Page 45 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA A MÛVÉSZETBEN ni, aki szüntelen gyakorlással tartja szinten fejlett nincs készen, befejezetlen – hiszen nem egy lezárt zenei képességeit. A legnagyobb hegedű- vagy zon- tanítás, nem ismeretek halmaza, avagy dogmák ösz- goraművész sem mondhat le erről, és semmilyen szessége, hanem út, amin járhatunk – és ránk vár, módon nem tudnánk őt meggyőzni arról, hogy nyu- hogy tovább alkossuk. Az Alapító nem adott befe- godtan hagyjon csak ki pár hetet, mostanában úgy jezett formákat; kezdeményező volt az élet minden sincs koncertje, ne gyakoroljon naponta, nem lesz- területén, alkotó volt, maga is útonjáró. Ha követni nek képességei csekélyebbek… De bizony, mondaná szeretnénk őt, magunknak is alkotóvá kell válnunk. azonnal, mert tapasztalatból tudja, hogy mennyire Lehet, hogy nem költő, muzsikus vagy festő lesz nem így van. belőlünk, lehet, hogy tanár, mezőgazdász vagy szo- A gyakorlás, az ismétlés motívuma is megjelenik a ciális munkás, de a magunk területén kezdeménye- ző, alkotó, inspirációt kapni és adni tudó emberek steineri szövegekben: lehetünk. Akik képesek a tevékenység „hogyan”-já- „Önök is bizonyosan észreveszik, hogy a tartal- ban megélni a tevékenység lényegét, és képesek ezt makra való emlékezéssel, azok kényelmes meg- másoknak is megmutatni. tartásával semmit sem lehet elérni az igazi szellem- „Minden ember művész” – jelentette ki (meglehető- tudományban. Az ember elfelejti a dolgokat, mindig sen) merészen Joseph Beuys. Valóban, egészen biz- újra gondozni kell őket, de éppen ez a jó, éppen ez a tos, hogy mindenkiben megvan az alkotóvá válás helyes, ha mindig újra megerőltetjük magunkat. Ép- lehetősége, és éppen az antropozóf a adhat ösztön- pen az ugyanis, aki a szellemtudomány területén zést ehhez: ha nem ismeretek, információk halma- meglehetősen előrehaladott, minden nap megkísérli zaként kezeljük, hanem gyakoroljuk, ha járunk az szemügyre venni a legelemibb dolgokat, míg a többiek úton. röstellik ezt. A szellemtudományban semmi se függ- het attól, hogy valamit az emlékezetünkbe véstünk, Valaha régen tudomány, művészet és vallás egy mert csak az a fontos, amit a jelenlét átélésében ra- volt; az ember számára a világ szakrális tér volt, gadunk meg.” 3 melyben minden történés, minden létező az égi vi- lág visszfényét tükrözte. Évezredek során át fakult Minden művészet igényli a kezdés képességét. Min- el ez a tapasztalás, fokozatosan elkülönült az embe- den alkalommal elölről kell kezdeni, útra kell kelni, ri szellemi élet e három területe. De sejthető, hogy akkor is, ha – látszólag – ugyanazt az útszakaszt ez csak átmeneti állapot, és a jövőben ismét össze már számtalanszor bejártuk. Akkor is, ha már elér- fog kapcsolódni ez a három terület, ha az emberiség tünk bizonyos fokozatokat, képességeket fejlesztet- a helyes irányba halad; s az antropozóf a magában tünk ki a meglévők mellé (helyett?). Mégis, valami hordozza azt az impulzust, hogy ez megtörtén- mindig változik, meglepetések és kudarcok érnek, jen: benne, bár még csak csíraként, megvan ennek és néha átélhetjük a teremtés örömét, amikor vala- az egységnek az előképe. 1920. szeptember 16-án mi újat sikerül a világba helyezni. Stuttgartban tartott előadásában Rudolf Steiner ezt Lehet-e művészet nélkül gyakorolni az antropozóf - mondta: „Csak ha majd átalakítod lelki-szellemi-testi át? Lehet-e az utat járni úgy, hogy ne legyünk – leg- organizmusodat, ha a benned élő tudás művészi formát alább kismértékben – alkotóvá? Ezekre a kérdések- ölt, csak akkor válsz emberré. A jövendő fejlődés lénye- re keressük a választ. gé ben… a tudománytól a világ művészi felfogásához Nem kétséges, hogy az antropozóf a a jövő érdeké- vezet majd el…” 4 ben lépett a világba, előkészíteni kívánva a jövőt, Minden, ami a látható világban formát ölt, bizonyos amelyben az ember, az emberiség ismét megélheti mértékig a sötétség erőivel jegyzi el magát. A for- teljesebb valóságát, tapasztalhatja eredetét, a szel- mát öltést a feloldó mozdulat teheti jóvá – ezért lemi világot. Noha távolinak tűnhet, mégis vannak is szükségszerű a halál ebben a földi világban –, és jelei, hogy közeledik a kor, amikor egyre több em- minden valódi művészi alkotás ilyen feloldó, életre ber éli meg természetes, magától értetődő igazság- keltő jelleget hordoz magában. A mai tudományt nak az antropozóf a közléseit. De az antropozóf a 4 Rudolf Steiner: Meditativ erarbeitete Menschenkunde, Stuttgart, 3 Rudolf Steiner: Die soziale Grundforderung unserer Zeit (GA 186). 1920. (GA 302a) 43 43