Page 37 - Antropozofia_2014.04_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA A MÛVÉSZETTERÁPIÁBAN Bizonyos, hogy általános fogalmakkal nem könnyû ezt a tényt megközelíteni. A szellemi kutatás segít- ségével azonban mindez igazolható. A hanglény, melyet mint õs-hangot lehet jellemezni, az érzék- feletti kutatás és érzékelés révén lényszerû hatás- ként lehet megragadni. A hang lénye, mint az érzék- feletti szférában aktívan létezõ entitás, hasonlóan Goethe õs-növényéhez, intuícióval észlelhetõ és ragadható meg a maga archetipikus alakjában. A hang egy valóságosan létezõ lény, melyet az áram- ló levegõ hordoz és tesz hallhatóvá. A hangsúly az „áramláson” van, mert a levegõ mozgása a lényeg! Azáltal tudunk énekelni sõt élni is egyáltalán , hogy képesek vagyunk a levegõt magunkban mozgatni. Amire a légzésbõl valójában szükségünk van, az nem a levegõ, hanem a levegõ mozgása. Az éneklés során is a levegõ mozgása a lényeg, nem a ki és belélegzett levegõ mennyisége – ahogy azt a mai énektanítás gondolja. Rudolf Steiner a következõ képet használta egyszer a jelenség ábrázolására: „Ahogy az ember a Földön áll, úgy áll a hang is az áramló levegõn. Ha- sonlóan ahhoz, ahogy az ember sem állhatna a lábán, Deborah Ryan: Teremtés »le kellene esnie«, ha a Föld nem nyújtana számára támasztékot, ellenállást, a hang is »leesne«, vagy job- A régi görögök számára teljesen mást jelentett a ban mondva »átesne«, ha a levegõáramlat nem állná zene, mint nekünk. Az õ zenéjük még teljes mérték- útját. Tehát továbbra is a nem-hallható birodalom- ben kapcsolódott a szellemi világhoz. Egy ókori gö- ban mozogna. Ahhoz, hogy a földön állhassunk, nem rög még hallhatta a Kozmosz zengését, meghallotta szükséges magunkat minden alkalommal a Földbõl a Szférák Harmóniáját, a zene örök törvényeinek ér- létrehoznunk, éppilyen értelmetlen az az elképzelés zékfeletti valóságát, ahogyan azt Püthagorasz ránk is, mely szerint a hangot minden alkalommal meg hagyta. Ehhez az átéléshez egy görög ember szá- kell formálnunk a levegõbõl.” mára, magától értetõdõen hozzá tartozott a legko- Az emberi lényt anatómiai és fiziológiai szempont- molyabb felelõsségérzet is! A zene, miként a hallás is, ból önálló, önmagában harmonikusan tagolt szerves nagy változásokon ment azóta keresztül. A késõi egységnek kell tekintenünk, melyben mindig egy- görögökön, a középkoron, majd több kisebb-na- egy szerv szolgál mûködésének központjául, vagyis gyobb köztes korszakon át – amikor Beethoven, J. S. mindig valamelyikük dominál. Nincs tehát olyan Bach, vagy Bruckner még meg tudott nyitni egy-egy szerv, illetve szervi mûködés, amely önmagába zár- kaput a zenei inspiráció számára – végül elérkezett tan elkülönülne a többitõl. Ez alapján joggal mond- napjainkig, amikor elsõ lépésként a filmzene és a hatjuk, hogy az ember nem csupán a gégefõjével jazz, majd ezt követõen az elektronikus illetve vir- énekel, hanem a teljes emberi szervezetre kiterjedõ, tuális „zene” kerül egyre inkább elõtérbe. A zene kibõvített gégefõ adja számára a valódi alapot – ami fokozatosan lesüllyedt úgymond a Földre, nehézkes- nem kevesebbet jelent, minthogy az egész emberi sé vált, és ma már teljesen kiszolgáltatott az ember lény énekel! akaratának, önkényének. 35