Page 47 - Antropozofia_2014.09_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA 2014. MIHÁLY-NAP ANTROPOZÓFIA A MÛVÉSZETBEN KÉT KARMIKUS ÉLETÚT Vagyis utolsó hónapjainak és éveinek összképe alap- „I AM RICHARD STRAUSS, THE COMPOSER JÖVÕBELI TENDENCIÁJA ján egyértelmûen kirajzolódik elõttünk a Wagner- OF THE ROSENKAVALIER” (STRAUSS ITÁLIÁBÓL – WAGNER ITÁLIÁBA) lélek törekvése Itália felé. (RICHARD STRAUSS ÚTJA A „MOLTKE” FEDÉLZETÉN AMERIKÁBA) A két Richárd: Wagner és Strauss – karmikus élet- Sõt, itt valószínûleg nem csupán törekvésrõl, hanem rajzuk szempontjából tehát – két különbözõ irányból egyfajta karmikus tendenciáról van szó. Peter Selg az Egészen más irányba mutat Richard Strauss élet- érkezik Németországba, Közép-Európa szívtájékára: idõsebb Zeylmansról – a Ki volt Ita Wegman? szerzõ- útjának, illetve földi pályafutásának kései idõszaka. a „kelta germán” Mester észak-északnyugat, „görög jének édesapjáról, Willem Zeylmans van Emmicho- Fiatalkori nagy utazásai Délre, Európa mediterrán 31 szellemû” nagy tanítványa pedig dél-délkelet felõl. venrõl (1893–1961) – szóló csodálatos könyvének vidékeire – s egyúttal saját karmikus múltjába – vitték S minden bizonnyal további karmikus életútjuk is végén leírja az öreg Zeylmans utolsó nagy utazását és vissza õt, késõbbi nagyobb utazásai és hangverseny- 32 más-más irányba vezet. A két nagy operaszerzõ földi halálának körülményeit. A Hollandiai Antropozó- körútjai azonban egészen másfelé vezetnek: az öreg pályafutásának végét tanulmányozva legalábbis erre fiai Társaság egykori fõtitkárát élete legvégén kontinensen és a tengeren túlra, fõként angol nyelv- utaló jeleket találunk. Egy individualitás földi éle- ugyanis Dél-Afrikába vezette a sors – s ott is halt meg, területre és egy új világba: Angliába és Amerikába. tének utolsó szakasza ugyanis bizonyos értelemben a fekete kontinens legdélebbi csücskénél, Fokváros- Ezek az utak minthogyha a zeneszerzõ karmikus – a lélek törekvéseinek fõ irányát tekintve – már a ban, a Jóreménység fokánál, „azon a helyen, amely jövõjefelémutatnának elõre – az Újvilágba. következõ inkarnáció felé mutat elõre. mintegy hátat fordít Északnak, s Dél felé tekint, abba Strauss az 1890-es évek második felében jár elõször az irányba, ahol a két nagy óceán: bal felõl az Indiai, Londonban, 1903-ban pedig már ünnepséget ren- 33 RICHARD WAGNER – „HALÁL VELENCÉBEN” jobbról pedig az Atlanti összetalálkozik”. Az öreg deznek neki a brit fõvárosban. 1904-ben, negyvene- Zeylmanst élete végén tehát ide vezette a sors, a Richard Wagner élete utolsó idõszakának megha- dik életévében kerül sor elsõ észak-amerikai koncert- Földnek erre a pontjára, s nem véletlenül használjuk tározó helyszíne – Bayreuthon kívül természetesen – körútjára: ezzel kapcsolatban érdemes megemlíte- itt az „ide vezette a sors” kifejezést, hiszen Peter Selg Itália. Íme, ennek néhány mozzanata. 1876: az elsõ nünk, hiszen antropozófus körökben sokatmondó a könyv vége felé beszámol róla, hogy „Willem Bayreuthi Ünnepi Játékok a teljes Ring-ciklus elõ- lehet, hogy Richard Strauss a „Moltke” nevû gõzhajó Zeylmans is beszélt arról egyik dél-afrikai elõadásá- 37 adásával; utána szeptembertõl decemberig Wagner fedélzetén érkezik az Újvilágba. Ez „az amerikai ban – Rudolf Steinerre hivatkozva –, hogy az ember Itáliában tartózkodik családjával. 1877: elkészül a turné már igazi modern elõadómûvészi vállalkozás, a születésének helyében és idõpontjában akár a vélet- Parsifal „szövegkönyve”. 1878: Wagner hozzákezd a 20. század szellemében. Rövid idõ alatt rengeteg lennek is szerepe lehet, halálának helyszíne és idõ- megzenésítéshez. 1879(!): készül a Parsifal. 1880: koncert, szüntelen utazgatás egyik városból a má- pontja azonban tisztán az ember individualitásának és hosszas itáliai tartózkodás (Nápoly, Siena, Velence); sikba, fogadások, bankettek, csomagolás, kapkodás, Richard Strauss Amerikában (1904) karmájának kifejezõdése”. 34 Vallás és mûvészet címû írásán dolgozik. 1881: A Ring idegesség. Mindezt a Strauss házaspár nagyon él- berlini elõadása; novemberben Wagner ismét Itá- S ilyen értelemben az északról – az északi (kelta-ger- vezi. Richard Strauss harmincöt koncertet vezényel törik magukat, hogy örömet szerezzenek nekünk – liába utazik. 1882. január 13-án, Palermóban feje- mán) misztériumáramlatból – érkezõ Wagnernek ezt számos zenekarral, és felesége jó néhány dalestjén is írja. Egyébként az egész ország nagyszerû, de kissé zi be a Parsifalt; a Bayreuthi Ünnepi Játékokon a Dél felé fordulását: utolsó éveinek Itália felé való közremûködik. Amerika tetszik neki: »Az emberek vad. Grandiózusak a szállodák, pályaudvarok, vo- többször is elõadják ezt az utolsó mûvét; szeptember törekvését, s végül velencei halálát tehát nem tekint- mindenütt nagyon kedvesek velünk, és szinte össze- natok; óriási az üzleti élet és az ipar; minden gya- 14-én a Wagner család Velencébe költözik; hetjük véletlennek, hanem individualitásának és Karácsony este egy fiatalkori mûvét vezényli Velen- sorsának (karmájának) kifejezõdéseként kell felfog- cében. 1883. február 13.: Wagner halála Velencében. nunk. Úgy, mint a Wagner-lélek egyfajta profetikus 35 35 Wagner Dél felé törekvése és itáliai-velencei halála nem egyedülálló a német szellemtörténetben: a „Délre menni meghalni” az északi, elõretekintését jövõbeli inkarnációjára. 36 anglo-germán kultúra toposzai közé tartozik. Wagneren kívül csupán két példát említve: gondoljunk Thomas Mann híres elbeszélésére (Halál Velencében), vagy – az Artus király lovagjainak kerekasztala révén Wagnerrel is karmikus összeköttetésben álló – Arnold Böcklin életútjára. 31 Wagner és a görögség kapcsolata külön tanulmányt érdemelne. Rudolf Steiner 1905-ös berlini Wagner-ciklusának végén errõl a 36 Vö. Szergej O. Prokofjev Schiller Demetriusáról szóló fejtegetéseivel: „Ha Schiller utolsó hónapjainak, heteinek és napjainak Kelet- következõket mondta: „A bayreuthi esemény [a Wagner-féle ünnepi játékok] tehát két szellemi áramlat találkozásáról tanúskodik: a Európa felé való törekvését szellemi értelemben fogjuk fel – mindenekelõtt utolsó, befejezetlenül maradt mûvét: a Dmitrij cárevics régi Görögország misztériumainak megújításáról és egy új kereszténységrõl. A wagneri mûvészet mintegy az elõjátéka az egymástól meggyilkolásáról szóló drámatöredéket, a Demetriust –, akkor ebben egyszerûen képtelenség bármi mást látni, mint jövõbeli különvált szellemi területek (a mûvészet, a tudomány és a vallás) újraegyesülésének.” (GA 92, 1905. május 19-i elõadás) – Errõl lásd inkarnációjának profetikus megsejtését, amikor is Schiller a maga õseredeti Krisztus-tendenciáját követve Oroszországban fog még Frank Berger említett könyvének „Richard Wagner és Tyanai Apollonius (Tüanai Apollóniosz)” címû fejezetét (Berger i. m., 13–14. megtestesülni, ahol elõzõ, közép-európai inkarnációjának tapasztalataival felvértezve a „Grál-hangulatot” fogja közvetíteni az orosz és 76–97. o.). népnek, s alakítja azt át azzá, amit a keresztény ezotériában Szófiának szoktak nevezni.” – S lábjegyzetként Prokofjev hozzáfûzi: 32 Peter Selg: Willem Zeylmans van Emmichoven. Anthroposophie und Anthroposophische Gesellschaft im 20. Jahrhundert [Willem Zeylmans „Goethe viszont minden bizonnyal inkább Nyugaton fog megtestesülni.” Lásd Szergej O. Prokofjev: Das Rätsel des Demetrius van Emmichoven. Antropozófia és Antropozófia Társaság a 20. században]. Verlag des Ita Wegman Instituts, Arlesheim, 2009, [Demetrius rejtélye]. Verlag am Goetheanum, Dornach, 1992, 144. o. Magyarul lásd nyomtatott Novalis, 2007. Michael-nap, 28–29. o. 191–198. o. 37 Vö. Thomas Meyer (szerk.): Az új évezred fénye. Helmuth von Moltke élete, munkássága és halál utáni közlései a XXI. század emberiségének 33 I. m., 197. o. szellemi feladatáról. Arkánum, [Ispánk], 2009. – Richard Strauss amerikai útjának érzékletes leírását lásd Batta i. m., 145–153. o. Lásd 34 Uo., 195. o. (kiemelés: K. B.) továbbá Arthur M. Abell i. m., 52–54. o. 44 45