Page 7 - Antropozofia_2013.09_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA 2013. MIHÁLY-NAP ANTROPOZÓFIA RUDOLF STEINERTÕL RUDOLF STEINER nak, mégis elengedhetetlenül hozzátartozik az idõk tett volna –, akkor nem lett volna lehetõsége arra, fordulóján végbement események egészéhez, és azok hogy valódi emberként éljen a Földön, ráadásul nem megértéséhez. Ez is indokolja az Ötödik evangélium is halhatott volna meg földi élete végén. Hiszen Ari- elnevezést. mán a halál fejedelmeként közvetlenül is részt vesz Antropozófia és pszichológia mindkét folyamatban. Mivel Arimán jelen van anya- Bécs, 1922. június 2. (GA 83, 2. elõadás) Az Ötödik evangélium a keresztre feszítést „születés- gi testünkben, így már az újszülött elsõ lélegzetvéte- ként”, a feltámadás után az apostolokkal való együtt- lével beindul szervezetünkben a halál folyamata. (Befejezõ rész. Az elõadás elsõ részét a húsvéti, a második részét pedig a János-napi lapszámunkban adtuk közre.) létet pedig „földi vándorlásként” írja le. Meg tudná ezt Krisztusnak is azért kellett a Jézus testében talál- magyarázni nekünk? ható arimáni tüskét továbbra is benn hagynia, hogy Viszont ekkor, amikor a modern ember ilyen, ener- gunkat testen kívüli szellemilelki lénynek – viszont getizált képzeteket alkot, amelyek a légzéstõl is füg- csak magunkat érezzük énünkben, lényünk belsõ ké- Az Ötödik evangélium nem Jézus Krisztus, hanem szemtõl szembe találkozhasson a halállal. Hiszen az getlenek, ugyanakkor testetlenek maradnak, és e pijellegével. Krisztus Jézus életét mutatja be. Jézus földi életének emberben ez a tüske maga a halál. Krisztus azonban képzetalkotás pusztán szellemi-lelki funkció, amely- És csak akkor jutunk el a valódi szellemi látásig, ha szempontjából is nézhetjük Krisztust, de Jézusra is a feltámadás által teljesen legyõzte a halált, s így rõl a közvetlen érzékeléssel tudja az ember, hogy ezt tekinthetünk Krisztus szférájából. Ez utóbbi nézõ- minden ember számára megnyitotta az utat afelé, a gondolkodást nem a testével végzi, hanem tisztán a megvan bennünk a bátorság arra, hogy folytassuk a pont az Ötödik evangélium megértésének kulcsa. hogy egyszer elérje ezt a célt, s hogy ne csupán ön- szellemi-lelki valójával, csak akkor érzi úgy az ember, gyakorlatokat a következõ szintig. E következõ lé- Ami a fizikai világból nézve kereszthalál volt, az az magát, hanem fejlõdése végén az egész Földet meg- hogy ez a gondolkodás olyan az elvont gondolkodás- pésnek nem pusztán abban kell állnia, hogy bizo- Ötödik evangéliumban – szellemi nézõpontból – váltsa, hogy – Christian Morgenstern szavaival – hoz képest, mint az élõ a halotthoz képest. Amikor nyos, könnyen átlátható képzeteket – mint ahogyan ugyanakkor annak az új életnek a születésévé válik, „egyszer majd a Föld is Nappá váljék”. észrevesszük az átmenetet a szokásos, elvont átlátjuk a geometriai képzeteket, amelyekrõl tudjuk, amely azóta az egész Földet áthatja, s lehetõvé teszi gondolkodásból az élõ gondolkodásba, az pontosan hogy semmi tudattalan nem munkál bennük – helye- annak jövõbeli továbbfejlõdését. Krisztus elválaszt- olyan, mintha azt látnánk, hogy egy halott szervezet zünk tudatunk középpontjába, hogy rajtuk dolgozva hatatlan összeköttetésben marad ezzel az új élettel. Fordította: Korcsog Balázs hirtelen életre kel. És ez az élõ gondolkodás, bár szel- növeljük lelki erõnket, hanem abban, hogy képesek Õ maga ez az élet. És az Ötödik evangélium ennek az lemi-lelki folyamat, nem olyan vonalszerû, nem csak legyünk arra, hogy ezeket a képzeteket higgadtan és életnek a megnyilatkozása. Ezért áll kapcsolatban ez Megjelent a Das Goetheanum 2009/15–16. számában olyan síkszerû, mint a szokásos, elvont gondolkodás. önkényesen el tudjuk távolítani a tudatunkból. Ez az evangélium korunk minden Krisztus-keresõ em- (2009. április 10-én). Belül telített és képszerû. És ez a képszerûség a lé- adott esetben nehéz feladat lehet. A szokásos élet- berével. nyeg. ben a felejtés nem olyan nehéz dolog, ahogyan azt a Forrás: Novalis. Szellemtudományi és antropozófiai szokásos tudat teszi. De ha az ember elõször erõfe- Arimán kísértését Krisztus nem tudta teljesen elhá- folyóirat (http://novalis.hu, 2009. július 12.) Ekkor viszont rendkívül sok múlik azon, hogy azt a szítéseket tett arra, hogy bizonyos képzeteket he- rítani. Miféle beteljesülés az, hogy Krisztus mégsem higgadtságot, amelyet gyakorlás közben tanúsíta- lyezzen tudata középpontjába – anélkül, hogy bármi- húzza ki „Arimán tüskéjét”? nunk kell, kiterjesszük arra a pillanatra, amikor ez az féle önszuggesztióba hajszolná bele magát; józan, élõ gondolkodás, ez a képszerû gondolkodás létrejön higgadt állapotban ez amúgy sem lenne lehetséges –, Ha Krisztus teljes mértékben visszautasította volna bennünk. Ha ebben a pillanatban odaadjuk magun- utána a lelki életben alkalmazni a szokottnál na- Arimán kísértését – amit természetesen megtehe- kat azoknak a képeknek, amelyekhez elküzdöttük gyobb erõre van szüksége ahhoz, hogy ezeket a kép- magunkat, és azt hisszük, hogy már szellemi valósá- zeteket most meg eltávolítsa tudata középpontjából. gokat találunk bennük, akkor nem szellemi kutatók Ezt a nagy erõt azonban fokozatosan kell kifejlesz- vagyunk, hanem fantaszták. Az pedig nem lenne jó, teni: ahogyan az embernek elõször minden figyel- ha azokká válnánk, mert az nem adhatná meg a mo- mét, minden belsõ lelki erejét, lelki feszítõerejét dern ember szilárd alapon nyugvó világnézetét. Csak össze kellett szednie ahhoz, hogy azok meditációs ha azt mondjuk magunkban: amihez eljutottunk, az a állapotban egy ilyen képzeten nyugodjanak, most lelki élet tartalma, de ez a tartalom képi tartalom, ez a ugyanúgy el kell érnie azt, hogy ezeket a képzeteket, tartalom csak a bennünk jelen lévõ erõkrõl mond sõt minden képzetet higgadt önkénnyel eltávolítsa a valamit, arról, amire saját emberi lényiségünknél fog- tudatából. És akaratával kell tudnia elõidézni azt, va vagyunk képesek bensõnkben; csak ha a szó szo- amit „üres tudatnak” nevezhetnénk. Hogy mit is je- ros értelmében azt mondjuk: ez a – én úgy hívom – lent az akár csak pár pillanatig fennálló „üres tudat”, szokásos imaginatív megismerés egyáltalán nem tud bárki felérheti ésszel, aki elfogulatlanul elgondolko- útbaigazítást adni a külvilágról, arról sem, hogy mi dik azon, hogy mi történik az ember szokásos tuda- mik vagyunk a külvilágban: csak akkor vagyunk he- tával, ha a tudatnak nélkülöznie kell az érzékszervi lyes állásponton ezt az élményt illetõen, akkor érez- benyomásokat, az emlékezet képzeteit, ha valami- zük magunkat saját énünkben, akkor érezzük ma- lyen külsõ események elveszik az embertõl a külsõ 4 5