Page 81 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA A NAGYVILÁGBAN Így egy egyszerűen gondolkodó ember is hamar belátja betegség, 9 év kell még, hogy Manangban, négyezer a sors működését, és gyakorolja is az együttérzést. méteren a Himalájában egy önkéntes orvostól meg- tanuljam. Hogy életem hajszálon múlt, ott, a Hima- JÓL JÁRNI lája hófedte csúcsai felé, a ritkuló erdőben. Ott is „Te mindig jól akarsz járni” – mondja nekem szob- hajszálon múlt. rász barátom. Nevetve f gyeli bizalmatlanságom. Csóka nevű falucska néhány deszkabarakk, egy ko- Nézi, ahogy gondterhelten mérlegelek, kicsinyes lostor pár buddhista szerzetessel. És egy sörfőzde, számítással. az erre járó hegymászók kedvéért. Az asszony szikár „Bármelyiket választod, boldogtalan leszel” – mond- testű, rizsből főzi ki a sörnek hívott forró italt. Van ja az árus évekkel később az erotikus szobrokkal teli itt erősebb pálinkaszerű párlat is, no meg a min- templomok tövében, Kajuraho-ban. Állok a forró denütt megtalálható Cola. Jól érezzük magunkat, boltban, így kora délután megszorul itt a füllesztő melegítenek a forró és tüzes italok, no meg itt van levegő. A vékony bambusz-falakon és a plexi-abla- tűz! Tűz! A hideg himalájai éjszakában bámuljuk a kokon át behallatszik kintről a papagájok folytonos lángokat, melegszünk. Az asszonyhoz idejön a vi- fülsiketítő csivitelése. lág. Maga nem járt még 10 kilométernél messzebb, Mérlegelek: két, szinte egyforma szobor, melyiket élete a hó és a hideg. De idejön hozzá Amerika, Hol- válasszam? A szomszédos falvak valamelyikében landia, Ausztrália, Magyarország – lába előtt kuco- készültek, ahol az elefánt-formájú kerekes gyer- rog, issza a rizssört, és beszél, mesél, tréfálkozik az mekjátékok, az erotikus szobrocskák, a bölény-for- egész világ. S ahogy hallgatja a szót, az ausztrál ten- ma állaton lovagoló ormótlan emberek szobrai is. ger meleg hullámairól, a holland szélmalmokról, az Mindkét szobor a napot ábrázolja, arany színű su- amerikai préri melegéről, az ő mélysötét szemébe is garai kecsesen kanyarognak. Nem tudok választani, kevéske fény költözik, a sötét fagyos éjszakában. bizonytalankodom: melyik lenne a szebb. Nevetve Nehezen akaródzik visszatérni a jeges deszkaba- mondja: „Boldogtalan leszel. Bármelyiket válasz- rakkba, de útnak indulunk. Világosban jöttünk, tod, az fog hiányozni, amelyiket nem választottad. de közben besötétedett. Nincs nálunk semmi esz- Mi, ázsiaiak, annak örülünk, amink van. Boldogok köz, amivel fényt tudnánk gyújtani. Lassan tapo- vagyunk, hogy ránk ragyog a nap. Ti, fehérek azt nézitek, hogy miről kell lemondanotok, és azt gyá- szoljátok, amit nem kaphattatok meg.” Az itt élő ember és az utazó teljesen ki van téve a kör- nyezetének: az időjárásnak, az elemi természeti erők- nek, földomlásoknak, közlekedési baleseteknek. Az életből a halálba való átmenet sokkal természetesebb, s nagyon gyakori. A higiénia és az elemi biztonság oly mi- nimális, alacsony fokú, hogy akár az ételekben, akár a közlekedésben, akár a mindennapi életben természetes történés a halál, amely adott esetben egyik pillanatról a másikra váratlanul bekövetkezhet. ALULRÓL KIÁLTOK Ötödik napja nem tudjuk levenni a ruhát magunkról. Hideg van, s nem véd semmi a széltől. Szállá saink fűtetlen deszka-kalyibák, egyre gyérülő növényzet- ben. Elfogynak a fák, elfogy a tűzifa, a magunkkal hozott bűzös kerozinnal főz szakácsunk. A teát bí- rom csak meginni, zúg a fejem, fáj, végeláthatatlan szenvedés. Nem tudom, hogy a magasságbetegsé- gem életveszélyes. Nem is tudom, hogy van ilyen 79 79