Page 48 - 2014.Karacsony

ANTROPOZÓFIA 2014. KARÁCSONY ANTROPOZÓFIA A PEDAGÓGIÁBAN társaival együtt egy új Waldorf-iskolát szeretnének pályára, ahol az elromlott munkadarabokat nem lehet romban, pótlásként az iskoláskori ilyen jellegû nélkülö- hogy hol kell felkapcsolni a villanyt a szobákban, hogy alapítani. A sokféle elõélet megmutatkozása kifeje- kidobni, és a kárt nem lehet forintban mérni?” zésekért. – Meg kell tanulnia a nevelõnek az egyes kor- hol van az ásó. De a rigófészket a kertben már megtalál- zetten érdekessé teszi a képzést, a hallgatóknak és a osztályok lelki jellemzõit, hogy azt a lényt tudja megszó- hatja az idegen egyedül, és a titkos szobákba is eltalál A hallgatók írásaiban talán azoknak a motivációknak tanároknak egyaránt. lítani a gyermekben, aki (életkorához tartozóan) éppen majd maga, ha megérti az új otthon szabályait. – A má- a kutatása és bemutatása a legváltozatosabb, hogy jelen van benne. Nyelveken kell beszélnie: a különbözõ sik kép a friss jég. Sokszor olyan érzés a tanítás, mintha „Sokféle izgalmat rejtenek a mindennapok. Önmagában miért is választották a Waldorf-pedagógiát gyerme- korosztályok lelki nyelvein kell megszólalnia. – Külö- friss jégen sétálnék kicsi gyerekkel. Én tudom, hogy ve- az, hogy ennyi emberrel lehetek naponta szoros együtt- kük óvodája- vagy iskolájaként vagy pályafutásuk új nösen szerencsésnek érzem magam azért is, mert talál- szélyes, õ még nem. A bizalom a lényeg, és az angyal, aki mûködésben, azt hiszem, nagyon nagy dolog. Rengeteg irányaként. Mi késztette õket arra, hogy a gyermek- kozhattam Rudolf Steiner alkotásával és valamit felfog- kíséri a pillanatot, hogy be ne szakadjon a jég…” különbözõ minõségû emberi viszony, amiben élni kell, nevelést, az eddigi gyakorlatukhoz képest új meg- hattam jelentõségébõl.” megtanulni: bátorság, figyelem, folyamatos éberség […] közelítésbõl gyakorolhassák? A pedagógiai ars poeticákból idézett szövegek sejteni Erre ad kiváló lehetõséget a gyerekekkel való együttlét is. Egyes pedagógiai ars poeticákban megjelennek „A pedagógus pálya számomra egy szerelem, ami egyre engedik, hogy a Waldorf-pedagógiai tanító- és tanár- Õk folyamatosan jeleznek, tükröznek, segítenek az el- olyan összegzõ gondolatok vagy képek, amelyek sok- tudatosabban fejlõdik, formálódik, alakul bennem. Már továbbképzés programjának kialakításakor a mai pe- igazodásban. […] A mindennapi helyzetek folyamatosan sok nevelési és/vagy mûvészi tapasztalat esszen- a fõiskolai évek alatt foglalkoztatott: Mikor leszek jó pe- dagógusképzés korszerû törekvéseinek ismerete mérnek, nincs lehetõség a képzelõdésre. […] Megtanít ciáját foglalják szavakba. Ezekbõl is válogattam egy- dagógus? Ha megfelelõ minõségben átadom a tananya- mellett Rudolf Steiner 1919-ben elhangzott alábbi türelmesnek lenni önmagunkkal, elfogadni, hogy nem egy szövegrészt: got, úgy, ahogy azt mentoraimtól láttam? Vagy ha figye- szavai meghatározó szerepet játszottak: mehet minden tökéletesen.” lek a rám bízott lelkek rezdüléseire, meghallgatom õket „A pedagógia segít, támogat az életúton, mintát és esz- „Korunk sok embere tulajdonképpen problematikus ter- A továbbképzés résztvevõi, ha eddig nem is kerültek és kellõ idõt szánok a megismerésükre? Sajnos, egyre közöket ad, megvilágítja vagy segít megvilágítani a célt, mészetû. A jelen emberei érettebb korukban nem tudják közelebbi kapcsolatba a Waldorf-pedagógiával, több- világosabbá vált számomra, hogy e kettõ közül egyik sem lehetõségeket biztosít a helyes fejlõdéshez, sosem egy- kihozni a saját bensõjükbõl azt, ami számukra a nehe- nyire már hallottak róla (pl. a pedagógiai tanulmá- valósul meg kellõ minõségben. Keresgélni kezdtem. Mi- oldalú és statikus, de több szempontú és mozgásba hoz, zebb idõkben vigaszt és reményt nyújthatna, és amivel nyaik során, esetleg egy-egy ismerõstõl vagy a sajtó- lyen »érdekes«, hogy azonnal érkezett a válasz a kérdé- nem korlátoz vagy kényszerít, de a szabadság keresztjét az élet különbözõ helyzeteit legyõzhetnék. Sok megtört ból). Azt azonban mindenki meglepõdve veszi ész- seimre. Egy úton találtam magam, melyen akkor még adja, morális erõ, ami ösztönöz, lelkesít, összekovácsol embert látunk, és elõfordulnak olyan pillanataik, amikor re, hogy a Waldorf-pedagógiát nem lehet néhány csak egyetlen segítõ vezetett, terelgetett; és õ akkor még embert és világot, erõ, ami emberszeretetben fogant és nem tudnak eligazodni. könyvbõl megtanulni, vagy egy pár hetes kurzuson ezt nem is sejtette, csupán tette a dolgát szeretettel, és emberszeretetben teljesedik ki […] A pedagógia nem elsajátítani. Ahhoz, hogy valaki Waldorf-taní- ami leginkább megfogott: mérhetetlen lelkesedéssel, keverendõ kényszerrel az egyik, szabadossággal a másik Mindez összefügg oktatásügyünk hiányosságaival, kü- tóvá/tanárrá váljon, nagyon sok munka szükséges; odaadással, alázattal. Ez a személy, akirõl most írok, oldalon, nem lehet személyes vélemény vagy íróasztal lönösen a tanárképzés hiányosságaival. Mire kellene és talán nem is lehet soha a végére jutni. évrõl évre visszatért az életembe és mesélte: »Holnap mellett megfogalmazott elgondolás. Ha valaki ráismer törekednünk éppen a tanárképzésre vonatkozóan a sike- korán kell kelnem, mert növényeket ültetek a gyerekek- lényegére, belátja, hogy a pedagógiában nincs hierar- res jövõ érdekében? A tanár végül is azt tudja, amit „Nagyon sok – tán túl sok – kérdés merül fel bennem a kel reggel.« »És akkor ott az olimpián együtt… a gyere- chia.” szokás szerint kikérdeznek tõle a vizsgákon, ami tulaj- Waldorf-pedagógiával kapcsolatban. Furcsa élmény, kek segítették egymást…« Kedves ismerõsöm mára már donképpen valami mellékes dolog, mert ekkor többnyire majd húsz éves pedagógus pálya után azt érezni: újra kolléganõm és igaz barátom lett. A pedagógus pálya ne- „A tanítás számomra közös játékot jelent, amiben a azokat a dolgokat kérdezik tõle, amiket valamilyen kézi- pályakezdõ vagyok. Újra ugyanazzal a rácsodálkozással, kem innentõl kezdve a Waldorfot jelenti.” kulcsszó a »közösen«-t jelenti, mégis a tanító a tudásán könyvbõl elolvashat az órák elõtt, amikbõl felkészülhet, sokszor bizonytalansággal telnek a napjaim, mint akkor, keresztül vagy által a társasjátékban vezetõ szerepet tölt ha használja azokat. Amire azonban a vizsgákon egyál- amikor kikerülvén az egyetemrõl, fiatalos lendülettel és A továbbképzés gazdag tartalmú programjában az be. Lehet, hogy még jobb szó a »kísérõ« erre a szerepre. talán nincsenek tekintettel, az a tanár általános lelki- a csalódásokkal szemben való felvértezettség nélkül antropozófiai irányultságú szellemtudomány és az Olyan finom játékra gondolok, amiben a fejlettebb-fel- sége, ami pedig szellemileg majd szakadatlanul átsu- nekiálltam ízlelgetni a szakma szépségeit és buktatóit. ebbõl származó antropológiai (embertani) tudás nõttebb-bölcsebb félnek szerepébõl adódóan fejletteb- gárzik belõle a tanítványaira. Nagy különbség van Tulajdonképpen nem is a Waldorf-pedagógiáról fogal- képezi az alapot. Rudolf Steiner néhány pedagógiai ben-felnõttebben-bölcsebben kell rálátnia a vezetõ-veze- aközött, amikor az osztályterembe az egyik tanár lép be, mazódnak meg bennem ezek a kérdések, sokkal inkább a mûvét minden hallgató megismeri, emellett a tett kapcsolat milyenségére, és rugalmasan tudni változ- vagy a másik. Amikor az egyik tanár belép az ajtón, Waldorfon kívüli pedagógiáról. Visszatekintve számos Waldorf-pedagógia bõséges szakirodalmából is válo- tatni a kapcsolat milyenségén, annak függvényében, akkor a gyerekek vagy a tanulók bizonyos rokonságot értetlenség az, amit meg tudok fogalmazni. Végigjártam gatunk, különösen a gyermekismeret, a tanításmód- hogy a »tanulónak« mire van szüksége. – Egy kapu jut éreznek vele a lelkiségükben. Ha egy másik tanár lép be a több felsõoktatási intézmény pedagógiai stúdiumát, és szertan, valamint a pedagógiai képességek fejlesz- eszembe, egy kastélyról, nagy kerttel. A kastélynak van terembe, akkor sokszor egyáltalán nem éreznek ilyen- olyan alapvetõ dolgokról nem hallottam, amelyek pedig tése témakörökbõl. gazdája, és új lakót vár. Ahhoz, hogy az új lakónak ne fajta lelki rokonságot. Ellenkezõleg: szakadékot éreznek alapvetõen határozzák meg a gyerekek »értelmezését«, a „Rendkívül szerencsésnek érzem magam abban a tekin- kelljen mindent magának, saját tapasztalat és törvény- maguk és a tanár között, és a közönyösség minden lehet- velük való kapcsolatot és a foglalkozás módját. Sokszor tetben, hogy felnõtt életem során olyan emberekkel ho- szerû hibák árán megtalálnia a kastélyban, a tulaj-do- séges fajtáját, egészen odáig, hogy a tanárt komikusnak fogalmazódik meg bennem, hogy hogyan is engedhettek zott össze a sors, akik segítségemre voltak az önmeg- nosnak körbe kell vezetnie õt, hogy megismerje új ottho- találják, és kicsúfolják. Minden e két véglet között talál- engem eddig gyerekek közé. Hogyan lehet, hogy ilyen ismerésben, és akikre mint tiszteletre máltó személyekre nát. Ilyennek képzelem a jó pedagógiát. Idegenvezetõ a ható árnyalat is sokszor a valódi oktatás, a valódi nevelés alapvetõ tudások nélkül indítottak útnak egy olyan nézhettem fel valamilyen tekintetben, már felnõtt ko- szó konkrét és elvont értelmében is. Meg kell mutatnunk, rombolásához vezet. 46 47