Page 33 - 2010 Mihály-nap

A N T R O P O Z Ó F I A A TERMÉSZETBEN GONDOLATOK A DUNA MENTÉN Fűzfa Zoltán Fiatalkori vágyam teljesült immár másodszor a nyá- volt az utolsó szűkület, ahol talán még érdemes volt ron, amikor beeveztünk a Dunán a Kárpát-meden- vizára halászni. cébe. Ausztria: igazi jóléti, polgári társadalom. Bécsben a Kis kenus csapatunk kikötött egy kavicszátonyon. Duna kizárólag mesterséges csatorna, gátak, szik- Szemben, a túlparton a Kárpátok ívének kezdete: lákból rakott és beton partvédő művek között folyik, majd a Freudenau Vízierőmű és kikötő következik. Jobbról dokkok, aztán az OMV legnagyobb Š nomí- tójának sziluettje és a schwechati repülőtér percen- ként leszálló gépei. Evezősök véletlenül sincsenek, csak motoros hajók, néhány yacht, és a Twinliner Bécs–Pozsony járatai, amely a szárnyashajóinknál se besebben járja útját és csak Š gyelmeztet: „Ach- tung…” a többit nem értjük, amikor másfél méteres hullámokat vetve elrobog mellettünk, pedig mehet- ne odébb is, itt igazán széles a hajóút. Majd ártéri ligeterdők következnek, mint színfal választják el a Dunát a szántóföldektől. Jobbra néhány, a magas a Dévényi várhegy, mögötte a Kis-Kárpátok koszo- ártérből is túlnyúló térszínre épített település: Car- rúja, nyugatra tőle a Morva folyó torkolata, majd a nuntum, Hainburg. Ősi városok, már a kelták és a Bécsi-medence lapálya sűrű ártéri erdőkkel. Mögöt- rómaiak is évszázadokra berendezkedtek itt. tünk az innenső parton a Barna-hegy, közvetlenül mellettünk a zátony magasabb sávjában fűzbokrok, távolabb nyárasok és egy végtelennek tűnő síkság, a Kisalföld. Felemelő pillanat Nyugatról megérkezni ide, Kelet- re. Határon vagyunk, ahol a Duna nem elválaszt, ha nem összeköt: tájakat, népeket, embereket. A ha- tár a hegyekben húzódik, a hűvös bükkösökben, és a még magasabban sötétlő fenyvesekben. Népek or- szágútja, kalandozásaink kezdőpontja, az emléke- zetes pozsonyi csata színtere: Árpád és serege, amely nagyszerű, a nyugatiak számára ismeretlen harc modorával megállította és egy évszázadra távol Az ártér érezhetően szűk, szabályozott. A korábbi tar totta a nyugati hadakat. Az Auen, a ’jaj’ szava, szigetvilág a múlté, az 1880-as években szabályoz- ma ga az ártér, ahol az áradás mellett őseink nyilai ták, levágták, holtágakká tették. Az árvízvédelmi pusz títottak. Kelet és Nyugat határa. Ezen a ka- töltés által összeszorított folyó mentén az ágak szé- pun keresztül láttuk el Közép-Nyugat-Európa Duna pen lassan feltöltődtek. menti népeit a Kárpát-medence kincseivel: szür- A növekvő népesség, a gőzhajózás tette szükséges- kemarha-hússal, gabonával, borral. Itt hajtották sé, hogy átszabják a Dunát. Egy fa dereglye vagy lábon a gulyákat a tőzsérek egészen fel, Nürnber- burcsella ugyanis csak ritkán futott zátonyra, egy gig, sőt még tovább is. Itt húzták az ökrök a parton sokkal nagyobb merülésű vasmonstrum már sokkal hegyme net nek a gabonával telt burcsellákat, és ez könnyebben. És mögöttük tehetős, nagy befolyású 31 31