Page 47 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA A MÛVÉSZETBEN Megfoghatatlan vagyok e világon Ha valóban a mű nagyságához méltó módon kí- Mert éppúgy lakozom a holtak közt vánunk Rudolf Steiner életművéhez viszonyulni, Mint a meg nem születetteknél. akkor valamiképp mozgásba kell hoznunk benső Valamivel közelebb a Teremtéshez, mint szokás, alkotóerőinket. Ez a szövegek vonatkozásában min- De még így sem elég közel. denekelőtt a meditatív megközelítést jelenti – nem Amit a festő e szavakkal jelez: „valamivel közelebb a vitatva, persze, hogy ez sokak számára némiképp Teremtéshez, mint szokás”, tulajdonképpen ugyan- homályos meghatározás. A meditáció: elmélyült azt jelenti, amit a mottóban Hermann Hesse a „világ f gyelem, egy adott mondat, szövegrész, motívum szíve” kifejezéssel jelöl. A „belső világtér” (Rilke), a értésben-tartása és az értés fokozatos kiterjesztése belső végtelen, a szellemi világ valósága felé tapoga- az időben, amíg a szavak nélküli szintre nem érünk, tóznak a művészek ebben az időben. ahol – ha lehet, ha sikerül – elidőzünk, maradunk, „lakozunk”. Az ismétlés az egyik legfontosabb ten- Tanulságos, hogy a modern képzőművészet alko- nivaló, ahogyan a művészetek gyakorlásában sem tásai mind a mai napig csak kevés értő befogadóra jutunk előbbre enélkül – ahogyan koncentrált f - találtak, éspedig éppen azért, mert a művek befo- gyelem nélkül sem. A meditáció előfeltétele a teljes gadásához bizonyos többlet-erőfeszítés, fokozott koncentráltság, hiszen enélkül fantáziálásba, csa- aktivitás, elmélyültebb f gyelem, türelmes, ismétlé- pongó képzettársítások, asszociációk kusza soroza- sekkel dolgozó megközelítés szükséges. Nem lehet a tává alakul, amit manapság sokan meditatív tevé- látható tárgyak egyszerű megnevezésével célba érni kenységnek vélnek. – „ott egy sárga váza, benne napraforgók, és a háttér és az asztal is sárga” –, mert ezeken a festményeken Az antropozóf a által inspirált művészetek még az nem találunk az érzékekkel észlelhető világból már út elején járnak. Megújító, bátor mozdulatra várnak ismert formákat. Színátmenetek és forma-mozgá- azoktól, akik gyakorolják őket. De az, amit néhá- sok, ritmusok, egybecsengések és disszonanciák nyan „centrális antropozóf ának” neveznek, még sok- láthatók a képen – de mindez a mi f gyelmünk teré- kal inkább igényli ezt a megújító, bátor mozdulatot. ben, általunk látottan, velünk mintegy párbeszédbe És ezen a ponton utalnunk kell minden művészet, elegyedve. minden művészi alkotás szociális vonatkozására: A modern művészet alkotásainak befogadása tehát hiszen minden műalkotás a többi ember – az egész már munkát igényel – és kényelem-orientált mai emberiség – számára születik, minden művészi te- életünkben ez különös, furcsa, szinte bántó mozza- remtés szó-jellegű. Minden művészi alkotás kap- nat lehet. Gondoljunk Bartók zenéjére – nem lehet csolatot teremt ember és ember között, megszólít, kellemes háttérmuzsikaként hallgatni, koncentrált kérdéseket tesz fel, és kérdésekre válaszol az alkotás f gyelemmel kell követni a zene mozgásait, és ekkor és befogadás folyamatában. És ez abba az irányba – váratlanul – egy soha nem ismert, soha nem érzé- mutat, ami korunk talán legnagyobb kihívása: a kelt térben találjuk magunkat, különös, sejtésekkel szabad, kezdeményezésre kész, önálló egyének kö- teljes érzéseket élünk át, melyeket korábban soha- zösségalkotó munkája felé. És látjuk, tapasztaljuk sem éreztünk. De miért véljük azt, hogy a modern az ellenerők hatékony működését; ám mégis, csak művészet esetében immár nélkülözhetetlen benső belül, az emberi lélek terepén, mindenki a maga aktivitás, erőfeszítés az antropozóf ai művek befoga- módján és a maga ritmusában tehet az ellenerők dásánál nem legalább ennyire szükséges? Hogy ami közösségbomlasztó működése ellen. A belső lelki „oda van írva”, az nélkülünk nyer értelmet? Hogy tisztulás, belső megerősödés, az akarati erők átiz- nem mi tesszük azzá – holttá avagy elevenné –, zítása lehet a segítség, a jelzett módon: a f gyelem amit olvasunk, befogadunk? És hogy ehhez nem iskolázása, a tudati gyakorlatok türelmes ismétlé- szükséges a f gyelem nagyobb erőfeszítése? Hány- se, a szövegek meditatív-művészi kezelése útján. szor tapasztaljuk, hogy egy jól ismert szöveget (?) Nem kétséges az sem, hogy bármilyen művészi al- újraolvasva, egészen újnak, ismeretlennek tűnik, és kotó tevékenység szintúgy jótékonyan hat a belső nem értjük, hogyan lehet, hogy ezt a részt nem vet- érlelődésre, ha komolyan gyakoroljuk, elmélyült tük észre, nem maradt meg bennünk, vagy hogy így f gyelemmel műveljük őket. Mindez a megismerési nem értettük még régebben… úthoz tartozik, amiről az elején volt szó: az úthoz, 45 45