Page 33 - Antropozofia_2013.06_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA A GRAFOLÓGIÁBAN „NÉZZE CSAK MEG MINDÖSSZE AZ ALÁÍRÁSÁT!” EGY APRÓ ADALÉK RUDOLF STEINER EMBER- ÉS KÉZÍRÁSISMERETÉRÕL Barna Péter Roda Wieser cikke mellett álljon itt egy személyes Friedrich Rittelmeyer (1872–1938) így emlékezik beszélgetés rövid, látszólag jelentéktelen részlete vissza: (lásd a 31. oldalon), mely érdekes bepillantást enged Mélyen bevésõdve él az emlékezetemben egy beszél- Rudolf Steiner rendkívüli emberi megfigyelõképes- getés, amelyet 1917 elsõ félévében folytattam Dr. Stei- ségének mûködésébe – ezúttal a kézírás ismeretén nerrel, a szobájában. Megtörtént a híres Hindenburg- keresztül. A beszélgetésre 1922. május 15-én este ke- féle visszavonulás. Németországban mindenki el volt rült sor Münchenben, egy rendhagyó és veszélyes telve az örömtõl, melyet az új vezér stratégiai biztonsága szituáció közepette: egy Rudolf Steiner ellen terve- fölött éreztek. Mit gondol valójában Dr. Steiner e hely- zett merényletkísérlet után, melyet egy szélsõjobb- zetrõl? „Ez mégiscsak egy igazi szerencse”, kezdtem, oldali terrorista kör készített elõ, és amelyet csak két „hogy van most egy Hindenburgunk és Ludendorffunk.” ember éberségének köszönhetõen sikerült mégis Pillantásom egy mozdulatlan arcot látott. „Na igen – kivédeni. A beszélgetés tartalmának jobb megértése érdeké- ben szükséges, hogy némileg felvázoljuk az elõzmé- nyeket. Rudolf Steiner 1918 novemberétõl elõadá- saiban ismételten feltárta és pszichológiai szem- pontból is jellemezte Erich Ludendorff (1865–1937) gyalogsági tábornok szerepét az I. világháború né- met katonai és politikai manõvereinek során, illetve azt, hogy miként került Ludendorff döntése követ- keztében a bolsevizmus Németországon keresztül Oroszországba, ahová Lenint egy lepecsételt marha- 1 vagonban utaztatták be. Ludendorff formálisan ugyan Paul von Hindenburg (1847–1934) tábornagy fennhatósága alá volt rendelve, de a gyakorlatban 1916 és 1918 között mégis szinte korlátlan hatalmat fejthetett ki a német haderõ és civil szféra fölött. Hindenburgot és Ludendorffot a sajtó és a közvéle- mény ebben az idõben járványszerûen kezdte dicsõí- teni. Rudolf Steiner nem volt elragadtatva a tevé- kenységüktõl. Erich Ludendorff 1 Lásd többek között az 1918. november–1919. március, 1919. november–1920. január, július és szeptember illetve 1921. janu- ár–február során tartott elõadásokat: GA 185a, GA 186, GA 187, GA 191, GA 194, GA 195, GA 199, GA 337b és GA 338. 31