Page 52 - Antropozofia_2014.09_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA 2014. MIHÁLY-NAP ANTROPOZÓFIA A TÖRTÉNELEMBEN A kor eseményeinek megvilágítására Rudolf Steiner városokban tartott számos nyilvános elõadáson A kinyomtatott elõadásokba nem került bele minden, összesen huszonnégy elõadást tartott Dornachban. adott magyarázatot a kor eseményeire. Ezen felül amit akkor mondott, és sok minden, sõt az elõadások Ez csak úgy volt lehetséges – amint 1916. december intenzíven foglalkozott a háborús események szelle- utáni összes beszélgetés elveszett az utókor számára.” 30-án ismét hangsúlyozta (in: összkiadás 173b.) –, mi hátterével. Itt arra a következtetésre jutott, hogy Ez a megállapítás sajnos igaz: mivel ezeket a szemé- hogy „barátaink nagy része kifejezte azt a kívánságát, a háborús események legmélyebb oka „a szellemi lyes beszélgetéseket nem rögzítették írásban, csak hogy korunknak ezekrõl a jelenségeirõl halljon valamit.” világgal való kapcsolat visszautasítása” – így az 1916. kevéske emléktöredék maradt fenn. december 16-i elõadásban (lásd ebben a kötetben). Ezek a beszélgetések, az azokat megelõzõ elõadá- RUDOLF STEINER ÓHAJA A háborús katasztrófa az európai civilizáción belül sokkal együtt tartós hatást gyakoroltak a hallgatók- általánosan elterjedt materialista beállítottság szük- Alapjában véve egyáltalán nem meglepõ, ha a Dor- ra. Az ezekben képviselt szokatlan látásmód szó ségszerû következménye – hangzott diagnózisa. An- nachban összegyûlt tagoknak – hiszen a legkülönbö- szerint kirángatta õket a lelki alvásból. Sok minden nál inkább óhajthatta, hogy a tagokhoz forduljon, és zõbb nemzetekbõl tevõdtek össze – az egész háborús provokációként hatott rájuk. Margareta Volosina- a folyamatokat elmélyült, szellemtudományos szem- katasztrófa láttán az a kívánsága támadt, hogy Magyar katonák az olasz fronton Szabasnyikova orosz festõnõ írja Die grüne Schlange pontból világítsa meg. Rudolf Steiner végre teljesen alaposan foglaljon ál- (Forrás: Fortepan, Vogl Elemér adományozó) – A zöld kígyó címû visszaemlékezésében (Stuttgart, lást a drámai folyamatokkal kapcsolatban. Sokan Marie Steiner megerõsíti, mennyire erõsen élt benne 1968): „Rudolf Steiner nem akarta megkönnyíteni a dol- biztosan a saját pártállásuk igazolását várták tõle. De ez a motívum, amikor a Kortörténeti szemlélõdések gunkat. Emlékszem, amikor egy karácsonyeste [1916. a dolgok tárgyilagos látására való készség hiánya Ru- 1949-es elsõ – sokszorosított – kiadásának elõszavá- hogy köreinkben nem szabad megfeledkezni arról, hogy december 24-én], amikor különösen ünnepi elõadást dolf Steinert eleinte tartózkodásra indította. 1915. ban ezt írja: „Amikor 1914-ben kitört a világháború, és korunkban szükség van az emberek olyan körére, akik- várva érkeztünk az asztalosmûhelybe, D’Annunzio po- május 2-án, Dornachban azt mondta a tagoknak (in: sokaknak távozniuk kellett Dornachból, akik a Goethe- hez az egész, ma megnyilvánuló igazságtartalomról a litikai beszédét olvasta fel, és azon mutatta be a hazug- összkiadás 161.), „hogy olyan dolgok történtek – csak anum építkezésén dolgoztak, még mindig elég sokan legelfogulatlanabbul lehet beszélni, anélkül hogy ez ságot mint politikai módszert. Ebben az idõben, amikor így akarom mondani –, amelyek már egyáltalán nem te- maradtak a semlegesek, hogy az erõfeszítéseik megket- ellen elõítéletekkel teli érzelmek ébrednének.” Tehát na- a hazugság ködként vakította el az embereket, nem szik lehetõvé, hogy tárgyilagosan, a mozgalmunkhoz tõzésére felszólított mûvésznõkkel együtt szilárd célnak gyon is Rudolf Steiner szíve szerint való volt, hogy a lebeghettünk magas régiókban anélkül, hogy ne foglal- méltóan beszéljünk korunk eseményeirõl. Õszintén tartsák az épület befejezését. Mindegyikükben megvolt tagok kívánságának eleget téve, a kor eseményeire koznánk ezekkel a dolgokkal.” mondom, hogy ez fájdalmas, és fájdalmas érezni, hogy a becsületes szándék, hogy személyes érintkezésükben szellemtudományos szempontból adjon magyará- Hogy végül is mit akart Rudolf Steiner mindezekkel ennyi félreértés lüktet a mozgalmunkban.” De a hábo- a nemzeti álláspontok iránti rokonszenvük és ellenszen- zatot. az elõadásokkal, arról Dora Harnischfeger ír kiadat- rús bonyodalmak folytatódása és az egyre drámaibb vük, valamint az indulataik ne ragadják el õket, de a lan visszaemlékezéseiben: „Az egyik elõadás [1916. helyzet arra indította Rudolf Steinert, hogy még in- mindennapi külsõ életben elég alkalom adódott az össze- KITARTÓ KÜZDELEM A TÁRGYILAGOSSÁ- december 18.] után, amikor a doktor úr részletesen be- kább szükségesnek tartsa, hogy a tagok – a lehetõ ütközésekre és az érzelmekre, Rudolf Steinert pedig GÉRT szélt a háború két évtizedes elõkészítésérõl és Német- legtárgyilagosabban és elhamarkodott állásfoglalás többször véleménynyilvánításra kérték egy-egy vitás És valóban – akkora volt az érdeklõdés Rudolf Steiner ország bekerítésérõl, az azt követõ beszélgetés során is nélkül – foglalkozzanak a kor eseményeinek hátteré- kérdésben. A kérdezõk nem minden hátsó gondolat kortörténeti elõadásai iránt, hogy az elõadást még hangsúlyozta, hogy milyen fontos ma ezeket a dolgokat a vel. Õ maga a háború kitörése óta behatóan foglalko- nélkül hallgatták. Számukra kellemes választ vártak, hosszabb beszélgetések követték, melyek során kér- maguk valóságában ismerni, majd az egyik elõtte álló- zott a politikai folyamatokkal, és különbözõ német hogy továbbadhassák a kívánságaikban és ellenszen- déseket is feltettek. Dora Harnischfeger, egy drezdai nak szó szerint ezt mondta: »Ha Ön például a mai elõ- vükben még elfogultabb barátaiknak, így sok mindent, tag, így emlékszik: „A háború évei alatt gyakran adás alapján megváltoztatja a véleményét, és elgondol- amit így, kozmetikázva, kiszínezve és elferdítve közöl- megtörtént, hogy az elõadás után még kisebb-nagyobb kozik az igazságon, és akár 14 nap múlva ismét a régi tek, eléggé felismerhetetlenül hallottunk vissza Dor- csoport gyûlt Dr. Steiner köré, és az eseményekre vo- lesz a véleménye, ennek a 14 napnak már akkor is nagy nachban. Úgy tûnt, Rudolf Steinernek ezért kellett zárt natkozó kérdéseket tett fel neki, amelyeket mindig meg- jelentõsége van a szellemi világ számára.« Mire az egyik körben, de mégis elég sok antropozófushoz beszélnie, válaszolt, néha egészen tömör mondatokban.” Assja tag, egy amerikai nõ felkiáltott: »Hogyhogy, doktor úr?« hogy ismételten figyelmeztessen arra, hogy legyenek Turgenieff is tudósít az elõadásokat követõ ilyen be- Dr. Steiner erre meglehetõsen szigorúan így szólt: tárgyilagosak az igazság keresése közben, és erre isko- szélgetésekrõl az asztalosmûhelyben: „Az egyik ilyen »Hogyhogy? Mert a gondolatok dinamikus erõk.«” A he- lázzák a hallgatóikat.” elõadás után az egyébként igen félénk és visszahúzódó lyes, vagyis a valóságnak megfelelõ gondolatok kiala- Az igazság keresése közbeni belsõ elfogulatlanság barátunk, Dr. Trapesnikoff (Trifon Georgijevics Trapez- kítása minden személyes vonzalmon túl: ez volt volt Rudolf Steiner számára, úgymond, az antropo- nyikov) hirtelen úgy döntött, hogy elõremegy a pódium- Rudolf Steiner óhaja. Ebben látta minden komoly zófiai törekvések próbaköve. Így például az 1916. hoz, és hangosan feltesz néhány kérdést Rudolf Steiner- igazságkeresés alapját, és egyben az antropozófiai szeptember 18-i elõadásán (in: összkiadás 171.) a nek. Mások csatlakoztak hozzá, és hamarosan mind ott mozgalom feladatát is. Az 1917. január 30-i záró elõ- Dornachban megjelent tagok lelkére kötötte: „És álltunk Dr. Steiner emelvénye elõtt, és nem akartuk adásában (in: összkiadás 173c.) ezt mondja Rudolf Várakozás ugyanolyan melegen, ahogy nyolc nappal ezelõtt be- abbahagyni a kérdezést. Csak éjfél körül küldött el Steiner: „Éppen ezt kell a mozgalmunknak elérnie: (Forrás: Fortepan, Jankó Attila adományozó) széltem itt, szeretném ma ismét a figyelmükbe ajánlani, minket Dr. Steiner egy barátságos »Jó éjszakát«-tal. pillantásunkat az egyes szubjektív elemekrõl elfordítani, 50 51