Page 53 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA A PEDAGÓGIÁBAN MINDENNAPI ÚJJÁSZÜLETÉS Harmath Judit Belépek az iskola kapuján a kertbe. Nyugalmas reg- nan latin szavak áramlanak − római sereg menetel. geli csend van, a tanítás már elkezdődött. Almafák, Egyszerre jelen van minden kor. Amikor a gyerekek birsek, cseresznyék aranylanak, őszt illatoznak. az iskolában tanulnak, az egész emberiségfejlődés Gyöngykavics, rönkök, kövek, botok, a deres fűben átélhető az aulában – minden pillanatban minden érett gyümölcsök várakoznak. Gyermeképítmé- átélt évezred! Ha pedig a gimnázium termei felé nyek minden sarokban, házikók, tűzrakó hely, ke- mence. Minden reggel végigjárjuk ezt a kedves ös- lépdelek, a tudomány hangjait hallom. Földrajzi, vényt, majd kétszázan, csapatostul, párosan, vagy matematikai, kémiai fogalmak, számok, jelek ne- egyedül. Ajtót nyitok, megérkeztem. Az előtérben vei. Vallás, művészet, tudomány. Minden, ami volt, sárgult levelek, gesztenyék, diók között lámpás fé- minden, ami éppen születőben: egy Waldorf-isko- nye melenget. Végigmegyek a folyosókon. Különös la mindennapjai: felvillanva megelevenedő, létben moraj hallatszik ki a termekből, a fohászt mondják tükröződő Akasha-krónika. Végül eljutok az eurit- − minden teremben sorra hangzik az ima, templo- mia teremhez: otthon vagyok. Minden mozgás ele- mot épít körénk. Azután énekhangok csendülnek, ven közössé válik majd ma is. Talán égi törvényeket furulya hangzik, dobok, lépések, tapsok, szavak, nevetések, csendek… Egyszerre él itt minden hang. sejtünk majd, talán a lelkek mélye rezzen. Az ablak A színben játszó falakon gyermekrajzok, festmé- előtt üvegkristály függ, a nap egyik sugara szivár- nyek, faragott képek, mozaikok. Persze, tudom, ványt játszik vele. Előkészítem a jegyzeteimet, a bent, a teremben is: az elsősöket barackszínű bu- verseket, kottákat… Máris körülvesz Arany, Weö- rok öleli, a másodikosokat sárga, azután narancs, res, Goethe, az Edda énekmondói, az Ószövetség zöld, kék, lila. Egyszerre él itt minden szín. Ha to- sorai, Bach, Mozart, Chopin, Beethoven…, és azon vább f gyelek, meghallom, hogy éppen a Kalevala sorait mondják valahol. Máshonnan ó-ind, megint gondolkodom, én, ma, vajon mit tehetek hozzá eh- máshonnan héber beszéd szól. Azután hozzám rö- hez a teljességhez azzal a majdnem száz gyermek- pül a Marseillaise üteme − francia pergéssel, amon- kel, akikkel órarendünk találkozást ígér? A tavaszi, virágzó iskolaudvar. 51 51