, az ember indivi- ítélõerõ és megkülönböztetõ képesség. Mert amire a dualitása, sorsa és jövõje a tét. Nyilvánvaló, hogy Földön józan ítélõképességként szert teszünk, az Rudolf Steiner a michaeliták elszántságára és bátor- olyasvalami, amitõl Ahrimán fejvesztve menekül. 8 ságára épített ebben a küzdelemben. Különösen Ahrimán valójában semmitõl sem idegenkedik any- „a Goetheanumban mûködõ ezoterikus iskola” tag- nyira, mint attól, amit Én-tudatunk józan iskolázá- jainak mondta el újra és újra az úgynevezett „Klasse- sával vívunk ki magunknak. Hiszen látni fogjuk, órák” során, hogy mit vár el tõlük. S ilyenkor sosem hogy Ahrimán egészen más régióhoz tartozik, olyan harciasságra gondolt, hanem bátor lélekjelenlétre. régióhoz, amely igen távol áll attól, amit józan ítélõ- A János-épület [az elsõ Goetheanum] kis kupolájá- képességként fejlesztünk ki magunkban. Abban a ban Rudolf Steiner nem egy küzdõ Krisztust akart pillanatban, amikor Ahrimán szembetalálkozik az- felállítani, hanem egy olyan lényt, „aki puszta jelen- zal, amire földi létünk során józan ítélõképességként létével fejt ki olyan hatást, aminek valójában a lelkek- szert tettünk, szörnyû ijedség fogja el õt, mivel szá- 9 ben kell végbemennie.” Steiner többször is kifejtet- mára ez teljesen ismeretlen dolog, amitõl nagyon fél. te, hogy Krisztus nem azért nyújtja ki karjait, hogy ártson Lucifernek és Ahrimánnak. Mozgásban lévõ alakját pusztán lényének belsõ szükségszerûsége ha- tározza meg. Semmiféle gyûlölet vagy harci érzés (küzdõszellem) nem él Krisztusban. Ereje és „impul- zusa” inkább lényének kisugárzó tisztaságában rej- lik, többek között „a világgal való õszinte együttérzé- sében”. Krisztus ezzel az „együttérzéssel”, sõt e „végtelen részvéttel és könyörülettel” fordul Lucifer és Ahrimán felé is, akik kiszakadtak az isteni prin- cípium fejlõdésének fõ irányából, s – így önmagukra hagyatva – arra vannak kárhoztatva, hogy a maguk elszigeteltségében és egyoldalúságában tevékeny- kedjenek tovább. Ám a Krisztusból kisugárzó tiszta, személyfölötti szeretet és szellemiség elviselhetet- len Lucifer és Ahrimán számára: olyan önértékelési és önismereti folyamatokat indítanak el bennük, amelyek Lucifernek végül a szárnyát szegik, Ahri- mánt pedig megbilincselik. Krisztus nem az ereje által hat rájuk, hanem puszta jelenlétével, fényével és melegségével – gondolkodásának és szívének szere- tetével, moralitásával és ítélõképességével. Csodálkozás, együttérzés, lelkiismeret: 8 Vö. Peter Selg: Grundstein zur Zukunft. Vom Schicksal der Michael- a Krisztus-arc vonásai (Rudolf Steiner második Gemeinschaft [Alapkõ a jövõhöz (A jövõ alapköve). A michaelita Krisztus-fõ tanulmánya, 1915. Húsvét) közösség sorsáról]. Arlesheim, 2013, 38. sk. 9 Rudolf Steiner: Menschenschicksale und Völkerschicksale [Emberi sorsok és népek sorsa] (GA 157). Dornach, 1981, 256. o. 5