Page 36 - Antropozofia_2014.04_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA 2014. HÚSVÉT Hasonlóan ahhoz, ahogy Goethe az érzékelhetõ for- A hang kibontása iskolájának kiindulópontja a hang mák mögött megpillantotta az õs-növényt, Werbeck szellemi lényével való találkozás. Ez a maga finom asszony rátalált az emberi õshangra, amely szintén voltában megrázó, és mélyen a szívünkhöz szól. rejtve marad a külsõ észlelés számára, és éppúgy, A valódi hang megtapasztalása belsõ hallásunkon ahogy az õs-növény teremtõ lénye hozza létre a nö- alapul és elõfeltétele egy intenzív, koncentrált lelki vényvilág összes megnyilvánulását, tehát a növény- élet. A tanuló egész lényét érintõ átalakuláson megy fajokat, az õs-hang, vagy jobban mondva az õs-zen- keresztül, végigjár egy iskolázási utat, melyben a gés a teremtõ alapja minden emberi hangmegnyilvá- figyelemmel irányított hallásra, a belsõ hallás kifej- nulásnak. Hasonlóan ahhoz, ahogy a különbözõ nö- lesztésére helyezi a hangsúlyt. Képesnek kell lennie vényfajok a Föld és a növény archetípusának köl- saját hangjára, mint objektív hangra tekinteni. Errõl csönhatása révén jönnek létre, az emberi hangok is így ír a szerzõ: „Aki azonban eljut az objektív hang- úgy keletkeznek, hogy az õs-zengés kapcsolatba lép hoz – eltávolítva róla a rárakódásokat, és elhárítva a földi hordozójával, az ember fizikai organizációjával. körülötte lévõ akadályokat –, kiszabadítja börtöné- bõl, és képes lesz követni a kiszabadított hang útját A goethei õs-növény szellemi módon látható, de nem engedvén, hogy az hordozza õt. Ha ennek az új, hallható, az õs-zengés amellett, hogy megragadható, hangszubsztanciával telített hangnak korunknak mint idea, bensõleg hallható is. Goethe õs-növénye megfelelõ definíciót keresünk, »anyag nélküli« hang- láthatóvá válik az ideák világában, az õs-zengés ezzel nak kell nevezzük. Az objektív hallás mûvészetét szemben szellemileg látható és hallható is, mert több elsajátítani valóban nem könnyû, hiszen le kell mon- mint kép: egyszerre nyilvánul meg ideaként és zen- danunk az egoizmus egyik kifinomult formájáról: gésként. Amennyiben kifinomítjuk külsõ és belsõ nem vágyhatunk többé arra, hogy »élvezzük« a hallásunkat – azaz elmélyítjük a rejtett hang meg- hangunkat, bármilyen gyönyörû is. Ha egyszer már hallására irányuló figyelmünket –, a hangzó princípi- eljutottunk az objektív hanghoz és akaratunkkal elõ umot bensõleg hallhatóvá tesszük, és ezzel párhuza- tudjuk hívni, egyre elevenebbé válik, felfedi valódi mosan énekhangjainkban is felragyog lassacskán az »alakját« – megmutatkozik a maga esszenciális való- õs-zengés fizikai füllel is hallható utózengése; egyre ságában.” nyilvánvalóbb lesz a külsõ hallás számára, és fokoza- tosan szabadítja ki magát a testiségbe zárt ének- Az emberi hang nem egy anyagi „valami” tehát, ami hangokból. Ezen alapvetõ tény megismerésével csupán megnyilvánulásának pillanatában mûködik, eljutunk a hallhatón túli világból megnyilvánuló hogy azután az egyes hangok közötti szünetekben hang titkához, megfordítva azt a materialista meg- „feloldódjon a semmiben”. A hangnak örök léte van, közelítést, mely szerint az anyag hozná létre a han- ezért kapcsolatot tudunk vele teremteni olyankor is, got. Sokkal inkább arról van szó, hogy a fizikai test amikor nem nyilvánul meg. Ez a szellemi világban érzékszervei számára hallhatatlan hang hozza azt teremtõen munkálkodó hanglény nem a hangban létre az anyagra alapozva. Amint ezt az igazságot nyilvánul meg, hanem mintegy körülötte, a hangok saját magunkon megtapasztaljuk, megértjük a he- között, ezért nem meglepõ, ha korunk énektanítása lyes éneklés gyógyító hatását is. Világossá válik az is, ezt felfoghatatlannak találja. Pedig ez a mélyebb hogy a hang mint olyan a maga õs-eredeti minõségé- igazság! Ez a felismerés az alapja annak a törvény- ben soha nem lehet „beteg”, éppen ellenkezõleg, nek, amely nagy jelentõséggel bír a „hang kibontá- gyógyító erõk lakoznak benne. És hasonlóan ahhoz, sára” irányuló iskola számára, miszerint a fejlõdés ahogy az igazi felismerés által a szellem betegségérõl nem a hang hosszú kitartásával, hanem a hang ismé- beszélni tévedés, helytelen minden, a hang betegsé- telt megszólaltatása és abbahagyása – vagyis „meg- gérõl szóló állítás is. 1 szakítása” – révén érhetõ el. Hiszen a hangok lényegi aspektusával az éneklés megszakítása és újbóli elkez- dése között, a hang nélküli csendben találkozhatunk. 1 Itt természetesen magáról a hangról van szó, nem a hangképzõ szervekrõl és azok esetleges megbetegedéseirõl. 34