Page 5 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA A SZÍV ismerte minden részletre kiterjedően, hanem tisz- kás ságára építve – és az önmagában arisztotelészi tában volt azzal is, hogy Arisztotelész és Aquinói stílusjegyek (9) Goethe általi, a testet középpontba Tamás is milyen kitüntetett szerepet tulajdonított helyező tanát szellemtudományosan felemelve – a a szívnek pszichológiai–spirituális munkásságában. XX. szá zadban megalkotta „az ember valódi logosz- Amint azt az Ita Wegman Archívum első kiadásban szal áthatott f ziológiáját” (1), amely ebbe a fejlődési három évvel ezelőtt megjelent tanulmánya részlete- ívbe illik, és amely szembeszáll a szív civilizatóri- sen rámutatott (5), a szív Rudolf Steiner antropozó- kus „gépesítésével” (10). Rudolf Steiner ezzel orvo- fus antropológiája az ember testéről és inkarnációs si–antropológiai szempontból is teljesítette eredeti helyzetéről való nyugati gondolkodás jól körülraj- életfeladatát, a reinkarnáció és a karma szempont- zolható fejlődési irányába illeszkedik. Rudolf Stei- jainak elhozatalát a kelet-európai kulturális életbe, ner esetében azonban semmiképpen sem arról van és elsőként mutatott rá a szívre mint a „sors” egyéni szó, hogy hagyományos módon „felvesz” történelmi felfogását lehetővé tévő szervre (11). Rudolf Steiner eszméket, sokkal inkább magasabb szintre emelve Aquinói Tamáshoz történő belső kapcsolódásával folytatja az egykor végzett kutatómunkát. ezen felül spruchok és mantrák formájába is öntötte az általa felfedezett organológiai összefüggéseket, Ahogyan Steiner első ízben Dornachban az Álta- lá nos Antropozóf ai Társaságot megalapító Ka rá- ráadásul olyan különleges beszédformába, amelyet az emberek meditatív tevékenységükkel elmélyít- cso nyi Gyűlésen elmondta, ebben az ezoterikusan elmélyült természet-megismerésben és a XIX. szá- hettek, és bensőjükbe felvehettek, és amelyek – te- rápiás szempontból is – szolgálták további egyéni zad végéig utolsó képviselőiben élő arisztotelizmus- nak útmutató jelentősége volt; ehhez kapcsolódva fejlődésüket. Ezek a mantrák (12) átfogó organoló- giai, sőt teremtési összefüggéseket sűrítettek látszó- jelenthetett valódi új szellemi impulzust az antro- po zóf a (6). Rudolf Steiner megfelelő utalásai, ame- lag egyszerű formába: néhány sorba és versszakba; a velük bensőségesen foglalkozó emberek számára lyek szerint Arisztotelész spirituálisan áthatott ter- mé szetismerete csak az „egyszerű” emberek népi azonban lehetővé tették – és ma is lehetővé teszik –, hogy szabadságban létrehozzák, azaz akarattal ke- kultúráján keresztül juthatott el Nyugatra – és ma- rad hatott meg egyre elhalványuló nyomokban fel- ressék a kapcsolódást saját szellemi konstitúciójuk fejlődési, formáló és működési elveihez. Ez pedig lelhetően –, éppen a közép-európai késői középkor és az azt követő századok szívábrázolásai és -rítusai azt jelenti, hogy hozzájárulhatnak a bennük élő, ál- lan dóan veszélyben lévő, betegség fenyegette „em- alapján igazolhatók megdöbbentő módon (7). Maga Rudolf Steiner a XX. század első éveiben (a „gyógy- ber-kép” helyreállításához, és hogy f zikai, lelki és szellemi szempontból rendező és irányító tulajdon- füves” Felix Koguzkival való találkozása és az azt követően megindult fejlődése után) jelent meg saját ságokkal bírnak. „Sok könyvet kellene írni, ha teljes egészében fel akarnánk tárni e spruchok értelmét, szívtanával, és folytatta az eredetileg arisztotelészi szív-megismerést a szellemtudományos kutatómun- ugyanis nemcsak minden egyes szónak van meg a maga külön jelentősége, hanem a szavak szimmet- ka eszközeivel – mindezt a golgotai misztérium által meghatározott új korszak, a „Mihály-korszak” haj- riájának, eloszlásuk módjának, a fokozásnak és még sok minden másnak, úgyhogy a bennük lévő tarta- na lán. Aquinói Tamás életének és munkásságának egyik, ha nem a központi motívuma az arisztotelészi lom csak az ügy iránti hosszas és türelmes odaadás- sal tárható fel” (Rudolf Steiner [12]). antropológia „megkeresztényiesítése” volt; a görög gondolkodó és empirikus természetkutató szívszem- A SZÍV MINT AZ ÉLET ÉS A HŐ SZERVE lé letét domonkos-rendi papként „megkeresztelte”, Arisztotelész, aki kilépett a misztériumokból és és a kultusz szférájáig, a liturgikusan szőtt szó vilá- akinek – Rudolf Steiner szerint – az volt a felada- gába vitte el (8) – azonban anélkül hogy természet- ta, hogy tudását „intellektuális tudatba” vezesse át tani szempontból lényeges mértékben tovább tudta (5), a szívet a régi misztériumtanok folytatásaként volna fejleszteni („Tamás csak elvont szinten tudta (13), de önálló, természettudományosan megala- megállapítani, hogy a lelki–szellemi szféra az embe- pozott megismerési munka alapján az élet és a hő ri szervek legutolsó tevékenységéig lehat.”). Rudolf elsődleges szerveként írta le. Felismerte, hogy a szív Steiner Arisztotelész és Aquinói Tamás gazdag mun- 3 3