Page 39 - Antropozofia_2014.09_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA 2014. MIHÁLY-NAP ANTROPOZÓFIA A MÛVÉSZETBEN AZ OPERA ÖTÖDIK EVANGÉLISTÁJA képviselik, utóbbit pedig az életmûvének gerincét al- kotó tizenöt opera: a már említett Guntramtól és a RICHARD STRAUSS, A „GÖRÖG SZELLEMÛ GERMÁN” 20. század elején kisebbfajta „zenei forradalmat” ki- váltó Salométól kezdve A rózsalovagon és az Arabellán át a „görög operákig” (Élektra, Ariadné, Egyiptomi He- Korcsog Balázs léna, Daphné, Danaé), illetve a „meg nem született” lelkek (Ungeborenheit) megtestesülésének kérdését vizsgáló – korunkban igencsak aktuális, és Magyar- „A nagy muzsikus, minden muzsikus korábbi inkarnációiban tett szert tehetségére. Ám azt is figyelembe országon csak nemrég bemutatott – misztérium- kell vennünk, hogy ha valaki zenei vonatkozásban mégoly elõrehaladott is, az más dolgokban még nem drámájáig, Az árnyék nélküli asszonyig, mely Mozart feltétlenül kell hogy az legyen…” Varázsfuvolájának és Wagner Parsifaljának méltó (Rudolf Steiner) 1 párja a 20. században. „Ismer olyan zeneszerzõt, aki valaha is másról írt, mint saját magáról? Nem tudom, miért ne írhatnék Christoph Lindenberg, Rudolf Steiner egyik életrajz- önmagamról szimfóniát? Vagyok olyan érdekes, mint Nagy Sándor (Alexandrosz) vagy Napóleon.” írója arról is beszámol, hogy 1894. május 4-én – úgy (Richard Strauss) 2 fél évvel Rudolf Steiner filozófiai fõ mûvének, A sza- badság filozófiájának megjelenése után –, a Strauss Guntram címû operájának weimari õsbemutatóját „GYÁSZ MÜNCHENÉRT” tása csak az akkori Weimarban volt lehetséges, s követõ ünnepségen Rudolf Steiner volt az, aki elsõ- (RUDOLF STEINER ÉS RICHARD STRAUSS) éppen fogadtatásuk révén váltak izgalmas mûvészi ként ragadta magához a szót, és méltatta Richard problémává. Mindenütt a tradíció nyugalma, mér- 150 éve, 1864. június 11-én született Richard Strausst: õ az az ember, aki végre ismét egy régóta téktartó és méltóságteljes hangulat, s ebbe robbant Strauss, az elõzõ századforduló egyik legjelentõsebb várt nagy tettet vitt véghez Weimarban. Éjjel fél be Richard Strauss Zarathusztra-szimfóniája vagy a komponistája, aki Mozart és Wagner, Verdi és Pucci- kettõ körül végül ünnepi fáklyásmenettel kísérték [Till] Eulenspiegelhez írott zenéje. Erre minden fel- Richard Strauss ni mellett a zenetörténet „ötödik” nagy operaszer- haza Richard Strausst. 4 ébred a tradícióból, a mértéktartásból, a méltóság- (Faragó József portréja) zõje. De úgy is mondhatjuk, hogy az opera négy ból, de úgy ébred fel, hogy az elismerés szívélyes és az evangélistája után õ az Ötödik. BERLIN elutasítás sem bántó – s így a mûvész a legszebb mó- don találhatja meg a kapcsolatot saját szerzemé- A weimari ismeretség révén Rudolf Steiner és Münchenben, a mûvészetek városában – az „Isar- WEIMAR nyével. Hosszú órákon át ültünk Richard Strauss Richard Strauss késõbb egy közös rendezvényen is parti Athénban”. Abban a délnémet nagyvárosban, Richard Strauss egyike volt azon zeneszerzõknek, Guntram címû zenedrámájának õsbemutatóján, ahol felléptek a berlini Freie Volksbühnén (Szabad Nép- amely õsképszerû módon hordozta magában a 20. akiket Rudolf Steiner bécsi és weimari éveibõl sze- a szeretetreméltó és emberileg is kiváló Heinrich színházban), amelyet John Henry Mackay, skót szár- századi német történelem és a közép-európai szel- mélyesen vagy a koncertpódiumról ismert, mint Zeller játszotta a fõszerepet, s szinte rekedtre éne- mazású német költõ és író (1864–1933) tiszteletére lemtörténet tragédiáját: hogy ezt a várost az 1910-es például Gustav Mahlert és Hugo Wolfot, vagy az idõ- kelte magát. (…) Örömmel gondolok vissza Wagner adtak. Rudolf Steiner egy elõadást tartott róla, évek elején Rudolf Steiner és munkatársai még a sebb generációból Anton Brucknert. zenedrámáinak weimari elõadásaira” is, (…) de „itt Richard Strauss pedig feleségét, Pauline Strauss-de modern, michaeli-krisztusi szellemtudomány, az lehetett látni például Mahlert is pályája kezdetén, Ahna szopránénekesnõt kísérte zongorán, és Mac- antropozófia földi központjának szánták, s erede- Rudolf Steiner Életutam címû önéletírásában a kö- karmesterként egy zenei ünnepen.” 3 kay néhány versének Strauss által írott megzené- tileg ide akarták felépíteni az új idõk misztérium- vetkezõképpen emlékszik vissza Richard Straussra: sítését adták elõ. 5 templomát, a János-épületet (Goetheanumot), ám „Akkoriban [az 1890-es években] Weimarban tette Rudolf Steiner rövid leírása rámutat Richard Strauss végzetes események egész láncolata révén egy év- elsõ lépéseit Richard Strauss. Másodkarmesterként életmûvének két legfontosabb mûfajára: a szimfo- MÜNCHEN tizeddel késõbb, az 1920-as évek elején már – mint- dolgozott [Eduard] Lassen mellett. Elsõ szerzemé- nikus költeményre és az operára (zenedrámára). egy a meghiúsult müncheni tervek helyén keletkezõ nyeit is Weimarban adták elõ. E személyiség zenei Elõbbit többek között a Till Eulenspiegel, a Don Juan, Richard Strauss három és egyharmad évvel Rudolf szellemi ûrt elfoglalva – az anti-antropozófiai moz- keresése maga is része volt a weimari szellemi élet- a Don Quijote, az Imigyen szólott Zarathusztra, a Hõsi Steiner születése (1861. február) után jött a világra galom, a nemzetiszocializmus szülõvárosává és a nek. Mûveinek ez a fajta szívélyes és odaadó fogadta- élet, a Halál és megdicsõülés és az Alpesi szimfónia 4 Lásd Christoph Lindenberg: Rudolf Steiner. Eine Biographie [Rudolf Steiner életrajza]. I. kötet (1861–1914). Verlag Freies Geistesleben, 1 Rudolf Steiner: A zeneiség lénye[ge] és a hangélmény az emberben (GA 283). Genius, Budapest, 2012, 31. o. – A fordítást a német eredeti Stuttgart, 1997, 205. o. Lásd még uõ.: Rudolf Steiner. Eine Chronik 1861–1925 [Rudolf Steiner életének krónikája 1861–1925]. Verlag alapján átdolgoztam. (K. B.) Freies Geistesleben, Stuttgart, 1988, 128. o. 2 Idézi Fábián Imre: Richard Strauss. Gondolat, Budapest, 1962, 99. o. 5 Lásd Rudolf Steiner: Die Welt der Musik [A zene világa]. Herausgegeben und kommentiert von Michael Kurtz. Futurum, Basel, 2012, 3 Rudolf Steiner: Életutam (GA 28). Genius, Budapest, [é. n.], 196–198. o.– A fordítást a német eredeti alapján átdolgoztam (K. B.). 213. o. 36 37