Page 39 - 2014.Karacsony

ANTROPOZÓFIA 2014. KARÁCSONY ANTROPOZÓFIA RUDOLF STEINERTÕL Goethe akart az lenni kutatásai során, még ha ez nem Ha visszatérünk ahhoz az elképzeléshez, amely a régi Az értelmi tevékenység korunkban afelé halad, hogy mészettudományos módszert a filozófiában. A ter- is nyilvánul meg munkásságában mindenütt teljes korokban élt az életerõrõl, azt látjuk, hogy az életerõ csak a jelenséget szemlélje, és odaállítsa egy másik mészettudományos módszer számára nem volt más, mértékben. Az értelmi életnek ez a fajtája azonban hívei azt mondták: ha a szervetlen világ valamelyik mellé, hogy jelenség magyarázza a jelenséget. Az mint az, ami jelen korunkban általánosan elterjedt. tudattalanul, tudattalan ideálként benne él abban a dolgát nézzük, ebben a szervetlen dologban minden- életerõvel azonban ezt nem lehet megtenni. Az élet- Bizonyos szempontból ez volt a vezérmotívum min- tudományos törekvésben, amelybõl a szellemtudo- féle erõt találunk, hõerõt, fényerõt, villamos erõt és erõ esetében, ha egyáltalán valamit is tenni akarunk, denki számára, aki már nem akart sajátos, szellemi mány – épphogy másként, nem az értelem révén – így tovább; ha viszont a szerves világ valamelyik az értelembõl kiindulva valamit bele kell tolni a jelen- módszerrel reflektálni, hanem meghajolt az általá- ki akar lépni. lényét szemléljük, akkor ezeken az erõkön kívül, ségbe. Mintha alá kellene tenni valamit. És ez az, ami nosan elterjedt természettudományos gondolkodás amelyek a szervetlen természetet alkotják, ott talál- az életerõ tanának alkalmazása során fokozatosan elõtt. De azután jöttek más jelenségek. Néhány ka- És ez, amit most mondok, kézzelfogható, ha azokat a juk még az életerõt, a vitalitást is. Ez az életerõ mind- aggályossá vált. Ez volt az oka annak, hogy teljesen ron, ahol, mondjuk így, régi herbartiánus filozófusok folyamatokat nézzük, amelyek a XIX. század elejétõl egyik élõlényben megvan, ugyanúgy, mint a mágnes- elvetették, és hogy széles körökben olyan elképzelés tanítottak, az történt, hogy elhagyták tanszéküket, indulnak útjukra a természettudományos gondolko- ben a mágneses erõ. Bizonyos módon hatalmába alakult ki, amely szerint az élõlények valójában csak és voltak olyan tanszékek, amelyek ezekre a meg- dásban – és most nem a természetfilozófusokra gon- keríti a szervetlen erõket, hogy összefogja õket, és azoknak az erõknek a kombinációi, amelyek a szer- üresedett helyekre már nem a szó régi értelmében dolok, hanem az empirikus természetkutatókra, Jo- olyan hatásokat hozzon ki belõlük, amelyeket azok vetlen világban is megtalálhatók. vett filozófusokat hívtak, hanem természettudomá- hannes Müllerre, Machra vagy akár Poincare-re, bár õ önmagukra hagyatva nem tudnának elérni. nyos módon gondolkodókat. Így volt ez például Bécs- nem természetkutató. Más szavakkal: az életerõ ideája tulajdonképpen ben, ahol a természetkutató Mach került a megüre- Az életerõ elvetésének a szerves anyag Wohler és valamiféle boszorkányfajzattá vált. Oda jutott a tu- Aki ilyen szemléletre akar szert tenni, annak meg kell sedett filozófiai tanszékre. Ezt még egy kissé kelle- Liebig általi szintetikus felfogása adta az utolsó lö- domány, hogy az alkotó elemet csak a jelenségben ismerkednie valamivel, aminek a XIX. század elsõ metlennek érezték, ezért a szakot elnevezték „induk- kést, és a XIX. század második felében ejtették is az keresse. Az életerõ jelenségként nem nyilvánult meg. felében még volt bizonyos szerepe, de amit a XIX. tív filozófiának”, vagyis megkapta az induktív filozó- életerõ ideáját. Az úgynevezett neovitalizmusban Az életerõt az értelembõl kiindulva kellett megalkot- közepe táján aztán teljesen ejtettek, most pedig fiai tanszéket, viszont mellé odahelyeztek valakit azonban a közelmúltban újra felbukkant, mert bizo- ni, ami az emberiség fejlõdésének ebben a korsza- különleges alakban itt-ott felüti a fejét a tudományos – nagyon nagyra becsülöm ezt az embert, de itt most nyos gondolkodók rájöttek: ha azokat a módsze- kában nem volt helyénvaló. Ez volt a fejlõdés negatív szemlélõdésben. Ez pedig az életerõ ideája, amit a kulturális jelenségeket jellemzek objektíven, úgy- reket, amelyeket azért dolgoztunk ki, hogy a szervet- része, ebben vagyunk ma benne. A neovitalizmusban tudományos életben vitalizmusnak neveznek. hogy a személyes nagyrabecsülésnek nincs semmi len erõkkel megmagyarázzuk a szervetlen világot, ugyanis semmi szemléletes dolog nem jelenik meg. szerepe –, aki korábban az új egyetemen a teológiai a szerves világra alkalmazzuk, nem jutunk elõrébb; Amit a neovitalizmus az élet jelenségeit csupán a karon a keresztény filozófia professzora volt. Ezzel a szerves világ vizsgálatához valami mást kell keres- szervetlen világ kombinációjaként leíró magyarázat azt dokumentálták, hogy azt, aminek a filozófiában nünk. A neovitalizmusban és abban, ahogyan az ma- helyett ad, az nem más, mint a régi vitalizmus fel- lennie kell, nem valamilyen új kutatási módszerbõl gyarázza a szerves világot, jól hallhatóan megszólal melegítése. vették, hanem a régi hagyományból. És ami ebben a a régi életerõ tana. És mondhatnánk, hogy a tudományos élet külsõ mû- maga módján feltûnõen végbement, az történik újra Aki viszont valóban kritikusan belemegy abba, ami ködése tulajdonképpen annak a világos leképezõ- és újra. Attól eltekintve, hogy teljesen természet- Johannes Müller munkásságában még életerõként dése, ami a belsõ szellemi életben zajlik. Ma csak tudományosan gondolkodó professzorokat hívnak megjelenik, az azt fogja látni, hogy ebben az életerõ- néhány jelenségen keresztül tudok rámutatni erre a pszichológiai tanszékekre, és teljesen természettu- ben van valami, ami nem ragadható meg fogalmak- leképezõdésre. De aki képes úgy szemlélni az egymás dományos gondolkodásmódot visznek be egy ko- kal. Azt szeretném ezzel mondani, hogy az életerõ mellett elhelyezkedõ jelenségeket, hogy azok kölcsö- rábban filozófiainak tekintett területre, azt is láthat- amiatt halt el a XIX. század tudományos életében, nösen megvilágítsák egymást, az be fogja látni, hogy juk, hogy a természettudományos gondolkodók ma mert nem lehetett fogalmilag megragadni. Nem le- igaz, amit mondok. Ami egy korábbi szemléletmód- teljesen hivatalosan a filozófia hordozóiként mû- hetett megragadni. És miért nem lehetett megragad- ból megmaradt, ami visszatartotta ebbõl a fogalma- ködnek. Az ilyen jelenségekben külsõleg is megnyil- ni? Ha nagyon óvatosan szemléljük a XIX. század kat és ideákat, az nem sokkal ezelõttig, a XIX. század vánul az, amire itt utalnom kell: azzal, ami az újabb szerves természettudományos módszertanát, lát- közepéig minden feltûnés nélkül élt a filozófiában. korban a kombináló értelemmel megjelent, amely juk, hogy azok, akik az életerõ ideájával birkóznak, Ennek az elõadás-sorozatnak az elsõ elõadásában saját tisztaságában csak úgy alkalmazható, ahogyan semmit sem tudnak kezdeni vele. Bármit is akarnak legalább sejtetni próbáltam, hogy mi történt ezzel a Goethe tudta és akarta alkalmazni, semmit sem le- kezdeni vele, azonnal elillan a kezük közül, amikor filozófiával. Már a XIX. század második felében fel- het kezdeni az élet jelenségeivel. közelednek a jelenséghez. Csak nem jutnak el a dolog bukkantak sajátos jelenségek a filozófiai életben. Itt most ismét szigorúan meg kell követelni az õszin- lényegéhez. Nem jutnak el, és azért nem, mert nem Láthatjuk, hogy egy lelkiismeretes gondolkodó, te és elfogulatlan tudományos gondolkodást. Ha látják pontosan az értelem tevékenységének funk- mint Franz Brentano, aki nem volt képes végig- azok a módszerek, amelyek külsõ megfigyelés, külsõ cióját. gondolni az általa felvetett problémákat – ez elõzõ kísérletek segítségével, a kombináló értelem segít- napokban már említettem –, hogyan követeli a ter- ségével kutatnak, saját magukat megfelelõen kriti- 36 37