Page 45 - Antropozofia_2014.04_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA AZ ORVOSLÁSBAN eszközökkel a gyógyíthatatlan betegek szenvedéseinek E nem túl rövid, de kikerülhetetlen természettudo- lerövidítése. A passzív eutanáziának további két formája mányos fogalmi bevezetõ után antropozófiai isme- van, az egyik, mikor nem is a beteg, hanem az orvos dönt retekkel bõvítve is vizsgáljuk meg az eutanázia a halálról. Ez esetben arra a kérdésre kell választ kapni, kérdését. A szellemtudományos tanítások alapján hogy meddig, milyen eszközökkel köteles azt a beteget – röviden – a földi emberi élet nem egyszeri, hanem életben tartani, akinek élete visszafordíthatatlanul a vé- reinkarnációk sorozata. Az ember a látható, halandó géhez közeleg. Itt az orvosi kötelesség és az emberhez fizikaisága mellett az érzékszerveivel közönséges méltó szép halál kerül szembe egymással, amely azon- úton nem észlelhetõ lelki-szellemi lényiséget is hor- ban feloldható. Az orvosi kötelesség nem értelmezhetõ doz. Az antropozófus gyógyászatban az ember hár- egyoldalúan, a beteg jogainak tisztelete nélkül, így az mas tagozódásának (test–lélek–szellem) ismerete élet mûködésének erõszakos fenntartása már nem az alapvetõ fontosságú. A szellemi lénytagunk megnyil- élet meghosszabbítását, hanem a haldoklás elnyújtását vánulása, mûködése alapján tovább tagozódik: jelenti.” 9 a tisztán szellemi világból (felsõ devachán, vagy Álló- csillag-szféra, „a meg nem nyilvánult”) legfelsõbb Végül ismerkedjünk meg még egy fogalommal: az eu- Énünk közvetlenül nem lép a teremtésbe, hanem az teliával. „Bitó László »Boldogabb Élet – jó halál« címû ént, mint a teremtésben tapasztalatokat gyûjtõ könyvében különbséget tett az eutanázia és az eutelia „nyúlványt” küldi le. Az én inkarnációról inkarná- között. Az utóbbi szó szerinti jelentése jó vég, aktuális cióra újabb és újabb földi életeken keresztül törleszti értelmezése: az élet jó vége, utolsó szakasza. Az orvos- korábbi földi életei karma-tartozásait, és ismeretek- író azért tartja ezt a megkülönböztetést fontosnak, mert kel gazdagodik, fejlõdik. A Kozmikus Éjfélt követõen a törvényhozók eddig figyelmen kívül hagyták, hogy az exkarnációs íven a teremtésbe lépve a Hierarchi- megfelelõ felkészülés, a halálfélelem feloldása híján csu- ákkal együttmûködve összeszövi új földi életének pán az élet megszûnésérõl megszûntetésérõl beszélünk, történéseit, és mint csatába induló lovag, páncélt, amely nem egyenlõ a jó halállal. Az eutanázia a lélegez- lovat, kardot: alsóbb lénytagjait (éter és asztráltes- tetõ gép lekapcsolását vagy egy halálos injekció beadását tét) magára ölti. Így lép be a földi szférába, a koráb- jelenti a köztudatban. Ebben az értelemben pedig ez nem ban már kiválasztott fizikaiságba. Az õsöktõl kapott feltétlenül jelent jó halált, hiszen lehet, hogy a halálos fizikai teste is fejlõdésének eszköze lesz, hogy maj- injekciót egy ápoló, orvos adja be, anélkül, hogy bárki is dan, a Teremtés terve, célja szerint az Emberlény a ott lenne, aki a haldokló kezét fogja. Sõt az orvos lehet- 10. hierarchiává váljon. séges, hogy soha nem foglalkozott a »halál tudomá- nyával«, azaz az élet utolsó szakaszának lélektanával. Csodálatos kép, hatalmas perspektíva, amelyet Ez pedig azt eredményezi, hogy a beteget nem készítik fel mindannyian, akik antropozófiával foglalkozunk, lelkileg a halálra. Ezzel szemben az eutelia figyelembe lelkünkben-szellemünkben hordozunk. Ám ha le- veszi testi-szellemi – szóma és psziché – kettõsségünket, szállunk a kozmikus magasságokból és földi ember- s ezen belül az életbõl való elkerülhetetlen kilépésünkhöz ként, szülõként, gyermekként, barátként, orvos- a szellemi felkészülésünket-felkészítésünket helyezi elõ- ként, vagy éppen betegként tekintünk a szenvedés, térbe. Az eutelia mindarra utal, ami könnyebbé, nyugo- fájdalom, halál kérdésére, számtalan kérdés merül dalmasabbá, kielégítõbbé, boldogabbá teheti a végsõ bú- fel bennünk. Elméletben, fejben tudjuk, hogy a csút az élettõl. Ez az intézmény nemcsak azokat szol- krisztusi út nem rózsaszirmokkal, hanem tövisekkel gálja, akik kérik azt, hogy segítsék õket a halálba, hanem van behintve; fejlõdni csakis szenvedéseken keresz- minden haldoklót. Az eutelia végzésekor mindig vannak tül tudunk. Ám énünknek a lélekben, személyiség- jelen rokonok, barátok, annak érdekében, hogy így végsõ ben való megnyilvánulása, egónk nem akar szen- búcsút vehessen a haldokló a szeretteitõl. Véleményem vedni, sõt, kifejezetten jól akarja magát érezni, mind szerint ez valóban sokkal humánusabb megoldás, mint, hogy búcsú nélkül hagyja el valaki a földi létét.” 9 Batári Henrietta: Az élethez és az emberi méltósághoz való jog alkotmányos kérdései (szakdolgozat). Miskolc, 2013 Konzulens: Dr. Paulovics Anita egyetemi tanár. 43