Page 30 - Antropozofia_2013 Húsvér

antropozófia a társaságban a kölcsönös szimpátiában, együttérzésben, ál- Igen, szükségünk van Végrehajtó Bizottságokra és do zatban és szeretetben élő interaktív dinamika Igazgatóságokra és Tanácsokra és Vezetőségekre. És által jön létre. Az egyeduralomra törő tanárok az is könnyen lehet, hogy időnként a szellemi ve- ugyanolyan veszélyt jelentenek az oktatásban, mint zetés forrásává válhatnak, miközben folyamatosan, a dogmatikus „vezetők” a társadalomban. megbízhatóan gondoskodnak a munka adminiszt- Tanárokként tudjuk, hogy a mindent irányítani, rációs részéről is. Viszont hiba lenne ezt elvárni, és nem csak olyan hiba, amely csalódást okoz, hanem meghatározni vágyás merev tendenciája a bizalom hiányából és a félelemből fakad. És vajon nem is- olyan, amely rombolóan hat. Ilyesfajta vezetés és a tartalomhoz kötődő elvárások élnek ma mindenütt, merjük-e fel azt is, hogy a Társaság vezetésében a láthatóbb tisztségeket felvállalók közt szintén van- és a múlt mintáit nem lehet csak úgy egyszerűen el- hagyni: újra és újra át kell dolgoznunk őket, amíg nak olyanok, akik hajlamosak a félelemre, amikor „vezetői” státusukat fenyegetve érzik? És sokszor elegendő hajtóerő gyűlik össze az ilyesfajta michae- li erőfeszítésekben. Ennek a folyamatos munkának az egyszerű tagok azok, akik abba a hibába esnek, hogy elvárják: a vezető tisztségviselők – tisztségük- nem a látható külső siker a mércéje, hanem inkább az ideálhoz kötődő hű odaadás. nél fogva – legyenek szellemi vezetők. Naiv és béní- tó elvárni a Rudolf Steiner által létrehozott eredeti Folyamatosan hálás vagyok azoknak a kollégák- Vezetőség ezoterikus minőségének folytatólagossá- nak és diákoknak, akikkel éveken át dolgoztam az gát. A vezetői szerep ebben a kontextusban nem egy Emer son College-ban, azokért a körülményekért és kizárólagos, strukturálisan biztosított (vagy struk- a végtelen lehetőségekért, amelyek közt meg lehe- turálisan megerősített) tisztség, hanem egy folya- tett tanulni a modern felnőttoktatás ezen elveit és matosan megújuló és változó, kölcsönösen elismert gyakorlatait: a munkatársakkal való munkában, a képesség és felelősségvállalás arra, hogy egy ember közösségi események kapcsán, az ünnepek előkészí- kezdeményezővé váljon egy csoportban. Ebben té sekor, a kurzusok tervezése és hordozása során és benne lehet egy szerkezetileg maradandó és folya- az osztálytermekben. matos felelősségvállalás, amely bizonyos felmerülő, Múlt évben a témánk Wolfram von Eschenbach Par- adminisztratív feladatokkal való foglalkozást jelent, zivalja volt. A történet egyaránt tartalmazza egy amely magában foglalja a döntéshozatalt, de a szel- régi, didaktikus pedagógia és egy modern, kölcsö- lemi „vezetőség” egy mozgékony és nem mindig nösen támogató, jövőre való felkészülés mintáját. megjósolható dinamikából fakad, amely egy Zweig, Gurnemanz és Trevrizent mindketten azt adják egy munkacsoport, egy tanácskozás, a Vezetőség Parzivalnak, amire annak szüksége van. Az előbbi vagy a Társaság egészének tagjai közt él. bepótolja Parzival hiányosságait a formális iskolá- Ez nem csak egy idea vagy elmélet: ez a tapasztala- zásban és szocializációban, mind a szükséges, múlt- tom. A szeminárium megalapítása, kurzusainak fej- ban felhalmozott „bölcsességével”, és ehhez illően lődése és a folyamatos felelősségvállalás ez ügyben mindezt fentről lefelé adja át. De Gurnemanz maga pontosan ilyen módon bontakozott ki az elmúlt öt nem tanul semmit a találkozás alatt. Trevrizent nem évben. A kurzus jelenlegi hordozói (Ujlaky Éva, Bo- ad kevesebb „információt” Parzivalnak, ám a meg- zóki Anna, Varga-Szemes László és jómagam) közötti felelő „tanmenet” és annak átadási módja csakis a kollegialitás és a résztvevőkkel történő interaktív köztük születő párbeszédből válik világossá Trevri- folyamatok mind ezt tanúsítják. Ez pedig nem zent számára. Mindketten „papjai” lesznek egymás- egy felnőttképzéssel foglalkozó kurzus kiváltsága, nak, mindketten küszöböket léptek át a találkozásuk hogy átélje ezt a fajta munkamódszert, még akkor során, és mindketten gazdagabbak lettek a folyamat sem, ha szerényebb mérete miatt könnyebben által. Ebben az ellentétben Wolfram kincset érő pe- megvalósítható. Mindez része lehet az Antropozó- dagógiai felismerést nyújt át nekünk. f ai Társaság (vagy bármely munkacsoport) ki- Ha erőfeszítéseink a Rudolf Steiner Szeminárium- bon takozó jövőképének, ha van bátorságunk és ban hozzátesznek valamit a Rudolf Steiner Ház bizalmunk egy ilyesfajta közösségi törekvéshez. életéhez és az antropozóf a iránti lelkesedéshez e házban, akkor örülünk. Ha a munkánk lehetővé te- 29 29