Page 35 - 2014.Karacsony

ANTROPOZÓFIA 2014. KARÁCSONY ANTROPOZÓFIA A MEDITÁCIÓBAN MIÉRT NEM TUDUNK MEGBOCSÁTANI? És annak ellenére sem sikerül, hogy semmilyen külsõ hogy mindezek meglátása ugyanakkor lehetséges. És vagy belsõ akadályra nem lehet rámutatni: ez az oka ez a jelenség reményt ad arra, hogy egyszer mindez annak, hogy a megbocsátásom nem történik meg. Ez meg is tud változni. Mert az, aki mindezt látja, látja a egy nagyon lényeges momentuma a kérdésnek, ami gondolatoknak és az észleleteknek a folyamatból Székely István arra mutat rá, hogy az akadályoztatás nem érinti az való kiválásának tényét, az maga nem lehet elsza- ásványi világot, az akadály magasabban van annál. kadva és elválasztva teljesen a folyamattól, hiszen Nem abban jelenik meg az akadályoztatás tapaszta- akkor a folyamatban való cselekvés igénye sem me- „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek” (Mt 6,12) lása, de ténye teljesen ismert az ember számára. rülhetne fel benne. A folyamat meglátásában a folya- mat cselekvésének fénye és világossága gyullad. A kérdésnek van egy idõbeliséghez közel álló oldala A fenti sor olyan közléseket tartalmaz, amelyek igaz- teljesen abbahagyjuk a válasz keresését, tisztán a is. A megbocsátás sikertelensége utólag figyelhetõ A folyamatban élõ alanyiság, a folyamat tanúja sem ságának beteljesítése az ember elõtt áll. A „mikép- kérdésre koncentrálunk, és magával a kérdéssel és a meg. A mindennapi megbocsátás egyszeri aktusa más, mint maga az ember. Aki ebben a meglátásában pen” kifejezésben való elmélyülés rávilágít arra, hogy kérdés feltételének körülményeivel foglalkozunk egyáltalán nem érvényes a jövõre nézve. Nem tudjuk nem a látott, a gondolt, az észrevett, hanem a látó, a a megbocsátás kérdésében azonosság van Mennyben csak. folyamattá tenni az egyszeri mozdulatot. Sokszor gondoló, és az észlelõ. A látásban olyan lénnyé válik, és Földön. Úgy bocsátanak meg nekünk, ahogyan mi kell megtennünk, mindig elölrõl kezdve mindent. akinek nincs és nem is lehet múltja, mert a folya- Fontos megfigyelés lehet már az is, hogy ezzel a tesszük azt másokkal. Azt, hogy a két világ között matban, örök jelenlétben él. Igazi Én születik benne. kérdéssel sokan foglalkozunk. Nemcsak azért, mert Ezek a megfigyelések, tapasztalások rávilágítanak nincs távolság már, nem vagyunk elválasztva egy- a megbocsátás kérdése általában több ember viszo- arra, hogy a megbocsátás mozdulata nem cseleked- Az Én részérõl a megbocsátás nem lehet egyszeri mástól, máshonnan is sejthetjük (Mt 18,18): „Bi- nyában merül fel, hanem azért is, mert tudjuk, hogy hetõ azon a tudati szinten, ahol a megbántás vagy a aktus, mert cselekvése sohasem válik múlttá. A meg- zony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a minden embertársunk ugyanezzel a kérdéssel küzd vétkezés történik. Az ember számára ez feladatot bocsátás lényének létezésébõl fakad. Egyben Õ az az mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a magában, vagy lemondott errõl a küzdelemrõl. De a jelent, feljebb kell lépnie, meg kell változnia. Ez a vál- élõ kenyér, akiért az imádság szólhat (Mt 6,11): „A mi földön, a mennyben is oldva lészen.” kérdés mindenkit érint, és ugyanakkor, ha bármilyen tozás egyben a Mi Atyánk igazságban történõ imájá- mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”. A Mi Atyánk szövegében ez az azonosság fokozottan lépés lehetõsége felmerülne ahhoz, hogy elõbbre vi- nak az alapfeltétele is. A megbocsátás magasabb is feltûnik. Már a 10. versben is megjelenik ugyanez gyen minket ebben, azt mindenkinek magának kelle- szintjét lehet meglátni a jobb lator történetében is. Miért nem tudunk megbocsátani? az értelem (Mt 6,10): „Jõjjön el a te országod; legyen ne megtennie. Így a kérdés egyidejûleg személyes és Minden kísérlet, ami az ember megváltozásáért tör- Minden válasz, ami végiggondolható és megfontol- meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is”. univerzális is. ténhet, eleve reménytelen, és nem is valósulhat meg ható, bármilyen mély gondolat is fogalmazódjon A „mint” és az „úgy” jelentésében ugyanezt az értel- Ebben a vonatkozásban érdemes ismét a Mi Atyánk másképp, csak akkor, ha valós alapokra építkezik. meg benne, csak félrevezetõ lehet, mert nem valósít- met hordozza: égi és földi feladataink egybeesnek. felé fordulni. Észre lehet venni, hogy az ima szöve- Ezért, ha tudati változásról van szó, akkor ennek ható meg folyamatként. Az erre vonatkozó gondo- Hogy milyen fontos a megbocsátás kérdése szá- gében minden olyan rész, ami az emberre vonatko- alapját a mindennapi tudat megismerésével kell el- latok már kiszakadtak élõ folyamatukból. Aki erre a munkra, azt jól mutatja az is, hogy a rövid (öt vers zik, többes számban áll. És az imádkozó, aki egyedül kezdeni, hogy tudjuk, hogy valójában min is akarunk kérdésre válaszolni tud, az nem a múlt, nem a gon- hosszúságú) ima erre a kérdésre ilyen súlyt helyez. szól az Atyához, ezt kell, hogy mondja: mi. Látható, változtatni. dolhatóság, hanem a folyamatok látásában létezõ. Ez nagy feladat elé állít minket, mert ha õszinték va- hogy az imádkozás olyan feltételeket követel, ami A kérdés nem azért született meg, hogy lezárjuk egy gyunk magunkhoz, akkor a mi megbocsátásunk egy- nem valósulhat meg a mindennapi tudat szintjén. Az, hogy a megbocsátást nem tudjuk folyamatként kész válasszal, hanem azért hogy vezessen minket más felé nem igazán sikeres. És ha arra gondolunk, Ahhoz, hogy egy ember a „mi”-t igazságban tudja cselekedni, rámutat a tudat általános vonására. A lehetséges jövõnk felé, ami csak megvalósítás folya- hogy mások is csak úgy tudnak megbocsátani ne- kimondani, ahhoz meg kell szabadulnia magam-érzõ mai tudat nem folyamatában éli át önmagát, nem a matában válik igazzá, nem a róla való gondolkodás és künk, ahogyan arra mi is képesek vagyunk, akkor burkaitól. A megbocsátás kérdése ugyanezeket a kö- folyamatban ébred öntudatra, hanem mindabban, elmélkedés szintjein. igazán nincs sok örömre okunk. zös vonásokat mutatja, mindannyiunk kérdése ami a folyamatból kiszakad, formát ölt. Ezek a gon- ugyanaz, amivel mindenki egyénileg birkózik. dolatok, észleletek, amelyek jelei egy korábbi folya- Miért nem tudunk megbocsátani? matnak, amelyben az ember ma nincs jelen, a folya- Miért nem tudunk megbocsátani? matban nincs még öntudatos léte. Ritkán vagyunk Ez a kérdés sokunkat foglalkoztat. És mivel sokan képesek újat gondolni, és az új gondolatok születése „A kiknek bûneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak sem jutunk elõbbre ezzel a kérdéskörrel, ebbõl adód- A kérdés többet mutat annál, mint amihez szokva va- nem az erre irányuló törekvés eredménye. Miért ép- azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.” hat az a megfontolás is, hogy a megbocsátás kérdését gyunk. Nemcsak kíváncsiság, tudásvágy szólal meg pen a megbocsátás lenne az a kivétel, amit folyama- (Jn 20,23) új módon kellene megközelítenünk. benne, hanem egy mély, belsõ tapasztalás is. Felté- tában élhetnénk meg? telezve azt, hogy a szándék õszinte, a megbocsátani Egy ilyen új mód lehet az – hogy a mindennapi gya- szándékozó tudja, hogy mit is kellene tennie, mégis De az, hogy a fentiek egyáltalán megfogalmazódhat- korlattól eltérõen, amely a kérdések felmerülésekor azt kell látnia, hogy mindez mégsem sikerül. nak, rámutat a tudat egy másik vonására is, arra, azonnali és gyors válaszra ösztönöz bennünket –, 32 33