Page 47 - Antropozofia_2013.12_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA 2013. KARÁCSONY ANTROPOZÓFIA A TÁPLÁLKOZÁSBAN szellemi fejlõdésünk feltétele. Az érzékelés a egy széles tömegeknek is befogadható vetülete. ehet. Az ókorban elsõsorban a teremtõ, életet adó éhes. Olyan helyzetben is történhet hasonló, amikor legfinomabb, idõben a legrövidebb folyamat. Az ér- A szellemi táplálékot ugyanúgy meg kell emészte- Napistennek köszönték meg az ételt. Minél maga- éhezés során valaki lemond az õ ételadagjáról valaki zékszervek különbözõsége miatt eltérõ intenzitással nünk, lényünk részévé kell tennünk, mint ahogyan a sabb egy lényben a hála, annál magasabb tudatfokon más javára. Aki szeretetbõl áldozatként megvonja kapcsolódunk a világhoz. A megismerés szempont- testi táplálékot is. létezik. magától az ételt, õt egy szellemi fény árasztja el, ami jából a látás alig érinti meg a megismerés tárgyát, nemcsak az étvágyat csillapítja, hanem a testet is Tekintsünk rá a Karácsonyt megelõzõ ünnepekre és a December 24-én Ádám–Éva napja emlékeztet a til- ezzel szemben a tapintásnál már van egy közvetlen táplálja. Nem könnyû megragadni, hogy mi is törté- Karácsonyra, milyen ideákat meríthetünk belõle! tott fa gyümölcsének elfogyasztására. Miért szakí- fizikai kapcsolat is. Tudati oldalról nézve minden Mit fejez ki a Mihály (Michael) „arkangyal” ábrá- tottak a tudás fájáról? Miért nem álltak ellen? Jóról nik ezekben az esetekben, de felsejlik: Nemcsak ke- érzékelt dolgot értelmileg fel is kell dolgoznunk, zolás, mi az az erõ bennünk, amit kozmikusan Mi- és a rosszról való tudása csak annak lehet, akinek Én- nyérrel, hanem Logosszal, Igével is táplálkozik az szellemileg meg kell emésztenünk. A légzés sokkal ember. hályban látunk? A leggyakrabban Mihályt bal kezé- tudata is van. Az ember szellemi õseinek, akit Ádám- mélyebbre hat, mint az érzékelés, egyrészt a fizikai ben mérleggel, jobb kezében karddal szimbolizálják mal és Évával szimbolizálunk, nem volt hétköznapi A kereszténység elõtt, a kollektív tudatnak megfele- levegõbõl a testünkbe oxigén épül be, másrészt idõ- az „utolsó ítélet” közben, amikor morálisan méri meg Én-tudatuk sem, épp ezért vágytak rá. Ha lett volna lõ szigorú szabályok szerint étkeztek az emberek. ben is sokkal hosszabb ideig tart, mint az érzékelés. az emberi lelkeket. Minden tudatos cselekedet elõtt egy örökkévaló Én-tudatuk, akkor nem szakítottak A kereszténység által jött el az az erõ, ami valóban fel Egész nap folyamatosan lélegzünk, még alvás közben a gondolkodásunkban mérlegelünk, majd határozott volna a fáról, a teljességnek, az „egész”-ségnek nem tudja oldani az étvágyat, ami így teljesség felé visz. is, amikor nem vagyunk éber tudat állapotban. Az döntést hozunk. A határozott döntés által, egyrészt hiányzik semmi sem, így vágyakozás sincs. Az ember Ha ez a fejlõdés elindul az Én-tudatban, akkor már evés és az ivás pedig még mélyebbre hat, mint az elõ- elvágunk a múlt szálaiból, másrészt új utakat is szellemi õsének ezt a folyamatát, ahogy az Én-tu- belsõ, egyéni-szellemi „szabályok” szabják meg az zõ két „táplálkozás”. Ebben az esetben nemcsak felü- vágunk a jövõ számára. A mérlegelés és a döntés a datra vágyik, a teremtéstörténet a táplálkozással irányt az étkezésben. A kereszténység elõtt, minden letesen érintjük meg a világot és tudatilag meg- táplálkozásunkban is fontos folyamat. Milyen élet- fejezi ki: „megeszik” a tudatot, ezáltal válik az leg- állat vagy ételáldozatnál az emberen kívüli legked- emésztjük a benyomásokat, mint az érzékelésnél, módot alakítsak ki? Mit egyek, mennyit egyek? A alapvetõbb részükké. Milyen táplálkozása lehetett a vesebb dolgot áldozták fel, ezáltal az emberi önzõ hanem testünk egyesül is a fizikai világ elemeivel. gyermekemnek mire van szüksége? Ezekre egyéni tudás gyümölcsének elfogyasztása elõtt a szellemi ragaszkodás került feláldozásra. Karácsonykor, a Ekkor a kapcsolódás során már semmilyen szemben- szinten mindenki csak önmagának válaszolhat az elõdeinknek? Az örökkévalóság ölében, a testisé- Szeretet Ünnepén nem rajtunk kívüli dolgot áldo- állás nincs a megismerés tárgyával, az étellel. Teljes ítélõerõ segítségével. Az étkezés során ezzel a fényes güket közvetlenül táplálta a szellemi fény. A „Paradi- zunk fel (ami valójában nem is a miénk), hanem ön- azonosulás jön létre: az ember és az étel között, még- erõvel tudunk rést vágni abba a sötétségbe, amit a csomból való kiûzetés” után ahogy az emberi test magunkat, a legkedvesebbet, a saját énünket egy hozzá nem csak idõszakosan, hanem végérvényesen. felfokozott étvágy és az öntudatlan szokás tart fenn. sûrûsödött, úgy kellett fokozatosan kívülrõl, a sûrû másik emberért. A szeretet csak szabadságból fakad- Az érzékelésünkben alig vagyunk tudatosan kezde- Ha ez az ítélõerõ megjelenik, akkor helyet készít egy anyagba zárt fényen keresztül táplálkoznia. Mint hat, ebben az áldozatban jelenik meg a béke is. Az ményezõk. Amit látunk, hallunk, annak a nagy része még nagyobb fénynek, amely által felismerhetjük a minden vágyban, így az étvágyban is jelen van az önzõ „nekem” irány átfordul az önzetlen „neked” csak úgy „beesik”. A tapintás meg a szaglás már tuda- táplálkozás rejtelmeit. önzõség, a „nekem” iránya. A lángoló pallosú kerub iránnyá, ez a tudás fájáról való szakítás fordítottja. tosabb egy kicsit, de öntudatlanul megízlelni valamit Az Advent egy nagyon bensõséges, befogadó, re- ezért is áll õrt az (örök) élet fája elõtt, mert egy önzõ Olyan, mintha az örökzöld fára mi tennénk arany- szinte kizárt. A légzést is öntudatlanul végezzük, tudat nem ehet belõle. diót, almát, ostyát, hogy szeretteink megcsodálják, ményteli, a fizikai és a szellemi fény megszületését figyelemmel is csak bizonyos korlátok között változ- majd egymást közt szenteste együtt vegyük ma- váró idõszak. Az étkezés során mi az, ami hasonló Karácsonykor, december 25-én a legnagyobb fizikai tathatjuk a légzést. Az ízlelésnél meg az étkezésnél gunkhoz. Karácsonykor nem baj, ha nincs hatfogá- ehhez a hangulathoz? A növény alapvetõen a fizikai sötétségben születik meg a fény csírája. Ez a fény fel válogatjuk meg a legjobban, hogy mit engedjünk ma- napfény segítségével a szervetlen anyagokból szer- tudja oldani az emberi én önösségét, és megnyitja az sos vacsora, nem baj, ha nem készül el idõre, az sem gunkra hatni. Az étkezés épp ezért a legbensõsége- baj, ha szétég a pogácsa. Csak egy dolog fontos: Amíg ves anyagokat hoz létre. A növényben és minden utat az örök élet fája felé, ezután a lángpallosú kerub sebb kapcsolódási lehetõségünk a külvilághoz. lehet legyünk és együnk együtt békességben, úgy, ételben nemcsak a fizikai fény ereje található meg, félreáll. Az örökzöld fenyõfa ideájában jelenik meg a Ha belemélyedünk a Szentírásba, akkor azt vesszük mint az elsõ Karácsonykor a Szent Család! hanem szellemi fény is. Ez a fény legnagyobb kon- teljesség lehetõsége. Mit jelent ez az étkezésben? észre, hogy a legjelentõsebb helyzetekben, esemé- centráltságban a magokban, a gabonákban és a csí- Jelenleg nem tudjuk a táplálkozásunkban a testün- nyekben, ahol egy impulzus az ember legmélyebb ráztatott magokban van meg. Az emésztés során ket éltetõ kozmikus fényt közvetlenül befogadni. lényéig hatol, azt a kereszténység leggyakrabban a fény szabadul fel, ami aztán felépíti az ember tes- Legnagyobb részt közvetve, kerülõ úton, anyagba táplálkozással fejezi ki. A teremtéstörténetben az tiségét. Az étkezés során ugyanúgy befogadjuk a sûrített fényként vesszük fel. Nagyon nehéz olyan ember a tudást, a tudatot tiltott gyümölcsként eszi fényt, mint Karácsonykor, ha az adventi hangulat- élményt találni, ami legalább sejteti, hogy beáramol- meg. Krisztus és az apostolok utolsó együttléte, ahol ban befogadókká válunk rá. Igen, minden étkezést hat közvetlenül is a kozmikus fény az emberbe. Egy a legfõbb „parancs” elhangzik; a szeretet, egy közös egyfajta adventi hangulattal kéne megkezdenünk! étkezés során a tányérba annyit szedünk, amennyit a vacsora alkalmával történik. A Jelenések Könyvében Csend, gyertyafény, asztali áldás, meditáció, hála. Az jelenléti tudatunkban az egészséges ítélõerõnk in- Krisztus felszólítja Jánost, hogy egye meg azt a adventi hangulat egy tudati „jászolt” készít el, ami spirál. Egy ima, hála, áldás vagy koncentráció után, könyvet, amit az angyal hozott az Égbõl. Az oltári- befogadja azt a fényt, ami éltet bennünket. A régi amikor egy magasabb éberebb átélésben vagyunk, szentség, a Krisztussal való kapcsolódást is egy táp- ember étkezési kultuszokban és ételáldozatokban akkor úgy érezhetjük, hogy túl sok a kiszedett étel, lálkozáson keresztüli kultusszal jeleníti meg. Az élte meg a hálát, mindenkinek megköszönte, hogy õ már félig jól is laktunk. Vagy amikor egy mûvészt oltáriszentség, az úrvacsora, a Grál misztériumnak alkotás közben annyira betölt egy idea, hogy nem 44 45