Page 50 - 2014.Karacsony

ANTROPOZÓFIA 2014. KARÁCSONY ANTROPOZÓFIA A MÛVÉSZETBEN A CHARTRES-I KATEDRÁLIS Ezért a legfõbb kérdés mindenekelõtt a következõ: Ho- Az érzékfeletti világnak a fizikai világhoz intézett kérdé- gyan változtatható meg a jövõben a tanárképzés? Más- seként kellene tulajdonképpen minden gyermeknek áll- képp nem változtatható meg, csak úgy, hogy a tanár nia a tanító vagy nevelõ érzülete elõtt. Ezt a kérdést az megismeri mindazt, amit a szellemtudomány mond az emberek nem tudják konkrét és átfogó értelemben fel- ember természetérõl. A tanárnak tisztában kell lennie tenni, fõként nem minden egyes gyermekkel kapcsolat- azzal az összefüggéssel, ami az ember és az érzékfeletti ban, jóllehet módjukban áll felhasználni a szellemtu- Németh Gilda világ között létezik. A felnövõ gyermekben annak tanú- domány ismereteit az emberi természetrõl. Az utóbbi ságát kell látnia, hogy ez a gyermek a fogamzáson és 3-4 évszázad folyamán az emberiség fokozatosan hozzá- születésen keresztül leereszkedett az érzékfeletti világ- szokott ahhoz, hogy az embert, mondhatnám, pusztán A misztériumok valóságos szellemi tartalma, a belé- elõadásaiban, a középkori Chartresban virágzó ezo- ból, vagyis ami leereszkedett, egy testtel burkolta körül fiziológiailag lássa, csupán a külsõ testi felépítését vegye jük helyezett õsbölcsesség egyre jobban visszahúzó- terikus iskoláról és történelmi missziójáról szá- magát, azért, hogy elsajátítson valamit. Ebben a tanár- tekintetbe. Ez a szemlélet az emberrõl a legkárosabb a dott, az emberiség egyre jobban az anyagba süllyedt. munkra megnyilatkozzon. Rudolf Steiner áttekin- nak kell segítenie neki itt a fizikai világban, mert ezt a nevelõ, a tanító számára. Ezért mindenekelõtt arra van Visszatekintésünk aktualitása összefügg a katedrális tést adott az emberiség építészeti alkotásainak gyermek nem sajátíthatja el a halál és az újabb születés szükség, hogy egy, az antropozófiából kiinduló antropo- létrejöttének misztériumával, az évszázadok alatt õsforrásairól, a makro- és mikrokozmoszban mû- közötti életében. lógia váljon a jövõ pedagógiájának alapjává.” 3 kialakult Mária kultusszal, az elsõ Goetheanum épí- ködõ eleven organikus folyamatok belsõ átélésérõl, tészeti és szellemi formanyelvével, Rudolf Steinerrel, a szellemi alkotóerõk jelenlétérõl, melyek a mûvi aki feltárta az emberiség elõtt ezeket a párhuza- világban visszatükrözõdtek, ahogy a fent és a lent mokat, mely az antropozófia révén olyan lehetõséget összeszövõdik és a szellemi világ belenyúl a fizikaiba. adott nekünk, amellyel messzebbre ható gondola- Az ember elkezdett építeni, elkezdett tevékenykedni tokhoz jutunk. Dr. Guenther Wachsmuth: A szellem- a földön. Házat épített, ami csak késõbb lett kizáróla- tudomány születése – Rudolf Steiner életútja a század- gosan haszonépület. Ehhez szervesen hozzátarto- fordulótól haláláig (1900–1925) címû életrajzi köte- zott a „János evangélium kezdete”: az IGE, mint tében említést tesz arról, hogy száz éve Rudolf Stei- formáló erõ-princípium, mint alkotóerõ a Kozmosz ner 1914 májusában, Franciaországban és Skandi- létesülésében. „Az új építkezési stílus” mely az elsõ náviában tartott elõadáskörútja alakalmával rövid Goetheanum formavilágában kelt életre az eleven- kitérõt tett a Párizstól 90 kilométernyire fekvõ organikus formaképzéssel, megteremtve a beszéd, Chartresba. Az elõadás-sorozat központi témája az a Logosz Házát, melyrõl így nyilatkozott Rudolf „Elõrehaladás Krisztus megismerésében” volt. Útköz- Steiner: „Az eleven szó ez! Ez a mi épületünk. Mi ben kísérõtársával, Edouard Schuréval, felkeresték a mutatja meg az emberben a szellemit? Jobban sem- fenséges katedrálist, mint az ezoterikus keresztény- mi más, mint a beszéde. A jövõ temploma hangosan ség legjelentõsebb centrumát. Schuré megemlékezik szól a jövõ emberéhez: „TEMPLOM az ember, aki arról, hogy életútjának döntõ változása hogyan lelkébe befogadja a szellemet.” Ez a szemlélet volt alakult ettõl az idõponttól kezdve, amikor Rudolf jelen évszázadokkal elõbb, a világ egyik legtitokza- Steinerrel, röviddel a háború kitörése elõtt együtt tosabb helyének és templomának a chartres-i kated- voltak Chartresban. „Hosszasan álltunk a jobb oldali rálisnak létében és misztériumában is. Területén a templomhajóban… Õ csendben maradt. Mikor kilép- gallok és a kelták megjelenése elõtt megalitikus kõ- tünk, csodálatos dolgokat mesélt nekem Jánosról, a körök (mint Stonehenge) építõi dolgoztak ezen a János evangéliumról, majd hirtelen megálltunk, és helyen. Az õ munkájuk egy dombba vájt régi dolmen visszament Pithagorasz és Arisztotelész kis külsõ és egy kút (õsforrás) az alján. Két-három csiszo- épületszobraihoz. Nem tudtam szabadulni a benyo- latlan lapos kõtömb, ami egy kamrát alkotott, hogy mástól, mintha Õ ezeknek az alakjaival ott bent újra egy ember elférjen benne. A kamrában nagy erõk találkozott volna…” Ilyen és hasonló benyomások összpontosultak, a föld mélyébõl tellurikus, termé- visszautaltak késõbb is saját utamra, mely azoktól a kennyé tevõ erõk áradtak és áradnak. Ez az évsza- pillanatoktól kezdve a keresztény inspiráció lett. koknak megfelelõen hol gyengül, hol erõsödik. A Õ maga is a chartres-i katedrálisban, olyan élmény- dombot a kúttal és a dolmennel szent helyként tisz- ben és benyomásokban részesült, melyeket elõbb telték. Misztikus események fûzõdnek hozzá. mélyen magába zárt, hogy egy évtizeddel késõbb 3 Rudolf Steiner: A nevelés mint társadalmi kérdés (GA 296), 4. elõadás, 1919. augusztus 15., Dornach. Genius Kiadó, Budapest. 48 49