Page 45 - Antropozofia_2013.12_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA 2013. KARÁCSONY ANTROPOZÓFIA A TÁPLÁLKOZÁSBAN ÉN-TUDATOS TÁPLÁLKOZÁS hogy mi a jó és mi a rossz táplálék számára, már nincs lehet legyõzni! Mint minden vágyat, így az étvágyat jelen; helyette ítélõerõnk van. Az ítélõerõ persze sem lehet végérvényesen elfojtani vagy maradék- másképp mûködik a gyermekeknél és a felnõtteknél. talanul kiélni. Az elfojtás másik szélsõséget hív be: a A kisgyermeknek nagy érzékenysége van arra, hogy kiélést, majd ezt követõen a megcsömörlést. Ezért milyen étel való neki, de még nincs kifinomult nem mûködik például a koplalásos fogyókúra, mert Csanádi József értelme, hogy ezt kifejezze. A felnõtt embernek már utána, a kiéhezés után jön a mértéktelen habzsolás. erõs az értelme, ennek áraként elveszti a gyermek- Ha megkérdezzük magunktól, hogy a táplálkozási Az étkezés mindennapi életünk egyik legfontosabb része, egyúttal talán az egyik legelhanyagoltabb területe is. korában még meglévõ érzékenységét. A táplálkozás- életmódunk miért olyan-amilyen, akkor rájövünk, E jelen témafelvezetésben megkísérlem összekapcsolni a hétköznapi étkezést a Szentírásból merített táplálkozási ban a tudatosság egyetlen útja a már meglévõ kifi- hogy nem igazán mi döntöttük el tudatosan, hanem ideákkal. A két téma nem szokványos összekapcsolását két kérdéskörként tudnám megfogalmazni: nomult értelem mellé újra megszerezni az érzékeny- hoztuk valahonnan. Így alakult, már a jellemünk ré- séget. Minél magasabb fokra emelkedik az érzé- 1. Hogyan lehet a táplálkozással úgy foglalkozni, hogy az magába foglalja az ember lelki-szellemi identitását is? sze. Mint minden szokással, ezzel is az a gond, hogy kenységünk és az értelmezõ képességünk, annál öntudatlanul, automatikusan végezzük. Sokszor ro- 2. A keresztény kultúra õsképei meg tudják-e változtatni a rossz táplálkozási szokásokat, amelyek helyébe egy pontosabban fogjuk tudni, hogy mit, mikor, mennyit hanva kapunk be lélektelenül egy-két falatot, és utá- élõ, szellemi életmód kerül? és hogyan együnk. Talán szokatlanul hangzik, de a na szaladunk tovább. Nem vagyunk jelen az étkezé- táplálkozás jövõje nem a külsõ táplálkozási sémákra, sünkben! Van egy mondás, miszerint: „A magyar hanem belsõ intuíciókra épül. Ezért a belsõ szellemi A modern ember tragédiája, hogy bár erõs az öntu- világot megmûvelve élelmiszert termelünk, és azok- ember evés közben nem beszél.” Ennek a mondatnak erõért persze meg kell dolgoznunk! Elõfordulhat data, mégis identitászavarral küzd, mert nem ta- ból készítjük el ételeinket. Az emberek világához úgy, lehet az is az értelme, hogy tudatilag maradjunk olyan helyzet is, amikor az ítélõerõnk már elég erõs lálja, nem tapasztalja önmaga eredetét. Ha az ember hogy az élelmiszerekbõl ételeket készítünk más em- csendben, a folyamatos monologizálás (belsõ be- ahhoz, hogy felismerje, hogy milyen táplálék való ne- lényének lényege rejtett marad számunkra, akkor bereknek. Ételt elkészíteni és elfogyasztani közös- széd) ugyanis elvonja a figyelmet az étel elfogyasz- künk, ezt azonban gyengeségbõl mégsem tudjuk bármelyik tudományágban is szeretnénk elõreha- ségi élmény, itt a „szívünkkel” kapcsolódunk egy- tásának valódi átélésétõl. Nem könnyû, sõt kimon- megvalósítani. ladni, egy ponton túl nem juthatunk. Ma szinte min- máshoz. Valaha az emberek az „Isteneknek” ajánlot- dottan nehéz a rossz étkezési szokásainkat feloldani. den táplálkozási tudomány, szemlélet, az emberbõl ták fel az ételeket. Mivel ma nem tapasztaljuk köz- Melyek azok a bennünk lévõ erõk, amelyek gátolják a Nincs más út, mint létrehozni egy egészséges tuda- nagyrészt, vagy kizárólag csak a fizikai-biológiai for- vetlenül az égi segítséget, az „Isteneket”, ezért a leg- táplálkozásban lévõ egészséges ítélõerõnket? Mi az tos táplálkozási ritmust, amely összhangban áll a mát ismeri el. A táplálkozás pedig nem csupán fizikai kisebb Istennek: az embernek tudjuk felajánlani azt a két szélsõséges állapot, amelynek során a tudatos- teremtett világ és az ember ritmusaival. szükséglet! A tudatos táplálkozásból ugyan ne hagy- az ételt, amit a természetbõl, mûvészi munkánk által ságunk kialszik az étkezés közben? Mi az a két fõ Minél jobban megértjük önmagunk és a világ viszo- juk már ki magát a tudatot! Az emberi Én és az Énen megalkotunk. A természetfölötti világot meg kell fej- akadályozó erõ, ami az egészségünket folyamatosan nyát az étkezésben, annál jobban megerõsödik ben- kívüli világ több szinten is összetalálkozik a táplál- tenünk a „fejünkkel”: az élelmiszer-alapanyagok, veszélyezteti? Ez a két, az étkezés közben kísértõ erõ nünk egy új erõ. Ez az erõ tudja megszelídíteni a kozás során. Mivel az ember és a világ is hármas az ételkészítés, a táplálkozás szellemi eredetét. Min- a felfokozott étvágy és a megmerevedett szokás. mértéktelen étvágyat és feloldani a berögzült tudat- tagozódású, ezért ebbõl a három fõ találkozási szint- den, a táplálkozással kapcsolatos részletnek maga- A modern ember számára mind a túl-, mind az alul- talan szokásokat. Az ideális testsúlyt vagy az egész- bõl indulnék ki. Az ember az emberek világában él és sabb jelentése is van. Az élelmiszerekben szellemi mûködõ étvágy, sok gondot okoz. Mi is az étel iránti séges táplálkozást ezért csak az Én-tudatos közép- közösséget alkot velük, így elsõsorban szociális lény. erõk rejlenek. Ezen szellemi erõk szükségesek testi- vágy az étkezésben? A vágy mindig olyasvalami felé úttal, jó mértéktartó életritmussal lehet elérni. Az Emellett van még két másik világ is, ami szintén az ségünk és emberi lelkünk fejlõdéséhez egyaránt, vonz, amit még nem értünk el; ami már megvan, azu- étkezés során, fõleg ha szakrális jellegû közösségben ember otthona; az egyik a teremtett anyagi világ, a hogy általuk magasabb szellemi fokra emelkedhes- tán nem vágyakozunk. Az étvágyról való gondolko- történik meg, betölthet minket egy olyan örömteli másik a teremtõ anyagtalan világ. A Föld és az Ég kö- sünk. zás rávilágít valamire, amivel nap mint nap szembe- fény, amely által megélhetjük a teljességet. A sóvár- zött létezünk, az emberek világában. Táplálékainkat sülünk, nevezetesen arra, hogy a létünk nem teljes. gás feloldódik, és lelki-szellemi értelemben is „jól- Honnan tudjuk, hogy mikor, milyen és mennyi ételre a termõ Föld, a teremtõ Ég és a termelõ ember hozza Kívülrõl kell pótolnunk testi-lelki-szellemi „anyago- lakunk”. Ez a táplálkozás valódi természete. A hár- van szükségünk? A vadon élõ állatoknál ez a kérdés létre. Ha az ember ebben a három világban tudatosan kat”, amelyek bennünk nincsenek meg, és amelyeket mas tagozódásunk kapcsolódik a világ hármas tago- fel sem merül, hiszen egyrészrõl a külsõ lehetõségek egyszerre él, akkor ez az EGÉSZ. Az egészséges táp- szervezetünk nem is tud elõállítani. Az EGÉSZ-ség zódásához, a „rész”-ség helyett immár csak a jelen- szabják meg táplálkozásukat, másrészrõl a vadon élõ lálkozás ezért mindhárom világot fel kell, hogy ölel- iránt való sóvárgás a teljesség felé hajt minket. Ha a ben lévõ „egész”-ség van. állatot egy magasabb ösztön vezérli. Ez az ösztön je. Ha bármelyiket kihagyjuk, akkor az már nem felfokozott étvágy által ítélõerõnk tompul, akkor megmutatja az állatoknak, hogy melyik a neki való A világot sokféleképpen tudjuk megérinteni, de ho- „egész”-séges, hanem „rész”-séges táplálkozás. többet eszünk, mint amire valóban szükségünk van. jó, vagy a számára rossz, esetleg mérgezõ eleség. gyan lépünk érintkezésbe az étkezés során a világ- Hogyan kapcsolódik az ember az étkezés által a ter- A háziállatoknál már más a helyzet, mivel az ember is Bizonyos élelmiszerekben lévõ lelki-szellemi erõket gal? Három fõ módon kapcsolódunk a világhoz, ame- mészethez, az emberhez és a természetfölötti vilá- részt vesz ezen állatok táplálásában. A háziállat az nem pótolhatunk más élelmiszerekkel. Fizikai lyek más szinten ugyan, mégis mindegyik táplál gokhoz? A természet világához a „kezünkkel” kap- emberi gondoskodás miatt elveszíti a vadon élõ álla- mennyiséggel sohasem pótolhatjuk a lelki-szellemi bennünket: az érzékelés, a lélegzés, és az étkezés. csolódunk, a teremtett teret jó gazdaként gazdasá- tokban még meglévõ természetes ösztönt. Az em- minõséget! Van egy rossz és egyben jó hír: a túlzott Mind a háromnál felveszünk valamit a világból, ez- gi, mezõgazdasági területté alakítjuk át. Az anyagi berben az a határozott ösztön, amely megmutatná, étvággyal nem lehet szembeszállni, erõszakkal nem által többek leszünk, mint azelõtt: ez a testi-lelki- 42 43