Page 64 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA 2012 KARÁCSONY hívott Országos Községi Törzskönyvbizottság vég- legesítette – ez azonban történeti múlttal nem ren- delkező, mesterségesen létrehozott névforma. A helység neve ma Donji Kraljevec és az 1993-óta lé- tező Međimurska županija (Muraköz megye) közigaz- gatása alá tartozik. Martin Eisenhut? Minden nyomozás hasztalan volt a cikk szerzője- ként feltüntetett Martin Eisenhut bármiféle élet- rajzi adatának kiderítésére. A dornachi archívumok nem tudnak róla semmit, nincs adat, hogy létezett volna valaha is ilyen nevű tagja az Antropozóf ai Társaságnak. A Das Goetheanum c. hetilapban se e cikk megjelenése előtt, se azt követően nem je- lent meg soha többé Martin Eisenhuttól egyéb írás Sopron vá rmegye té rké pe – részlet: Nagymartoni járás (Há tsek Igná cz,1880) (a Nachrichtenblatt évfolyamai egyetlen Martin Ei senhut cikket sem tartalmaznak). A cikk írója Az említett emlékiratok 1974 januárjában németül ugyanakkor mind Rudolf Steinert életrajzát, mind a megjelent első kötetének több szöveghelye, hivat- magyar történelmet jól ismeri – emellett írói stílusa kozott szakirodalma és az 1968 októberében meg- nagyfokú gyakorlottságra vall. Ki lehetett akkor a jelent Eisenhut cikk között nem csupán tartalmi, de szerző? Lehetséges, hogy álnévvel lenne dolgunk? teljes szövegrészek szó szerinti egyezése is kimu- 12 tatható. Utóbbi elmondható két kis rövid közlésről Az árulkodó részlet a szöveg utolsó előtti bekez- is, amelyek Dr. M. (v.) N. monogrammal és azonos désében van: „Itt [Neudörfl ben] Rudolf Steiner egy címmel (Rudolf Steiner szülőföldje és állampolgári ho- magyar[országi] népiskolába járt. Kevés hónappal a vatartozása) már 1962, ill. 1963 februárjában meg- halála [1925. március 30.] előtt azt mondta e sorok jelentek. 13 írójának, hogy a magyar nyelvet egyáltalán nem felej- tette el, és a könyveinek magyar fordításait személye- A számos egyezés és párhuzam miatt, ill. a «Martin sen át kívánja olvasni.” A magyar olvasónak itt azon- Eisenhut» név nyilvánvalóan f ktív volta miatt, fel- nal dr. Nagy Emilné dr. Göllner Mária (1894–1982) tehető, hogy a cikk valódi szerzője dr. Nagy Emilné emlékiratai első kötetének idevágó sorai kell hogy dr. Göllner Mária. Miért az álnév? Már az 1962-es, emlékezetébe villanjanak, hiszen ő az eddig ismert röviddel Rudolf Steiner 101. születésnapja előtt egyetlen olyan Rudolf Steinerrel találkozott sze- megjelent pársoros közlés is annak ad hangot, hogy mély, aki arról tudósít, hogy Steiner magyar nyelvi ismételten téves megállapítások keringenek a Ru- ismeretekkel rendelkezett: „Ezután [1924. április dolf Steiner Év (1961) óta az ünnepelt szülőföldjé- 20. körül] a Rudolf Steiner művek magyarra fordítá- vel és állampolgárságával kapcsolatban. Ezt a szerző sának szükségessége került szóba. Ezeket saját maga – mint egyrészt akárcsak Steiner, szintén az egykori óhajtotta átnézni és korrigálni, hiszen ő Neudörfl Magyar Királyság területén született személy, más- magyar[országi német] faluban, magyar[országi] is- részt mint a történelem és kultúrtörténeti kérdések kolába járt, ott népiskolai osztályokat abszolvált. […] 12 Határozottan ilyen rész: «Memoiren I.» p. 43–45.: Historisches – Neudörfl magyar nevét: Lajta-Szent-Miklós – igazi um die Geburt von Rudolf Steiner. Michaeliták, p. 64–66.: Rudolf Stei- magyar akcentussal ejtette ki.” 11 ner születésének történelmi körülményei. 13 Dr. M. v. N., „Rudolf Steiners Geburtsland und Staatszugehörig- keit”, Das Goetheanum, 41/5 (4. Februar 1962) p. 39.; Dr. M. [v.] 11 Maria von Nagy, Rudolf Steiner über seine Letzte Ansprache über N., „Rudolf Steiners Geburtsland und Staatszugehörigkeit”, Das Ungarn und über die Schweiz. «Memoiren I.» (Brugg: Genius Verlag, Goetheanum, 42/8 (24. Februar 1963) p. 62. – Érdekes módon e 1974) p. 14. Magyarul (húzásokkal) az alábbi kötetben: Michaeli- két kis közlés nem került be a Das Goetheanum on-line tartalom- ták – A magyar népszellem és az antropozóf a kapcsolata. Szerk.: Ju- adatbázisába. Felfedezésük szintén Günther Aschoff nak (Dor- hász József ([Ispánk:] Arkánum Szellemi Iskola kiadó, 2000) p. 24. nach) köszönhető. 62 62