Page 57 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA RUDOLF STEINERT Ô L „...EGY SOKSZOR MÉLYEN BENSŐSÉGES SZÍVMUZSIKA SZERINT…” – AZ 1889 NYARÁN TETT BUDAPESTI LÁTOGATÁS EMLÉKKÉPEI (1924 JÚNIUS) 1 Rudolf Steiner Első életszakaszom vége előtt még Budapestre és magyarnak szubjektíven mennyire igaz az általam Erdélybe is ellátogathattam. A korábban említett, gyakorta hallott jelmondat: „Magyarországon kívül Erdélyből származó barátom [Moriz Zitter], aki nincs élet: s ha van, nem olyan.” [„Extra Hungariam az évek során végig ritka hűséggel maradt velem non est vita, si est vita, non est ita.”] kapcsolatban, megismertetett több Bécsben időző [1869–1879 között Neudörfl /Lajta-Szentmiklóson] honf társával. Így aztán az igen kiterjedt társasági Gyermekként láttam Magyarország nyugati határá- kapcsolattartáson kívül volt még egy ilyen az erdé- nál, miként kellett a németeknek ezt a nyers-büszke lyiekkel is. Ezek között volt [Julius] Breitenstein akaratot éreznie; most Magyarország közepén meg- úr és [Amalie Breitenstein] asszony, akikkel akkor ismertem, hogy miként viszi a magyar embert ez az barátkoztam meg és akik a legszívélyesebb módon akarat egy[fajta] emberi elkülönültségbe, amely egy [barátaim] maradtak. Már régóta vezető szere- bizonyos naivitással egy a számára magától értető- pet játszanak a bécsi Antropozóf ai Társaságban. dő ragyogásba öltözteti, amely sokat ad arra, hogy Az erdélyiekkel való emberi összeköttetés [1889 magát a természet rejtett szemének, de nem az em- júniusában] egy budapesti utazáshoz vezetett. ber nyitott szemeinek mutassa meg. Magyarország fővárosa, Bécstől oly egészen elütő […] jellegével, mély benyomást tett rám. Bécsből indul- Oly élményeket, mint ezek az utazáso k, a Sors ho- va ugyebár [Pozsonyon keresztül] egy olyan utazá- zott nekem; és ezek által tudtam magamnak a kül- son jut el oda az ember, amely teljességgel a legbáj- világhoz való tekintetet fölnevelni, amely nem vált telibb természetben, temperamentummal legtelibb számomra könnyűvé, miközben a szellemi elemben emberségben és zenei élénkségben ragyog fel. Ott, egy bizonyosfajta magától értetődőséggel éltem. ha az ember a vasút-vonat ablakon át kinéz, az a Fordította: Barna Péter benyomása, hogy maga a természet egy különös módon poétikussá válik, és hogy az emberek, nem sokat törődve a számukra szokványos poétikus ter- mészettel, ebben egy sokszor mélyen bensőséges Szívmuzsika szerint sürgölődnek-forgolódnak. És amint belép az ember Budapestre, egy olyan világ szólal meg, amelyet a többi európai nemzetiség hoz- zátartozói, szemlélhetik bár a legnagyobb részvét- tel, mégsem érthetik meg azt teljességgel soha. Egy sötét mélyalap, amely fölött egy színekben játszó fény ragyog. Ez a Lény a pillantásom számára mint- egy Eggyé tömörítve jelent meg, amikor [Pesten] a Deák Ferenc-emlékmű előtt álltam. E főben, mely azon Magyarország megteremtője, amely 1867-től 1918-ig létezett, egy nyers-büszke akarat élt, mely szív-bátran fog cselekvéshez, mely magát ravaszság nélkül, de elemi erővel, a másra való tekintettel le- A pesti Deák Ferenc emlékmű vés nélkül érvényesíti. Éreztem, hogy minden valódi (Huszár Adolf, 1887) 1900 körül 9 1 Mein Lebensgang. Eine nicht vollendete Autobiographie, mit einem Nachwort hg. von Marie Steiner 1925. GA 28 ( 2000) XIII. Reisen nach Budapest und Siebenbürgen; [...]. p. 186–187., 189. – Magyarul (a fentitől eltérő fordításban): Életutam. Ford.: Dr. Dalmai Zoltán 1 (Budapest: Genius, [ 1994]). XIII. 1890., p. 129–130., 132. A szöveg legelső közlése: Mein Lebensgang XXIX. in: Das Goetheanum, 3/25 (22. Juni 1924) p. 361–362. 55 55