Page 5 - Antropozofia_2013.06_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA VALLÁS vasni az evangéliumokat. Az eggyéválás – amikor a Az én tapasztalásom a közösségben való tapasztalás- szöveg legfelsõ jelentését értjük – olyan közvetlenül ból ered. Én magam ebben a közösségben vagyok, és történik, hogy nincs jele, nincs közvetítõje sem. éppen e beszéd által vagyok az, aki láthatóvá válik az ValóságosanazonossáválikazOlvasóaBeszélõvel. „én vagyok” számára – ezt mondja önmagáról, ezt Az eggyéválás módjára az evangélium többször is „mondja” a 3. személyben megjelenõ „Ez az a tanít- felhívja a figyelmet. Ilyenek a „Bizony, bizony mon- vány” kifejezés is. dom néktek/néked” formulák, melyek 33 helyen ol- vashatók Jánosnál (a szinoptikusok nem használják A KERESZTELÕ a „bizony” megismétlését, csak János), ezek teljesen A Keresztelõ tudása nem kisebb, mint az evangélis- értelmetlenek lennének az amúgy is szóbeli köz- táé. Szellemi különbözõségük abban látható, hogy a lésekben, ha nem hívnák fel valami olyanra a figyel- Keresztelõ tudásának forrását még nem önmagában met, ami nem a szövegben látható, hanem magában találja meg, hanem „kívülrõl” kapja. Krisztus eljöve- a beszéd tényében (Jn 6,63): „...a beszédek, a melye- tele elõtt erre még nem is lett volna más lehetõség. ket én szólok néktek, lélek és élet.” A tudás ilyesfajta módjában prófétikus vonások van- János nem csak ezen egység tapasztalásának hall- nak, átmenet ez az Ótestamentumból a krisztusi gató tanúja, hanem tudatos mûvelõje is (Jn 20,31): idõk felé. „Ezek azért íródtak, hogy higyjétek, Jézus a Krisz- Bár az õ megnevezése is „Istentõl küldött” (Jn 1,6), az tus, Isten fia és hogy hívén életetek legyen az õ nevé- õ feladata nagyrészt véget ér azzal, hogy rámutat az ben.” Azért ír, mert szellemi tekintetével látja, hogy igazira a Jordán-keresztelõnél. Nem a közösbõl kapja az írás meg tudja szólítani az Olvasót, az Olvasó „én tudását, és nem is lép be a közösbe. Tudása nemcsak a vagyok”-lényét „én vagyok”-lénye által. Jordán-keresztelõ eseményeinél nyilvánul meg, saját Ez túlmutat azon, hogy ezeket a beszédeket hogyan helyzetét illetõen is pontos képet ír le (Jn 3,30): kell befogadnia az embernek. Jánosnál nemcsak a „Annak növekednie kell, nékem pedig alább szálla- hallásról van szó, hanem példája kifejezetten a cse- nom.” lekvésre szólít. A szinoptikusok „Ha valakinek van A Keresztelõ számára a Logoszhordozó a jövõ, róla füle a hallásra, hallja” formulája helyett (Mk 4,9; Mk tesz tanúságot, az eljövendõrõl. Az evangélista szá- 4,23; Mk 7,16) azt mondja (Jn 4,26): „...Én vagyok mára a Logosz meglátása nem a jövõbe mutat, ha- az, a ki veled beszélek.” nem minden elé (Jn 1,1): „Kezdetben vala...” Hogy János mennyire tudatos ebben az egységben, A Keresztelõ magányosságáról is hírt ad (Jn 1,23): közösségben, azt több vers is „közli” (Jn 1,14): „És az „Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában.”, János Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ evangélista pedig a közösbõl beszél, a közöset látja. dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), A Keresztelõ meghal, a szeretett tanítvány „marad”. a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” A Keresztelõtõl az evangélista a 10. fejezet végén bú- A többesszám használata (közöttünk, láttuk) egyér- csúzik el, nem véletlenül ez a helye a búcsúnak, hi- telmûen mutatja, hogy amirõl beszél, annak tapasz- szen ez elõzi meg közvetlenül a Lázár feltámasz- talása nemcsak az õ személyes élménye, hanem az tásának jelenetét, ahol a szeretett tanítvány hírt ad élményhez hozzátartozik a tapasztalás közössége is. errõl az utolsó csodáról, és saját újonnan született Így olvasandó a Jn 1,16 vers is: „És az õ teljességébõl lényérõl is. vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.” Ez a személyesség, amely a közösségben jelenik meg, Ez a búcsú rendkívül hasonlatos az evangélista bú- feltûnik az evangélium záró soraiban is. Jn 21,24: „Ez csújához is. Az evangélista vállalja a Keresztelõ tette- az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekrõl, és a ki inekigazságát,aztmondjaróla,hogyigaz(Jn10,41): megírta ezeket, és tudjuk, hogy az õ bizonyságtétele „És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: igaz.” A „tudjuk” többesszáma ugyanazt „mondja” János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mint a Prológban és az azt követõ versekben: mit János e felõl mondott, igaz vala” pontosan úgy, 3