Page 51 - 2014.06_beliv_t05.cdr

ANTROPOZÓFIA 2014. JÁNOS-NAP ANTROPOZÓFIA A MÛVÉSZETBEN legjelentõsebb német költõrõl fog beszélni: Schiller- gyerekek barátkoznak. Barátságaiban volt valami a mongol kánok korában, sõt még abban a korban is, összes ellentmondásával állt az új korszakban. És rõl, Goethérõl és – Shakespeare-rõl! Ez persze nem kimondottan gyerekes elem, ami mások fanatikus amikor a pápa I. Istvánt a Szent Koronával magyar nem volt igaza azoknak, akik úgy jellemezték õt, jelenti Shakespeare kisajátítását, hiszen õrá a néme- tiszteletébe, illetve mások tisztelete általi roman- királlyá koronázta, a személyiség jelentett valamit ahogyan elsõ ízben tettem, és azoknak sem, akik a tek sem tarthatnak igényt. De mindez azt példázza, tikus önimádatába csapott át. egy bizonyos helyzetben, mintegy ahhoz tartozónak másik oldalról jellemezték, de még a saját köny- hogy ez a szembenállás ugyanakkor más szinten foghatta fel magát. I. Jakab azonban uralkodóként is veinek sem volt igaza, mert közvetlenül az sem vezet Ha csak egy kicsit is egyoldalúak vagyunk, akkor teljes együttmûködést jelent.” (GA 174) úgy állt a maga helyén, mint aki olyan öltözéket visel, el bennünket a lelkéhez, amit õ maga írt. Ha tehát máris az egyik vagy a másik jellemzést mondhatjuk el ami egyáltalán nem illik rá. Gyermekként kálvinis- nem ezoterikusan vizsgáljuk, akkor I. Jakab nagy róla. És tényleg voltak olyanok, akik az egyiket, olya- TÖRTÉNELMI SZIMPTOMATOLÓGIA nok is, akik a másikat, és olyanok is, akik mindkettõt tának nevelték, késõbb áttért az anglikán hitre, csak- rejtélyként áll a 17. század elején, éppen azon a (I. JAKAB MINT A TUDATI LÉLEK KORÁNAK elmondták róla. Mindezzel I. Jakab külsõ történelmi hogy alapjában véve a kálvinizmus ugyanolyan kö- ponton, amely bizonyos szempontból a legradikáli- REPREZENTATÍV ALAKJA) személyiségét írtuk le, azt, hogy miként élte az zömbös volt számára, mint az anglikán egyház: lelke sabb módon mutatja meg az újkor impulzusának mélyén mindez öltözék volt csupán, ami nem illett megjelenését. (…) I. Jakab tehát a személyiség összes „A tudati lélek impulzusának nyugat-európai felbuk- életét, amikor 1603-tól 1625-ig Angliában ural- rá. Jakab arra volt hivatva, hogy a parlamentáris ellentmondásának megtestesítõje volt. kanása szempontjából különös jelentõsége van egy kodott. Lehet úgy is beszélni róla, ahogyan elõ- liberalizmus közelgõ idõszakában uralkodóként személyiségnek, mind egyéni fejlõdése, mind pedig szörre, de lehet úgy is, ahogyan másodszorra tettem, kormányozzon. Nagyon elmés, nagyon okos volt, De ha szimptómákat vizsgálunk, akkor sohasem sza- az újkori történelemben betöltött szerepe miatt. (…) s mindkettõ pompásan illeni fog rá. Akár az egyiket, amikor az emberekkel beszélt, de tulajdonképpen bad arra törekedni, hogy teljesen lezárjuk a kérdést, Ezt a figyelemreméltó személyiséget a következõ- akár a másikat mondjuk el róla, azzal még korántsem senki sem értette, hogy mit is akar, mert mindeni hanem mindig kell egy megoldatlan részt hagyni, képpen jellemezhetjük. Elmondhatjuk, hogy rend- ismerjük meg sem azt, ami valójában benne élt, sem valami mást akart. Õsi katolikus családból, a különben jutunk tovább. Ezért I. Jakabot sem úgy kívül bõkezû volt, valódi, mély hálaérzés töltötte el pedig azt, ami együtt jár az emberiség újkori fejlõ- Stuartok nemzetségébõl származott, de amikor jellemeztem, hogy szépen lekerekített, lezárt képet minden iránt, amit ismeretként fogadott magába, désével. (…) kapjunk róla, hanem úgy, hogy legyen min gondol- trónra lépett Angliában, akkor leginkább a katoli- rendkívül hálás volt mindazért, ami az emberek I. Jakab úgynevezett uralkodó volt Angliában a 17. kusok látták úgy, hogy igazából semmit sem várhat- kodnunk, mint valami rejtélyen.” (GA 185) részérõl jóságként áramlott feléje. Tanult ember volt, század elején, de valójában rejtélyes alakként áll elõt- nak tõle. 1605-ben ezért egy különös terv született: a korának szinte minden tudását egyesítette ma- tünk annak az idõszaknak a közepén, amely az At- katolicizmus híveinek egy csoportja a londoni parla- gában, s rendkívül békeszeretõ módon elfordult a lantisz utáni ötödik kultúrkorszak elejétõl a döntõ ment épületénél összegyûjtött egy halom lõport, Összeállította és fordította: Korcsog Balázs világias küzdelmektõl. Uralkodóként csak az az esz- fontosságú 19. századig tart. Itt még nem feladatom, hogy a megfelelõ pillanatban a levegõbe röpítse a (Szemes [König] Éva fordításának [GA 185] mény foglalkoztatta, hogy a világban béke legyen. hogy az I. Jakab személyével kapcsolatos titkokról parlament tagjait. Ez volt a közismert lõporos össze- felhasználásával) Döntései és akarati impulzusai kimondottan bölcsek beszéljek – ez csak késõbb történhet majd meg. Ma esküvés. A tervet csak egy katolikus árulása hiúsí- voltak, s kifejezett hajlama volt arra, hogy barát- ez még nem lehet a feladatom, de már most utalnom totta meg, különben I. Jakabnak az a sors jutott vol- ságos legyen az emberekkel. Így lehetne jellemezni kell arra, milyen figyelemreméltó helyet foglal el na, hogy egy szép napon egész parlamentjével együtt ezt a személyiséget. Ha egy kicsit is egyoldalúak I. Jakab az újkori történelem folyamatában. Azt a levegõbe repül. Jakab semmibe sem illett bele, mi- vagyunk, és ha csak külsõleg, felszínesen nézzük a mondhatjuk, hogy olyan ember volt, akit valójában vel egyéniség volt, és az egyéniségben mindig van va- dolgokat, úgy, ahogyan a történelemben megnyilvá- minden szempontból csak ellentmondásosan jelle- lami egyedi, valami izolált, ami önmagára épül. nulnak, akkor így jellemezhetjük õt. mezhetünk, ahogyan ezt kétféleképpen is meg- A személyiség, az egyéniség korszakában mindenki De ha a másik irányban vagyunk egy kicsit egy- kíséreltem. A legjobb és a legrosszabb dolgokat is el egyéniség akar lenni. Ez radiális ellentmondás, oldalúak, akkor a következõképpen is jellemez- lehet mondani róla, attól függõen, miként akarjuk õt amely az egyéniség korszakából adódik, ezt nem sza- hetjük. Elmondhatjuk, hogy rettentõ pazarló volt, beállítani. (…) Mindenekelõtt azonban azt mond- bad elfelejtenünk. Az egyéniség korszakában nem az fogalma sem volt arról, hogy mennyit költekezhet és hatjuk róla, hogy I. Jakab mintegy gyökértelen nö- történik, hogy elutasítják a királyságot vagy a pápa- mennyit nem. Pedáns volt, igazi professzor szellem, vényként jelenik meg a maga korában. Ha azonban ságot, mert nem arra törekszenek, hogy ne legyen aki mindenütt azt vitte bele a tanultakban, ami kissé mélyebbre tekintünk, és az Atlantisz utáni pápa vagy ne legyen király, hanem azt szeretnék, absztrakt volt és pedáns. Kislelkû ember volt, kis- ötödik kultúrkorszakot a tudati lélek születésének hogy ha már van pápa vagy van király, akkor min- lelkû jellem, aki mindenünnen visszahúzódott, ahol szempontjából vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy denki pápa vagy király legyen. Hogy egyszerre legyen valamit bátran és derekasan meg kellett volna vé- I. Jakab olyan személyiség volt, aki mélyen átélte a pápaság, királyság és demokrácia. deni, és kishitûségébõl kifolyólag inkább a békét tudati lélek korával kapcsolatos radikális ellent- Shakespeare – I. Jakab – Francis Bacon részesítette elõnyben. Alattomos volt, aki mintegy mondásokat. (…) Mindez eszünkbe jut, ha I. Jakab figyelemreméltó áttekergõdzött az életen, miközben igen okosan Karmájánál fogva mindenkinek van valamilyen fel- személyiségét szimptomatikusan vesszük szem- átsiklott a nehézségek között. Olyan ember volt, aki adata. I. Jakab feladata éppen az uralkodás volt. ügyre, mivel õ teljes mértékben és tökéletesen az új úgy keresett kapcsolatot a többi emberrel, ahogyan a Bizonyos persze, hogy a perzsa királyok korában, korszak embere volt, de egyúttal a személyiség 48 49