Page 60 - Antropozofia_2013 Húsvér

antropozófia rudolf steinertől va azzal, amit szellemi–lelki részünknek érzünk és tudományba; talán némi külsőségességgel azonban, élünk meg, alámerülünk testiségünkbe. Ekkor meg- legalább a következő röviden elmondható erről. érezzük, hogyan ragadja meg szellemi–lelki részünk A tudomány egyfelől rátekint a lelki minőségre, és az érzékeinket, hogyan hatottuk át lelki életünket megkérdezi: milyen kapcsolatban, milyen kölcsön- a külvilág és érzékeink közötti f zikai–f ziológiai hatásban van ez a lelki minőség a testi minőséggel, természetű kapcsolattal. Érezzük, miként száll ez a külső minőséggel? Másfelől, amikor testi részre a szellemi–lelki rész egyre tovább testünkbe alá, tekintenek és mindarra, ami mondandója van a hogyan ragadjuk meg akarati szerveinket ezzel a külső természettudománynak e testi minőségről, szellemi–lelki résszel, és aztán hogyan válunk éber, egyeseknek az a véleménye – és a lélektannak ebből megfontolt emberré, aki képes használni testét, a szempontból nagy történelme van –, hogy a lelki szervezetét. De ha belegondolunk, azt kell monda- minőséget tulajdonképpen a testiség okának kell nunk: a testi funkciókat kívülről, nagyszerű módon elképzelni; másoknak az a véleménye, hogy a tes- átlátni és elemezni igyekvő minden anatómia és tet annak kell tekinteni, ami benne tulajdonképpen f ziológia ellenére mi, emberek belülről nézve, szo- erőként hat, és a lélek nem egyéb, mint a testiség kásos tudatunkkal egyelőre semmit nem tudunk egyfajta okozata. Az újabb lélekkutatók vagy a lé- arról, hogy milyen kölcsönhatás, milyen viszony áll lekkel foglalkozó gondolkodók átlátták, hogy e két fenn szellemi–lelki részünk és testi részünk között. nézet nem kielégítő, ezért megalkották a pszicho- Ha megf gyeljük a legegyszerűbb, akarati eredetű f zikai párhuzamosság nézetét, amely szerint nem testi cselekedetünket, karunk felemelését, kezünk mondhatjuk, hogy a test hat a lélekre, vagy a lélek megmozdítását, azt kell mondjuk: először a kar fel- hat a testre, hanem csak annyit mondhatunk, hogy emelésének, a kéz megmozdításának elképzelése, a lelki történésekkel párhuzamosan testi folyama- gondolata van meg bennünk. Azonban az, hogy ez tok, illetve a testi történésekkel párhuzamosan lelki a gondolat, ez az elképzelés hogyan áramlik le szer- folyamatok is zajlanak; mindig csak azt tudjuk meg- vezetünkbe, hogyan avatkozik be izomzatunkba, mondani, hogy mely lelki folyamatok kísérik a testi- és végül hogyan jön létre az, amit mi is csak meg- eket vagy mely testi folyamatok a lelkieket. f gyeléssel ismerünk, ami eközben bensőnkben tu- De ez a lélektan is érez egyfelől valami olyasmit, lajdonképpen lejátszódik, szokásos tudatunk elől mint a lelki élet ájultsága. Ha az ember a szokásos éppúgy rejtve marad, mint az, hogyan avatkozik tudattal próbálja átlátni ezt a lelki életet, ahogyan be szellemi–lelki részünk az emberi szembe, ebbe a az a lélek kutatójának, a pszichológusnak megmu- csodálatos gépezetbe, ahogyan azt a f zika és a f zio- tatkozik, akkor azt látja, hogy belül van benne va- lógia tanítja, vagy egy másik érzékszervbe. lami passzív, valami, ami nem látható, valami, ami Azt kell mondanunk tehát, hogy egyfelől a lelki élet erővel beavatkozik a testi életbe. Aki a gondolkodás ájultsága jelent rejtélyt, másfelől az a sötétség vet és az érzés lelki lényszerűségét a lélektan eszközei- fel további rejtélyes kérdéseket, amelybe szellemi– vel szemléli – az akarat nem látható át; a lélek ku- lelki részünkkel alámerülünk, amikor ezt a szelle- tatása szempontjából ezért bizonyos szempontból mi–lelki minőséget saját testünkbe beleáramlani ugyanaz érvényes az akaratra, mint a gondolko- érezzük. Azt kell mondanunk – a legtöbb ember ezt dásra és az érzésekre –, annak mindez erőtlennek bizonyára nem tudatosan teszi, de lelkében hangu- tűnik, úgyhogy nem talál semmit, ami valóban ha- latként érzi –, hogy ez a szellemi–lelki minőség és a tásosan be tudna avatkozni a testbe. Amit a lélek szervezettel meglévő kapcsolata mint alkotó minő- kutatója ekkor érez, azt a szokásos tudat számára ség számunkra ismeretlen, és éppen ott ismeretlen, a lelki élet ájultságának nevezhetnénk. Mindazon- ahol a f zikai, földi életben tulajdonképpeni rendel- által a legkülönfélébb módokon megpróbálták már tetése kifelé megnyilvánul. leküzdeni ezt a lelki ájultság-érzést. Az embert elfo- Amit ilyen módon mindegyik naiv ember átél, va- gulatlanul szemlélő számára azonban a f lozófusok lamelyest megváltozott formában belenyúlik a lé- vitája, az egyes f lozóf ai világnézetek változásai az lektanba. Mindazonáltal hosszasan kellene beszél- idők folyamán tényszerű bizonyítékát adják annak, ni, ha tudományosan kellene megtárgyalni, milyen hogy mennyire lehetetlen a szokásos tudat számá- módon lopakodnak be ezek a rejtélyes kérdések a ra megragadni ezt a lelki élményt, mert mindenhol 59 59