Page 35 - Antropozofia_2014.04_netre_Neat
        P. 35
     
       	            ANTROPOZÓFIA                                                 A MÛVÉSZETTERÁPIÁBAN            KÖNYVAJÁNLÓ            VALBORG WERBECK-SVÄRDSTRÖM: A HANG KIBONTÁSÁNAK ISKOLÁJA.            AZ ÉNEKLÉS MUVÉSZETÉNEK SZELLEMTUDOMÁNYOS MEGKÖZELÍTÉSE.            Ádám László            A szerzõ, Valborg Werbeck-Svärdström (1879–1972)            operaénekesnõ, Svédország távoli, érintetlen            vidékén nõtt fel. 21 éves korában már a svéd Királyi            Opera szólistájaként énekelt a színpadon. Nem-            sokára érzékelte, hogy az addig ezüstösen csengõ            hangja hanyatlani, gyengülni kezd, amit végül majd-            nem teljesen elveszített. Egy új, egészséges éneklés            után kezdett kutatni, és ekkor találkozott valakivel,            aki sorsfordító hatással volt további életének alaku-            lására. A szerzõ így emlékszik vissza minderre: „Egy            különös találkozásban volt részem, amirõl késõbb            bebizonyosodott, hogy valóban nagy jelentõségû            mind a saját fejlõdésem, mind munkám szempont-            jából: megismerkedhettem Rudolf Steinerrel. A rá            jellemzõ szívélyességgel hirtelen hozzám fordult,            és a legnagyobb meglepetésemre a következõket            mondta: »Milyen gyönyörû éteri gégéje van! Nem            akarok szerénytelennek tûnni, de Ön úgy énekel,            ahogy én beszélek. Ha az ember nem így beszélne            vagy énekelne – szublimált levegõvel –, a torok nem            tudna eleget tenni a vele szemben állított követel-            ményeknek, nem igaz?« – Értve ezalatt mindazt a            megterhelést, ami az õ elõadói, illetve az én énekesi            tevékenységemmel jár. Mindez teljesen személyes,            akár jelentéktelen epizódnak is tûnhet, ismerve            azonban Rudolf Steiner személyiségét, egy ilyen lát-  Különös jelentõséggel bír az a tény, hogy a könyv elsõ            szólag csak úgy „odavetett” kijelentés nagyobb jelen- megjelenését követõen a szerzõ szinte kizárólag az            tõséggel bír, mint másoknál. Számomra minden- éneklés gyógyító lehetõségeinek szentelte figyel-            esetre hosszú idõre útravalóul szolgáltak e szavak. mét. Olyan orvosokkal dolgozott együtt, mint Eugen            A levegõ elemének szokatlan leírása (amire magam-  Kolisko, a stuttgarti Waldorf iskola elsõ iskola-            tól akkoriban soha nem jöttem volna rá), valamint a  orvosával – aki a könyv utószavában az éneklés            beszéd és az éneklés között húzott párhuzam meg- fiziológiai és terápiás hatásairól ír – valamint Karl            erõsített abban, hogy helyesen cselekszem, és meg-  Königgel, aki a gyógyító nevelés területén vált            sejtette velem, hogy munkámnak nagy jelentõsége ismertté.            lehet.”                                                            33
       
       
     
