Page 21 - Antropozofia_2013.06_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA A MÛVÉSZETBEN Richard Wagner az ötödik kultúrkorszak [2] repre- zentatív alakja, aki a mûalkotást a szellemi világ külsõ nyelvének, külsõ megnyilatkozásának tekinti. Ezért van oly sok ellenfele, akik a tisztán emberi- formális zenét akarják védelmezni (lásd Hanslick). (GA 126: Okkult történelem, 1910. december 29.)[3] Richard Wagner bizonyos módon megsejtette a Gol- gotai Misztériumot – csak ezáltal vált lehetõvé szá- mára, hogy megalkossa a Parsifalt. (GA 131: Jézustól Krisztushoz, 1911. október 8.)[4] Sohasem jutott egy nem beavatott olyan közel az ezo- terikus kereszténység legmélyebb igazságához, mint Wagner a Parsifalban. (GA 149: Krisztus és a szellemi világ. A szent Grál keresése, 1914. január 2.)[5] Ha visszatekinthetnénk a régi, egyiptomi misztériu- mokra, akkor láthatnánk, hogy a vallás, a tudomány és a mûvészet még egységet alkotott. […] Késõbb a vallás, a tudomány és a mûvészet útjai elváltak egy- mástól. A mi korunkban azonban már ismét érzik az S korunkban valóban élesen szemben áll egymással a emberek, hogy e három dolognak újra egyesülnie régi kultúra maradványa és egy új kultúra hajnala. kell. Mi más volt Richard Wagner jelentõségteljes tö- Láthattuk, hogy a hangokban való pusztán emberi rekvésének célja, mint az, hogy a spirituális törek- tevékenykedést, a tisztán formális zenét, amin Wag- vést kultúrimpulzussá alakítsa a maga nagy, hatal- ner felül kívánt kerekedni, amin õ túl akart haladni, mas sejtéseiben? Az egyiptomiaknál ez szemléltetõ milyen hevesen védelmezik Wagner ellenfelei, mivel kép volt, mivel a külsõ szemnek erre volt szüksége. képtelenek voltak megérezni, hogy ösztönös módon A mi korunkban ez megismétlõdik: az egyes kultúr- éppen Wagnernél jelent meg egy új impulzus mint áramlatoknak újra egységet kell alkotniuk, de olyan egyfajta hajnalhasadás. (GA 126, 1910. december mûalkotásokban, melyeknek fõ eleme a hang áram- 29.) lása. (GA 105, 1908. augusztus 16.) Nem tudom, tisztában vannak-e vele, hogy Richard Wagnert hosszú idõn keresztül a legcsípõsebb és leg- A külsõ benyomásokat a mögöttük álló szellemi ha- szörnyûbb bírálatokkal illették, és hogy legtöbbször talmakra kell vonatkoztatnunk. […] Így van ez ko- elutasításban volt része. E bírálói és elutasítói a Bécs- runk tudományával és mûvészetével is. Korunkban ben élõ Eduard Hanslick roppant szellemdús mûvei- az igazán nagy mûvészi egyéniségeknél a mûvészet re hivatkoztak: õ volt az, aki A zenei szépség címû egyfajta áldozati tevékenység az isteni-szellemi világ érdekfeszítõ könyvecskét írta. Nem tudom, tudják-e, számára, vagyis ami náluk például a hangokban nyil- hogy ezzel úgyszólván a régi szegült szembe egy tör- vánul meg, azt szellemi misztériumok megnyilat- ténelmi jelentõségû hajnalhasadással. A zenei szép- kozásának kell tekintenünk. Kultúrtörténetileg és ségrõl írott könyv történelmi dokumentumként okkult szempontból is így kell néznünk Richard Wag- szolgálhat a késõbbi korok számára. Mert mit is nert minden egyes részletében. Úgy kell néznünk õt, akart Hanslick? Õ azt mondja: ilyen módon nem le- mint korunk reprezentatív alakját, mint aki az ötö- het zenét szerezni, ahogyan azt Richard Wagner dik kultúrkorszakot testesíti meg. Wagnernek min- teszi; ez egyáltalán nem is zene, hiszen nála a zene dig az volt a törekvése, hogy a hangok és hangzások olyan irányba mutat, az õ zenéje olyasvalamire akar révén fejezze ki a szellemi világ felé fordulást, és a rámutatni, ami a zeneiségen kívül van: valami érzék- mûalkotást a spirituális világ külsõ nyelvének, a szel- felettire. (Uo.) lemi világ külsõ megnyilatkozásának tekintette. 19