Page 9 - Antropozofia_2013.12_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA 2013. KARÁCSONY ANTROPOZÓFIA A KÉT JÉZUS-GYERMEK A KÉT JÉZUS-GYERMEK rünk meg az evangéliumok által. Ezek a vonások nem A két Én összekapcsolódása ezért történhet meg a megtanulhatóról szólnak, mint a salamoni gyer- harmonikusan. Ebben az összekapcsolódott Énben meknél, ezért nem is múlhatnak el. (amely egyben az égnek a földdel való összekap- Székely István csolódását is jelenti) ismerhetjük fel saját lényünk A harmadik vonás több szempontból is figyelemre méltó. Amíg a salamoni gyermekrõl szóló elsõ közlés földi és égi vonásait. Az Én megismeri önmagát je- lentése kibõvülhet, átalakulhat: a bennünk élõ sala- „Szülessen bár Krisztus ezerszer Betlehemben, egy „nem tudásról” ad hírt, szinte tagadó módon (nem kellett tudnia, hogy ki is õ valójában), a nátháni moni gyermek megismeri a nátháni gyermeket. ha benned nem, maradsz örökre elveszetten.” gyermekrõl szóló leírás utolsó vonása ugyanezen Olvasható, hogy Steiner a salamoni gyermek eseté- (Angelus Silesius: A Kerúbi vándor) jegyeket hordozza: „kevésbé volt magába forduló.” ben kifejezetten egy inkarnáció általi megjelenésrõl Ezek a vonások mind szükségesek lesznek ahhoz, ír, ám ugyanakkor a nátháni gyermekrõl szóló köz- lések valójában – és Steiner nem is beszél itt errõl – hogy a késõbbiekben megvalósulhasson mindaz, Rudolf Steiner az 1913. december 17-én tartott kölni az Énnek részben vagy egészében el kell oldódnia a amirõl a János evangélium így ír (Jn 14,20): „…ti én nem egy inkarnált lelket írnak le. Ez az oka és ma- elõadásában két Jézus-gyermekrõl beszél. Minden fizikai burokkal való azonosságából. Ez elõtt a „ki is bennem, és én ti bennetek”, amely tett azzal fog kez- gyarázata is egyben annak, hogy miért és milyen kutatónak, aki nem csak elméletileg kíván foglalkoz- vagyok én” kérdés fel sem merülhet. dõdni, hogy a másik gyermek Én-jét magába tudja módon is lehetséges és szükséges ez az összekapcso- ni ezzel a témával, óhatatlanul fel kell tennie a kér- fogadni. lódás. Ez az az összekapcsolódás, amely a Silesiuszi Az elõadás a salamoni gyermek esetében éppen ezt dést: Hogyan és mi módon tehetõ a mai ember ta- idézetben is megjelenik. az eloldódást láttatja, ez az íve a salamoni gyermek Van itt egy másik szellemi tény, amely talán még pasztalásává a két Jézus-gyermek? Hogyan jelenik életének, ez az õ útja. És mi magunk is így vagyunk sokatmondóbb. Ez abban nyilvánul meg leginkább, A mai ember számára ez a szellemi alakzat ismerõs. meg a mai tudat számára ez a két gyermek kettõssé- ezzel, a kérdést sem értenénk, ha nem éppen ebben hogy Steiner errõl a gyermekrõl ilyen keveset ír. Az emberi Én egységében kettõsséget hordoz, amely gében és egységében? kettõsség az Én inkarnálódott és nem inkarnálódott az eloldódásban élnénk: az én megismeri önmagát… Akkor lehet ugyanis valakirõl valamit mondani, vala- Mivel a steineri közléseken kívül más írott forrás Ez nem csak egy hasonlóság a mai ember és a sala- kirõl beszélni, ha tettei egyértelmûen azonosítják õt, lényiségében mutatja meg magát. Ez utóbbit tudat- nem áll rendelkezésünkre, ezekbõl kell kiindulnunk felettinek is nevezhetjük, szellemi törekvéseink ép- moni gyermek között, hanem közös tudati helyzet. A azt, aki ahhoz a testhez tartozik, aki a cselekvést a kérdés megválaszolásához. mai ember ebben az eloldódásban nem teljesen tuda- végzi. Ha az Én nem azonos a testtel, vagy csak laza pen ezen nem inkarnálódott Én megismerését céloz- zák, vagyis: az Én megismeri önmagát. Az elõadás röviden bemutatja a két gyermek alakját. tos még, és éppen az eloldódás képességének kigya- összeköttetésben áll azzal, akkor egyáltalán nem A salamoni gyermekrõl (akit a Máté-evangéliumból korlásában (tudati gyakorlatok) ébred énje valódi vagy csak igen kevés mondható róla, legalábbis em- Ma így él bennünk ez a két Jézus-gyermek. ismerhetünk) Steiner a következõt mondja: „A leg- öntudatra. Ezért szólítja meg Steiner az olvasót, beri nyelveken. Az az Én, aki a nátháni gyermekkel ez A két gyermek alakja megvilágítja a tudati lélek jele- magasabb tehetséget mutatta minden iránt, amit az ezért látható, hogy a gyermekkel való azonosságunk ideig összekapcsolódni látszik, valójában sohasem nét és jövõjét. A két gyermek kettõsségében és egy- emberi kultúra mindaddig mint iskolai úton megta- nem történelmi képet láttat velünk, hanem vala- jelent meg a testi burokban az érzékszervi világ szá- ségében tudati életünk képe is egyben. Ennek meg- nulhatót tartalmazott.” Ezen vonás ismertetését mennyiünkrõl szól, saját tudati létünk ábrázolása mára. Se korábban, se késõbben. Az elõadás e gyer- látása további kérdésekhez vezethet el bennünket. azonban megelõzi azon közlés, mely magára az olva- azonos ezen gyermeki tudattal. Jelenidõrõl van szó. mekrõl szóló leírása ezt a tényt fedi fel. A két gyermekkel való közösségünk felismerése lát- sóra vonatkozik: „Egy ilyen inkarnáció szemlélése- Keveset mond Steiner a salamoni gyermekrõl. A Ez a „vonás” kitûnik az evangéliumokból is, akkor, hatóvá teszi, hogy a két gyermek történetét mi éljük kor tisztában kell lennünk azzal, hogy (…) gyermek-, másik, a nátháni gyermekrõl pedig (akirõl a Lukács amikor mások nem ismerik fel õt, pl. Mária Magda- át. Ezen átélésben szinte sejtésszerûen áttetszik egy illetve ifjúkorában egyáltalán nem kellett tudnia ar- evangéliuma beszél) – ha lehet mondani – még keve- léna a sírnál. Ezért van szükség egyébként Júdásra is rend, egy harmónia. Mindezek a történések látható ról, hogy ki is õ valójában.” Miért tartja Steiner fon- sebbet. Három jelentõs vonást emel ki Steiner csu- (egy legmagasabb szintû beavatottra) az elfogatás- módon nem véletlenszerûek. Egyszerre történik tosnak éppen erre a nem tudás-ra felhívni az olvasó pán. kor. Ez a nem felismerés mindig nagyon fontos köz- minden kívül és belül. Ezen események mögött, ezen figyelmét? Ezen kérdés megválaszolásához az olva- Az egyik az, hogy a külsõ, megtanulható dolgok lés az evangéliumokban. Ugyanezt írja Steiner más rend mögött feltûnik egy akarat, egy értelem, amely sónak saját magára kell tekintenie. A választ azok a tekintetében semmilyen tehetséget és érdeklõdést mûveiben, amikor arról beszél, hogy Jézus mindig mindezt az ember felé fordulva az emberért cselek- tudati folyamatok és az a tudati fejlõdés írja le, ame- nem árul el. A második vonás azt írja le, hogy a gyer- más tanítványán keresztül szólt. Ez az Én nem volt, szi. Ha az ember erre a harmóniára rátalál, ráismer lyen ma minden ember végighalad, földi születésétõl mek a „szív zsenialitásával” rendelkezik, azaz a leg- és ma sincs összekötve a testi burokkal. erre az értelemre, békére lelhet, és megismerheti azt fogva. A jól ismert pillanat elõtt, amikor a gyermek a mélyebb együttérzés képességével viseltetik minden Ehhez jön még egy tény, hogy – Steiner szavaival – a a szeretetet is, mely ugyanarra mutat, aki mindezek hasa felé magára mutat, és ént mond, nem merülhet emberi örömmel és bánattal szemben. Már ennyibõl salamoni gyermek „átköltözött a nátháni gyermek mögött áll. fel a kérdés benne, hogy ki is valójában. De igazából is szembetûnõ, hogy ezen vonások és a bemutatás testi burkaiba”, ami az eloldódás képességének kitel- még ezután sem. Ehhez valaminek meg kell történ- módja is teljesen más jellegû, mint a salamoni gyer- jesítése révén történhet csak meg, és ezért volt is ez nie, ami közös bennünk és a salamoni gyermekben mek esetében volt. Ezen vonások, melyek a gyermek- bizonyos szükségszerûség is a nátháni gyermek is, és amit a kölni elõadás folyamatában lehet fel- ben csíraként már ott voltak, teljes egészükben meg- szempontjából. ismerni. Ahhoz, hogy ezt a kérdést értelmesen fel le- jelennek majd abban a lényben, akit késõbb isme- hessen tenni, egyáltalán gondolni lehessen rá, ahhoz 6 7