Page 82 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA 2012 KARÁCSONY gatózunk, lábunk alatt a jakok ürüléke a sikamlós Süvít a szél, egymás hangját sem halljuk. De nem is sziklás úton. Svájci világjáró barátunk danolászik, mondunk semmit: bennünk méretlen, mélységes- fontolgatja az idetelepülést. Majd teste tompa föld- magasságos a csönd. Lefele, a mélybe bámulunk: re zuhanását halljuk, a danolászás elhallgat. Végte- hatalmas tér nyílik meg. Felnézünk a kibukkanó len csönd támad. Aztán feltápászkodik. Mulatságos hegycsúcsokra: végtelen tér felfelé is. Sziklák, fehér pillanat, megálltunk, csak ziháló lihegésünk hallat- hó, gomolygó felhők. Moccanatlan őrei az örökké- szik. Csend, aztán kirobbanóan nevetünk. Hosszan valóságnak, a változó felhő-víz körbesimítja őket, nevetünk, csorognak a könnyeink. Percekig. Aztán gyorsan, szinte kapkodva kavarogva. A napsugarak elkomorodunk, nem magunk miatt. Némán me- megcirógatják a metszően éles kőtorlaszokat. Eláll gyünk szállásunkra. Lassan visszatér tagjainkba a a szavunk. Aztán néhányan sikkantgatnak, a gyö- hideg, fejembe a hasító fájdalom. Csendben, inkább nyör féktelen. Megérkeztünk az istenek lakhelyére. csak magamnak jajongok, álmatlanul fekszem dup- Átléptünk az élet küszöbén, itt állunk az öröklét ka- la hálózsákomban, didergek a deszkán. puján. Magasság-mélység köröttünk, s mi itt, üdvö- A hatodik napon elérünk a hágóra. Dzongri-lá. zülve nézzük a felfoghatatlant. Szikhim-Himalája, négyezer méter, ritka levegő. Cérnaszálon függ az életünk. De nem bánjuk, mert Hajnalban kelünk, a napfelkeltét szeretnénk látni. itt könnyű átlépni, a végtelenbe. A szél tépázza a kő- A köd hatalmas, bizonytalanul indulunk neki a ko- rakásokhoz kötözött imazászlókat. pár sziklának. Sem az utat nem látjuk, sem levegőt Egy másik hegyen, Vietnámban történt, Hanoit el- nem kapunk. Torkomat marja a hideg levegő, ar- hagyva, buszon ülök. Hirtelen áll meg a busz, a fene- comra húzom a sálat, lélegzetem megfagy a szöve- ketlen ködben. Nehezen szuszogunk fel a hágókon, ten, apró jégszilánkok a tarka gyapjún. méterekre látunk, felhőben lehetünk. Dudaszó, elő- Egymásnak kiáltva keressük az utat. Lépésenként zések. „Nem egy ralli, vigyázz autós pali!” Bugyuta megállva, keresve az erőt és a levegőt. Feljebb és fel- feliratok rémlenek fel, Darjeeling távolából. Hajme- jebb, apránként, szuszogva, egymást bíztatva. Az- resztő Ázsia. Aztán: hirtelen fékezés, előttünk már tán megjelennek az első napsugarak. Átdöf k a sűrű egy busz megállt. ködöt, a távolban hósipkákat pásztáznak. Mereget- Izgatott tanakodás az útszélen. Nyomok, karcolá- jük a szemünket, nézzük a gomolygó pamacsokat. sok a sziklákon. Amott egy motorlámpa, törött mű- Egyre tisztul a köd, s felérünk egy imazászlókkal anyagdarabok, lentebb, a ködben alig látszik, egy feldíszített kőrakáshoz. Ez a hágó teteje. Megál- lentebbi sziklán egy motor tükre, szikla-horzsolá- lunk, s várjuk a napot. sok. Meregetjük a szemünket, le a szakadékba, nem látunk semmit. Egy kicsavart bokor, egy elsodort 80 80