Page 42 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA 2012 KARÁCSONY bizonyosodik, mennyire pontos az értés, mennyi be- xxx lőle a félreértés. És nem csak üzenetek adódnak át, Minden művészeti óra ezt kívánja meg a gyermek- de felhívás is a különbségtevésre. Nem minden egy- től. Fentről lefelé és újra, lentről felfelé tenni meg az formán fontos, és nem mindenhez van utam, éppen utat. Minden alkotás dokumentum és tükör. Meg- nekem. A gyermek üzen, a sors válaszol, én bölcseb- mutatja, ki vagyok, hol tartok, mit tudok, és mit fo- ben teszem, ha segíteni próbálom mindkettőt. gok majd egyszer tudni. A gyerekek olykor azt érzik, xxx milyen nehéz ezzel szembe nézni, máskor azt, mi- lyen jó. Öröm vezessen, a tiszta öröm. Ezt kívánom A nagy, tágas mozdulatoktól az egyre f nomabb ilyenkor szívem mélyén, látva, nézi művét. Minden mozdulatok felé haladunk, ahogy az életben is. Az óra alkalom az öröm megtalálására. Igen, ez talán egésztől a részletek felé. Ha megbicsaklik az irány, hit. De én így hiszem. A tiszta öröm, a felismerés akkor máris beleesünk az analitikus összerakosga- öröme, az „ilyet is tudok”, „ez is én vagyok”, „át tu- tásba, ahol hiányzó szemek, lukak lesznek. Amikor dok változni” öröme. A nehézben is megsejteni azt, eljutottunk a f nom mozdulatokig, ellépünk az alko- ami még előttünk van, hív, „hogy majd teljesebbé tástól, távolról rátekintünk, és hagyjuk, hogy a mű válj” öröme. Nekem – talán a hitem miatt – a leg- életre keljen ennek az éber, mégis puha, megf gyelő könnyebb azokkal a gyerekekkel, akik azt mondják, tekintetnek a számára, és elmondja magát. Ha sike- „de hát én nem tudok…” Elég nekik Novalis gondo- rült – még öntudatlanul – belemenni a folyamatba, lata: „A legtöbb ember azért nem tanul meg úszni, akkor most tudatosan kell kilépni belőle, és megpi- mert még nem tud.” Ilyenkor mindig beleugranak henni a partján. Újra ránézni az alkotásra, távolabb- a vízbe, hiszen kamaszok. Kíváncsiak. Ki menti ki ról. Ezzel egy másik egészbe léptünk, amiből aztán őket, ha fuldokolnak? Itt kezdődik a vallásos ta- egy másik részletesség felé indulhatunk tovább. pasztalás. És átússzák a tengert. Olykor hajótöröt- Látjuk, merre akar haladni a mű, és támogatnunk tek. De még sosem fulladtak meg, soha. kell arrafelé. A részletektől az egész felé. Az út visz- szafelé nem ugyanaz. Milyen nehéz nem kiesni a fo- xxx lyamatból. Gyakoroljuk a tudatos kilépést, belépést. Igen, gyerekek, kamaszok, f atalok, f atal felnőttek, A kéz, szem, tudat kapcsolati rendszerében, egyre kik ők? Többségük már 10 éves korában tudja, ho- otthonosabban mozogni. És megtapasztalni a kü- gyan „készül” a kisbaba. Mire 15 évesek, már alig lönbséget út és út között. Az alkotás pontos, mu- van érintetlen terület az életben, szent pedig sehol. tatja, hol jársz. 2012-t írunk, 119 évvel A szabadság f lozóf ája után. Újra kell születni. Vérben, mocsokban, az anyag sű- rű jében, meg kell látni, még milyen csodák várnak. 40 40