Page 17 - Antropozofia_2014.04_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA AZ ÉV KÖRFORGÁSÁBAN HÚSVÉT Georg Kühlewind Az emberi lény sokkal messzebbre ér, mint a teste, ez képével, mert magunkban hordjuk azt, bepecsételve az érzékelés jelenségébõl is kiderül. Tudatfeletti magasabb lényünkbe. Ez a kép és megvalósításának mivolta, figyelme, magasabb lénytagjai – minden lehetõsége: egy és ugyanaz. kultúrának voltak nevei ezt illetõen – felöleli az egész Ha nem törekszünk az ideál-kép megvalósítására, az világot, az értelmek vagy jelentések világát, vagyis a erõ, amellyel ezt tehetnénk, irracionális gyûlöletté szellemi világot. Ez két részbõl áll. Az egyikben a alakul bennünk. Ezt a gyûlöletet általában kifelé teremtett világ õsképei találhatók, egy kész világ, fordítjuk. De lényegében önmagunkat gyûlöljük, kész hatalmas ideák, amelyeket megérteni még nem gyengeségünket, képtelenségünket, amelyet az ideál tudunk. A másik része nem-kész, emberen túli fényében érzünk vagy látunk, az ideál erejével, aki szellemi Én-lények vagy hierarchiák nem-kész velünk van, bennünk van. világa, amelyhez élõ, változó, nem-kész ideáik is Ebben az értelemben lehetõségben minden ember hozzátartoznak. Ez utóbbiak nem érintik a Földet, az keresztény és magában hordja mindannak emberi tudatig nem érnek le, csak emberek képesek képességét, amit Krisztus tett: hogy szeressen fölérni hozzájuk szellemi törekvéseik segítségével. viszonzás nélkül, hogy adjon ellenszolgáltatás Ezek a Választottak hozzák le az ideákat a Földre, nélkül. individualizált formában, az emberek számára. Földi életükben az ember ideális formáját testesítik meg és „Ámen, ámen, mondom néktek: A ki hisz én bennem, képviselik egy korlátozott helyi környezetben, mégis az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melye- sokkal többek ennél, többek mint példaképek, ket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azok- amelyek környezetük számára megjelennek. Az égbe nál; mert én az Atyámhoz megyek.” (J 14,12) érnek és megváltoztatják azt tudatfeletti tudatos lényükkel, a szellemi világ szabad, nem-kész részét és (1997. húsvétján) abba belepecsételik impulzusuk, az új képesség vagy lehetõség mintáit. Az ember tudatfeletti lénytagjai ott találkoznak ezekkel a mintákkal és az aktuális impulzust felvehetik magukba. Ezért, amióta Krisztus e Földön járt, magunkban hordozzuk nemcsak a teremtõ szeretet lehetõségét, amely felesleget tudna teremteni, a több-mint-szükségest, azt, amit az Új Testamentum CHARIS-on ért, hanem az emberideál képmását is tudatfeletti mivoltukban. Törekedhetünk feléje, követve a hívást – aki hallja, követi, aki nem követi, nem hallja –, vagy vissza- utasíthatjuk. Ebben az esetben a JÓ potenciális ereje félelemmé és szorongássá változik és a szorongástól menekülve a teremtõ szeretet eredeti erõi gyûlöletté alakulnak. Az Urat és tanítványait gyûlölték, mert megjelení- tették minden ember képességét és lehetõségét a Jóra (J 15,18,19,25; 1 J 3,13), „ok nélkül” gyûlölték õket. Mi nem kell találkozzunk az emberideál 15