Page 41 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA A MÛVÉSZETBEN HOMO IMAGINANS ET AMANS 1 Marikovszky Andrea „Meleg ruhám, a gyűlölet Naponta szakadozik rólam, és védtelenül maradok A lassan rámtörő vadonban. Átfog, felemel a magasba, És vagyok már minden ágon, S felzúg, ragyog az aranyerdő: Lefoghatatlan ifj úságom.” (Székely Magda: Aranyerdő) August Rodin 1881-ben két egymás felé fordított, tatlan emberből”, ahogy Steiner nevezte 1923-ban, egymást nem érintő kezet alkotott, s szobrának harminc évvel A szabadság f lozóf ája után. A felada- A katedrális címet adta. Rudolf Steiner ebben az idő- ton keresztül találkozunk magunkkal, lényünk egy ben Bécsben tanult, és talán ismerte a francia szob- újabb része válik láthatóvá. Ebben a látásban az ad- rász alkotását, munkásságát. A szabadság f lozóf ája digiak, a már jól ismertek is mássá lesznek, másmi- már bizonyára felsejlett benne. Rodin az emberi lyennek látszódnak. Átrendeződhetnek a hangsú- lélek testben való megnyilatkozásait kutatta, ezt lyok, a fogalmak jelentősége megváltozik. kí vánta feltárni, realisztikusan, mégis a szépsé get, xxx valami megfoghatatlant hangsúlyozva. Ha az ember belefeledkezik ebbe a műbe, ezekbe a kezekbe, maga A tanár számára a kézfogás diagnózis. Szemtől is úgy érzi, hogy valami szentségről, az ember egyik szembe állunk, ez az első kapcsolódásunk aznap. legtökéletesebb, legkif nomultabb testrészéről van A legszemélyesebb. Utána már csoportban vagyunk szó. Bizonyos értelemben érzékszerv. 1 megint, együtt, sokan. A tekintet és a kéz mindent Meg szoktam kérdezni kamasz tanítványaimtól, mit elmond. Hogy vagyok, mihez van kedvem, mit vá- gondolnak, mi lehet ennek a szobornak a címe, ami- rok, milyennek látlak, mire van szükségem, mi hi- ről fotót láthatnak a teremben. Ilyenkor elcsönde- ányzik, honnan jöttem, merre tartok, mennyire va- sednek, és hosszasan nézik az alkotást. Nem tudják gyok itt. Ennél sűrűbb és komplexebb közlés kevés még megfogalmazni, ami felsejlik bennük ilyenkor. van a világon. Minden kézfogásért hálás vagyok, Ha elmondom, hogy milyen címet adott az alkotó, mert tanulhatom ezt a bonyolult nyelvet. Már egé- bólintanak. Hát persze. És megjelenik szájuk sar- szen jól értem. S ahogy telik az idő, egyre inkább be- kán egy szelíd mosoly. Átsuhan a jövő. xxx Nézem a kezeiket, miközben festenek, rajzolnak, agyagoznak. Már benne vannak a feladatban, azo- nosulni tudtak vele, valamikor, valahol, ki hogy. Ilyenkor a mozdulatok határozottabbakká, mégis puhábbakká válnak. Belekerültek, nem számít az idő. Ilyenkor megfeledkezünk az iskoláról, az osz- tályról, magunkról is, beáll a csend. A feladatból valami élővé vált, átjárnak bennünket új erők. Ezek belőlünk születnek, a lényünkhöz tartozó „látha- 1 Owen Barf eld 1983-ban megjelent Rudolf Steinert bemutató írásából való ez a kifejezés. Rudolf Steinerről mondja, „aki a homo sapiens-től a homo imaginans et amans-hoz érkezett”, azaz elkép- zelni és szeretni tudó emberré vált. 39 39