Page 42 - Antropozofia_2014.09_netre_Neat
        P. 42
     
       	          ANTROPOZÓFIA                                                            2014. MIHÁLY-NAP                                 ANTROPOZÓFIA                                                               A  MÛVÉSZETBEN          Wartburg völgyében találjuk magunkat. A Trisztán-  Ám a színházmûvészet fejlõdésének dátumai, úgy                           A KELTA GERMÁN (MERLIN, A BÁRD          nal és a Siegfrieddel szemben viszont teljesen értet-  gondolom, felhatalmaznak arra a szerény, szép és ön-                 ÉS WAGNER, A ZENEKÖLTÕ)                      15          lenül álltam.”  Hosszú évekbe telik tehát, míg az ifjú   tudatos érzésre, hogy operáim – anyaguk sokrétûsé-                                                                                                                                   Rudolf Steiner berlini Wagner-ciklusában az északi          „III. Richárd” ízig-vérig wagneriánussá válik, s telje-  gét és a feldolgozás formáját illetõen – igen tisztelet-                                                                                                                                   mítoszok és misztériumok világából eredezteti Wag-          sen újjászületik a Wagner-zene hömpölygõ áramlásá-  reméltó helyet foglalnak el a szivárványhíd végén,                                                                                                                                   ner mûvészetét: „Ha meg akarjuk érteni a Wagner-          ban. 1914-ben, 50. születésnapján Richard Strauss  s ha lehet még új területet felfedezni az operában,                   nél uralkodó hangulatot, akkor az északi mítoszok          errõl a következõket mondta: „Azt hiszem, megta-  úgy jó építõkövei e szfinxek útjának.” 19                                                                                                                                   világába kell belehelyezkednünk” – mondja a ciklus          nultam Wagnertõl mindazt, amit tõle meg lehet                                                                                                                                   második elõadásának elején, majd úgy zárja elõadá-          tanulni. A szöveg és a zene kapcsolatán alapuló ope-                                                            RICARDUS STRAUBICUS,                                                   sát, hogy „látni fogják, hogyan használta fel Wagner                       16          rakomponálás, a recitativo [énekbeszéd] wagneri                                                            A „GÖRÖG SZELLEMÛ GERMÁN”                                              az északi mítoszokban rejlõ erõt az emberiség leg-          kezelése minden modern zeneszerzõ számára min-                                                            (WAGNER ÉS STRAUSS: A KELTA GERMÁN ÉS                                  égetõbb kérdéseinek bemutatására. Hiszen ezért oly          takép. Azt hiszem, semmit sem hagytam figyelmen                                                            A GÖRÖG GERMÁN)                                                        hallatlanul lélekemelõk és szívhez szólók Wagner                                                   17          kívül, s mégsem estem az utánzás hibájába.”  „Attól                                                                                   20                                                                                                                                   zenedrámái”.  Egy másik elõadásában pedig a követ-          kezdve tehát, hogy Richard Strauss elmerül a Trisz-                                                               KARMIKUS SZÖVEVÉNY – 1864                                           kezõket mondja: „A fejlõdést északon is beavatottak          tán-partitúra csodáinak varázsában, s atyja minden                                                                       irányították: a papi uralom, a pogány idõk beavatot-          tiltakozása ellenére a bayreuthi óriás odaadó hívéül   Richard Strauss születésének idõpontja és helyszíne               tainak Walesben volt egy szövetsége, melynek virág-          szegõdik, az európai dráma végsõ lezárásának és   Richard Wagner életében is fordulópontot jelentett:                    korát Artus király és kerekasztala jelenti.”  „Az egy-  Richard Strauss egy görög templom romjainál Szicíliában                                                                                                                                                                          21          felülmúlhatatlan csodájának tekinti Wagner mû-    1864 májusában, öt héttel Strauss születése elõtt                      kori kelta népesség teljes mértékben beavatottaik          vészetét: »Wagner univerzális zsenije számára volt  hívja Münchenbe Wagnert a nemrég trónra lépett,                      hatása alatt állt. Õk adták tovább a nagy északi Rudolf Steiner több közeli munkatársa és ezoterikus          fenntartva, hogy a Schiller-dráma hasonlíthatatlan   tragikus sorsú, ifjú bajor király, II. Lajos, s lesz a fõ           beavatottak és papjaik õsi tanításait. A kelták papjait  tanítványa (Ilona Schubert, Emil Bock, Daniel van          szerkezeti tökélyét a Trisztánban összekapcsolja a  pártfogója. 1864 júniusában – Richard Strauss szü-                   druida-papoknak nevezzük. Egy hatalmas páholy, az  Bemmelen) is beszámol róla, hogy Steiner e nagy          goethei szellemiség belsõ problematikájával, s így a   letésének hónapjában – talál egymásra Wagner és                   északi páholy volt a szellemi központjuk. Ez maradt  fehér mágus, Merlin reinkarnációjának nevezte Ri-          zene révén megalkossa a világszínház utolsó szellemi   Cosima, Liszt lánya, Bülow felesége. Az elsõ                      fenn az Artus királyról és kerekasztaláról szóló chard Wagnert: õ volt tehát Artus király kerekaszta-          formáját, melyben az egész 19. század vágyakozása   Münchenben bemutatott Wagner-opera a Trisztán és                     mondákban. Valóban létezett az északi beavatottak- lának alapítója és az Artus-lovagok tanítója, Észak          feloldódik, mint egy gyújtópontban. (…) Wagner    Izolda (1865) – Bülow vezényel, és Strauss apja is                     nak ez a páholya – Észak fehér páholya. Ezt késõbb a  nagy beavatottja. És Wagner zenedrámái is több-                                                                                                                                                                                                       23          Trisztánja Schiller és Goethe legvégsõ konklúziója, a   játszik a zenekarban. Liszt, Bülow, Cosima, Wagner,              bárdok rendjének nevezték. (…) Innen ered mindaz,  nyire az északi, germán és kelta (Grál-) mítoszokból         dráma kétezer éves fejlõdésének legmagasabb rendû   II. Lajos és a két Strauss: az egybeesések és sors-                   amit az õsi germán mítoszokban találunk. Minden  és mondákból merítenek: A bolygó hollanditól és a         betetõzése«, sõt: az egész európai kultúra fejlõdésé-  fordulatok e sûrûségébõl nyilvánvalónak tûnik, hogy                germán monda a kelta beavatottaknak erre az északi  Lohengrintõl kezdve a wartburgi dalnokverseny         nek csúcsa – írja 1935-ben egyik szövegírójának.” 18  itt sorsszerû találkozásokról és karmikus kapcso-                                                            latok egész szövevényérõl van szó. Egy karmikus                        páholyára vezethetõ vissza. E páholy legtevéke- mondáját feldolgozó Tannhäuseren és A nibelung gyû-         S hogy Richard Strauss ehhez képest hol helyezte el   közösség jelenik meg az 1860-as évek közepén                        nyebb, legnagyobb hatású tagja Meredin [Myrdin] rûjének Walkûrjén és Siegfriedjén át a Trisztánig és a         magát, és hogyan határozta meg saját zenetörténeti   Münchenben, Dél-Németország szívében. Ám a két                       volt, a nagy beavatott, akit mi »Merlin, a varázsló«  Parsifalig. Richard Wagnert tehát tematikus és kar-         helyét, arról a következõ sorai tanúskodnak: „Tudom   Richárd, Wagner és Strauss, a Mester és késõbbi nagy                néven ismerünk, s akit az »északi páholy varázsló- mikus értelemben is „kelta germánnak” nevezhetjük.         jól, hogy szimfonikus mûveim nem mérhetõk Bee-     tanítványa – legalábbis szellemi értelemben, a nagy                    jának« neveztek.” 22         thoven hatalmas géniuszához, s azt is tudom, operá-  misztériumáramlatok szempontjából – két különbözõ         im milyen távolságban vannak – mind koncepcióban   irányból érkezik Münchenbe, Európa középsõ vidé-         s elsõdleges dallami invencióban, mind kulturális  kére: Richard Wagner Észak, Richard Strauss pedig Dél                  20 1905. május 5-i elõadás (GA 92). Magyarul lásd Rudolf Steiner: „Richard Wagner a szellemtudomány fényében” (A berlini Wagner-         bölcsességben – Wagner örökkévaló mûveitõl…        felõl.                                                                    ciklus). Második elõadás: „A nibelung gyûrûje (II.)”. Novalis.hu, 2013. július 21.                                                                                                                                   21 1905. március 28-i elõadás (GA 92).                                                                                                                                   22 1904. július 15-i elõadás (GA 92).                                                                                                                                   23 Lásd Emil Bock: Rudolf Steiner. Studien zu seinem Lebensgang und Lebenswerk [Tanulmányok Rudolf Steiner életmûvérõl és életútjáról].          15 Batta i. m., 29. o.; és Fábián i. m., 18–19. o.                                                                          Verlag Freies Geistesleben, Stuttgart, 1961, 1990, 243. o.; Ilona Schubert: Selbsterlebtes im Zusammensein mit Rudolf Steiner und Marie          16 Richard Strauss egyszer a következõképpen hasonlította össze a legnagyobb szerzõket: Wagnernél elsõ a szöveg, aztán jön a zene,   Steiner [Saját élmények a Rudolf Steinerrel és Marie Steinerrel együtt töltött idõkbõl]. Zbinden Verlag, Basel, 1970, 1985, 32. o.; Frans            Verdinél elsõ a zene, aztán a szöveg, Goethe az csak szöveg, zene nélkül, Mozart pedig csak zene, szöveg nélkül. (Idézi Batta i. m.,   Lutters: Daniel Johan van Bemmelen. Wiedergeboren am Beginn des lichten Zeitalters [Daniel Johan van Bemmelen. Újraszületve a fényes            251. o.)                                                                                                                  korszak kezdetén]. Verlag am Michaelshof, Sammatz, 2012, 205. o. Lásd még Friedrich Oberkogler: Merlin – Richard Wagner. Eine                                                                                                                                      Karmabetrachtung [Merlin – Richard Wagner. Karmikus vizsgálódás]. Selbstverlag, Wien, 1974; valamint Vámosi Nagy István [aki          17 Idézi Fábián i. m., 128–129. o.                                                                                                                                      Göllner Mária fiaként édesanyjától és Ilona Schuberttõl is hallhatott e karmikus összefüggésrõl, de Friedrich Oberkogler említett          18 Uo., 129–130. o.                                                                                                         mûvét is ismerte]: Merlin, a bárd és Wagner, a zeneköltõ. A Grál-legenda útja az évszázadok kultúrájában [a szerzõ kiadása, Szeged], 1984.          19 Uo., 123. o.                                                                                                             Legújabb kiadása: Arkánum, Ispánk, 2014. (Arkánum Szellemi Iskola Könyvtára sorozat 24.)                                                         40                                                                                                                        41
       
       
     





