Page 44 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA 2012 KARÁCSONY ANTROPOZÓFIA ÉS MŰVÉSZET Hegedűs Miklós A művészet f nom és vékony hártya közöttünk és a világ szí- ve között, és persze jobb, ha az embert vékony hártya borít- ja, nem pedig páncél; de ahhoz, hogy eljussunk a világ szí- véhez, végül ezt a leheletf nom hártyát is be kell szakítani. 1 Az antropozóf át az Alapító – Rudolf Steiner – tudo- pasztalt. Újra meg újra f gyelmeztet arra, hogy nem mányként állította a világba, azzal az igénnyel, hogy az emlékezetben őrzött tudásnak, ismeretnek kel- olyan egzakt és pontos legyen, mint a modern ter- lene lennie az antropozóf ának, hanem élő (tehát: mészettudomány tudományágai. Ám egyik utolsó változó!) és megújuló valóságnak. S már az 1900-as művében így jellemzi az antropozóf át: 1 évek elején furcsa kísérletekbe fog: újfajta épülete- ket tervez és épít, tereket, melyekben a szellemet „Az antropozóf a olyan megismerési út, amely az em- kereső ember otthonra lelhet. Egyre több területen berlényben lévő szellemit a világmindenségben lévő igyekszik az általa nyert megismeréseknek művészi szellemihez szeretné vezetni. Az emberben a szív, az formát adni. Egyre gyakrabban beszél arról, hogy érzés igényeként lép föl. Jogosultságát az adja, hogy nem elég pusztán intellektuális úton felvenni az képes kielégíteni ezeket az igényeket. Az antropozó- antropozóf a közléseit. Alkotó, aktív hozzáállásról f át csupán az ismerheti el, aki megtalálja benne azt, beszél, gyakorlatokat javasol arra nézve, hogy a amit érzéseiből kiindulva keresnie kell. Ezért csak passzív, szokásokon alapuló tudati hozzáállást ma- olyan emberek lehetnek antropozófusok, akik az em- gunkban megváltoztassuk. ber lényére és a világra vonatkozó bizonyos kérdése- ket úgy éreznek életszükségletnek, ahogyan éhséget Ifj úkorában Rudolf Steiner sok éven át foglalkozott és szomjúságot érzünk.” 2 Goethe munkásságával, ő rendezte sajtó alá a nagy Goethe összkiadásban (Sophien-Ausgabe) a termé- Elmélyedve ebbe a néhány mondatba, először is szettudományos műveket. Első előadásai és írott szembeötlik a „megismerési út” megjelölés. Nem művei is Goethe munkásságához kapcsolódnak. valamiféle gondolati építményként, ismeretek hal- Goethe nem csupán kiváló költő, író volt, hanem tu- mazaként jellemzi Steiner az antropozóf át, hanem dós is, egyfajta homo universalis, akit minden jelen- útként, amin járni lehet. S kijelenti, hogy ezt a meg- ség érdekelt, s akinek szemléletmódja tulajdonkép- ismerési utat az emberben az érzés, a szív igényli… pen még több mint kétszáz év után is felfedezésre Mit értsünk ezen? Miféle igényről van itt szó? Ha vár a művelt világban. Csak kevesen értették meg, a megismerést illető egyfajta hiányérzet ez, akkor hogy mennyire úttörő módon vizsgálódik Goethe a szükségképpen annak a megismerésére vonatkozik, természet és az ember vonatkozásában, mennyire ami hétköznapi érzékelésünk elől elrejtőzik, tehát kerüli az absztrakt ítéletalkotást, milyen eleven és rejtett, láthatatlan. Valaha, az emberiség földi útjá- telített, képszerű fogalmakat alkot a jelenségekről. nak kezdetén, hasonló hiányérzet lehetett az, ami Korunk egyik feladata, hogy ismét járni kezdjük a az első művészi alkotásokat, szobrokat, festménye- goethei utat, és ez az út is az abba az irányba vezet, ket életre hívta – mintegy kiegészítendő a látható vi- amiről eddig szó volt: a láthatatlant a láthatóban lágot azzal, ami belőle hiányzik, s amit a láthatatlan érzékelő megismerés és fogalomalkotás irányába. világokban élt meg az ember. A folyamatok, a változás iránti érzékenység jellem- Számos jele van annak, hogy szándékosan befeje- zi ezt a megismerési módot, a jelenségek pontos és zetlen és kiegészítésre váró formában adta át Rudolf elmélyült megf gyelése anélkül, hogy ebbe a f gye- Steiner a világnak azt, amit a szellemi világban ta- lembe prekoncepcióinkat magunkkal vinnénk. (Van ennél nehezebb?) 1 Hermann Hesse: Az álmok háza, 1914, Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2005. Gyakorlás nélkül ez bizony nemigen megy. Akárcsak 2 Rudolf Steiner: Anthroposophische Leitsätze, Rudolf Steiner Ver- a művészetekben – elég csak a muzsikusra gondol- lag, Dornach, Schweiz, 1982, (GA 26) Leitsatz 1. 42 42