Page 8 - Antropozofia_2013.09_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA 2013. MIHÁLY-NAP ANTROPOZÓFIA RUDOLF STEINERTÕL Ha viszont ezen az úton egészséges, és nem beteges bele minden egyes pillanatban a fizikai földi életünk- szólni; a továbbiakat a következõ elõadásokban mon- lélektanhoz akarunk eljutni, akkor még valamit fi- be. Ennek részleteit a következõ napokban fogjuk dom majd el. Amire célzok, azt talán a következõ gyelembe kell venni. Ha most beteges lélektanként a majd kifejteni. módon lehet érthetõvé tenni. médiumisztikus, vizionárius vagy hallucinatorikus A következõ lépés az kell hogy legyen, hogy azokat a Tegyük fel magunkban elõször a következõ kérdést: dolgokat vesszük szemügyre, azt látjuk, hogy aki egy szándékolt képzeteket, amelyeket mi magunk létre- mit is látunk valójában, amikor földi életünkben ilyen beteges lelki élet hatalmába kerül, teljes lényé- hoztunk magunkban, eltávolítjuk a tudatunkból, és megismerõ, értõ, érzékelõ emberként kapcsolatba vel feloldódik benne. Eggyé válik – legalábbis lelki be- ezáltal egyre jobban megerõsítjük õket. Megerõsít- kerülünk természetes környezetünkkel? Tulajdon- tegségének lefolyása idejére – azzal, ami beteges lelki jük õket azáltal, hogy tovább folytatjuk ezeket a gya- képpen csak a külvilágot látjuk. Ez már abból kiderül, életként megjelenik. Nem ez a helyzet, ha az ember korlatokat, mint ahogyan izmainkat is erõsítjük, ha amit az elõadás elején mondtam. Tulajdonképpen olyan gyakorlatokat végez, amelyekrõl itt szó volt. újra és újra használjuk õket. És azzal, hogy folytatjuk csak a külvilágot, a kozmoszt látjuk. Azt azonban, Az, aki ilyen módon lesz a lélek kutatója, hátrahagyja e képzetek szándékolt megidézését, eljutunk odáig, ami bensõnkben lejátszódik, azt is csak azáltal lát- ugyan fizikai testét mindazokkal a képességekkel hogy lelki életünk teljes tablóját, amelyhez most el- juk, hogy a fiziológiában és anatómiában külsõvé együtt, amelyekre a szokásos gondolkodáshoz szük- juttattuk magunkat, szóval a születésünk és a mosta- tesszük. Még ha furcsán hangzik is, a belsõt csak ség van; kilép ebbõl a testbõl, és megtanul test nélkül, ni idõpont közötti lelki életünk teljes tablóját eltávo- azáltal látjuk, hogy elõször külsõvé tesszük, majd imaginatív módon látni; látó gondolkodást fejleszt lítjuk a tudatunkból. Ez azonban nagyobb erõfeszí- vizsgálódásainkat úgy folytatjuk, hogy külsõ folya- ki, de egy pillanatra sem oldódik fel teljesen ebben a tést követel, mint ha pusztán képszerû képzeteket matokat szoktunk vizsgálni. Azon a területen azon- – ha nevezhetem így, és ezt nem gõg mondatja ve- kellene eltávolítani a tudatból, de végül idáig is el ban, amelybe alámerülünk, amelyben érezzük, hogy lem – magasabb emberben, hanem bármikor képes lehet jutni. És ha sikerül ezt a saját életet, amelyet szellemi-lelki valónk leárad a szervekbe, ott sötétség ugyanolyan higgadtan és józanul, úgy hatni testé- födi létünkben belsõ életünknek nevezünk, úgy eltá- van. Szokásos életünkben a születés és halál között ben, hogy a mindennapi ember és az õ józan esze volítani a tudatunkból, hogy tudatunkban már nem- alapjában véve csak azt látjuk, ami rajtunk kívül van; mindig emellett a magasabban fejlett ember mellett csak hogy semmi pillanatnyi benyomás nincs, ha- közvetlen látással nem pillanthatunk bele az ember benyomásokat és az emlékeket is: az ember elalszik, álljon – a józan eszének birtokában lévõ mindennapi nem abból sincs semmi, amit belül mintegy második belsejébe, és nem láthatjuk, hogyan avatkozik bele a azaz a tudat letompul és elhomályosul. Ennek az ember, aki józan kritikusa mindannak, amihez a lá- testben, egy a növekedésünkbe és emlékezésünkbe szellemilelki szféra a testi szervekbe. Az viszont, aki ellenkezõje kell hogy megtörténjék: teljesen higgadt, tással ez a magasabb ember eljut. beavatkozó, finomabb testben élünk meg, amit elfogulatlanul, szellemi látással, ahogyan kialakí- éber tudat, amelybõl belsõ akarattal mégis minden ki A saját lelki lényiséggel szemben azáltal, hogy kiala- mintegy finomabb emberben, éteri emberben, az el- totta, képes kutatóan egy kicsit rálátni az életre, van takarítva. kítjuk magunkban a képszerû, élõ gondolkodást, és sõ érzékfeletti emberben élünk meg, akkor tud majd a következõkre fog jutni. Azt mondja majd: nagy- Ha tehát az ember elõször megerõsítette, majd ki- létrehozzuk az üres tudatot, elõször olyan látáshoz az immáron teljesen éber, és mégis üres, de magában szerû és hatalmas az a külsõ látvány, azok a törvény- ürítette és éber tudatban megtartotta a lelkét, akkor jutunk el, amely egyetlen képi egységbe foglal min- nagyobb belsõ erõt kialakított tudatunk még jobban szerûségek, amelyeket kutatunk a csillagok külsõ lelke elõtt szellemi környezet tárul fel, ugyanúgy, dent, amit születésünk óta, e földi életbe való belépé- betekinteni a szellemi világba. És ekkor megláthatja világában, a nekünk fényt és meleget adó Nap külsõ ahogyan a szín megjelenik a szem elõtt vagy a han- sünk óta végigcsináltunk. Ez az eltelt földi élet most azt, ami a saját lelki élete volt, mielõtt a szellemi-lelki világában; nagyszerû és hatalmas, amit átélünk ak- gok a fül számára. Beletekintünk a szellemi világba. nem úgy jelenik meg a lélek elõtt, mint a fel-felbuk- világokból leszállt volna a földi fizikai létbe. Amit az kor, amikor akár egész emberként csak látjuk, akár És így elmondhatjuk: éppen az itt említett szellemi kanó emlékekben – önállóan vagy erõfeszítés hatá- emberi lélek örökkévalóságának nevezünk, az most tudományosan kutatjuk azokat a törvényszerûsé- kutatás számára teljesen érthetõ, hogy a szokásos sára –, hanem mint egy egyben átlátható, hatalmas láthatóvá válik, és kiemelkedik a pusztán filozófiai geket, amellyel a Nap fényt és meleget ad és elõvará- tudat számára a szellem és a lélek nem érhetõ el, és tabló, amely azonban nem térben, hanem idõben áll spekuláció szférájából. Tisztán szellemi-lelki minõ- zsolja a növények zöldjét; mindez mennyire nagy- – mint például Richard Wähle számára – szükség- elõttünk. Lelki szemünkkel egyszerre átlátjuk ezt az séget látunk, amely mi voltunk a szellemi-lelki világ- szerû és hatalmas. De ha bele tudnánk látni az em- képpen helytállónak bizonyul az az állítás, hogy a életet; de úgy, hogy azt is látjuk, ahogyan beleavat- ban, mielõtt alászálltunk volna, hogy a fogantatá- beri szív felépítésébe, e szív belsõ törvényszerûsége szokásos tudat egyáltalán nem is beszélhet Énrõl. kozik növekedésünkbe, a fizikai testünkre ható erõk- son, a csíraállapoton és a születésen keresztül a fizi- nagyszerûbb és hatalmasabb lenne annál, amit kívül Ugyanis mindaz, ami – hadd mondjam így – mint sö- be. Látjuk magunkat, ahogy gondolkodó, érzõ és kai földi léttel vegyük magunkat körbe. láthatunk! tétség belemerül a világosságba, és a szokásos élet- akaró lényként éltünk ezen a Földön, de úgy, hogy a Bármilyen fantasztikusnak tûnik is ez a jelenkor né- A mindennapi tudatával ezt sejtheti az ember. A pon- ben tulajdonképpen csak szavakkal jelölhetõ, csak ak- gondolkodás, érzés és akarat most összesûrûsödik, mely embere számára – még ha ezt a tudást ugyan- tos tisztánlátásra épülõ tudomány azonban maga- kor merül fel, ha olyan erõket fejlesztenek ki, amelyek és egyszersmind beleszervezõdik az emberi lényi- olyan pontos úton szerezte is meg, mint a matema- sabb kutatási eredmény szintjére emelheti ezt. Azt rendszerint még nincsenek jelen. Éppen az a józan ségbe. Meglátjuk, hogyan kapcsolódik szellemi-lelki tikai képzeteket –, még paradoxabbnak tûnhet, amit mondhatja: nagyszerûnek és hatalmasnak tûnnek megismerés, amelyre a szokásos tudat, a testhez kö- életünk közvetlenül a testi valónkhoz. Leállunk az- most még el kell mondanom, nemcsak a lélekrõl, a légkörben végbemenõ változások; egy ideál hever tött tudat képes, az sarkall minket arra, hogy ilyen zal, hogy filozófiai spekulációkkal kikutassuk, ho- amikor még a szellemi-lelki szférában volt, hanem a tudomány elõtt, amely ezen a téren is nagyobb erõket kifejlesszünk magunkban, amelyek valóban gyan hat a lélek a testre. Amikor a lelket látjuk, azt is ennek az élménynek a konkrétságáról. Ebben az elõ- és hatalmasabb törvényszerûségeket fog meglátni, képesek felfedezni a szellemet és a lelket. látjuk, hogy ami a tablón megjelenik, hogyan hatott adásban errõl csak finom célzások szintjén lehet ám még nagyobb dolog az, ami az emberi tüdõ 6 7