Page 30 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA 2012 KARÁCSONY Tudniillik, ha visszaszámolok, akkor mi már az 5. Több interjúdban utaltál arra, hogy igen nehéz if- földkorszak vagyunk (1. Poláris, 2. Hyperboreus, 3. júkori éveid voltak, sőt volt egy hosszabb alkotói Lemuria, 4. Atlantisz, 5. mai), sőt kultúrkorszak- válságod is. Hogyan tudtad túlélni a nagy próbaté- ban is az ötödikben vagyunk a görög–latin korszak teleket, hogyan sikerült velük megküzdened? után, vagyis a könyv címének 4557-nek kellett vol- A legnagyobb fájdalmamban is azt mindig éreztem, na lennie. Elszámoltam magam, elhamarkodtam, hogy valamit szolgál a lényemben… Soha nem azt így kicsit előbbre helyeztem ezt a történetet. Any- kértem, hogy ne legyen valami az életemben a sa- nyiban hoztam be a valóságba, hogy a ház helyrajzi ját személyemmel kapcsolatban, hanem hogy erőt számaként jelöltem meg. Ez volt a kezdete annak, kapjak hozzá, hogy el tudjam viselni... és hogy felis- amire ma azt mondom, hogy spirituális realizmus: a merjem, hogy miért kaptam. Azt nem állítom, hogy legmagasabb spirituális igazságot behozni a legszi- a szeretteimért nem szoktam úgy imádkozni, hogy lárdabb földi valóságba és a kettőt egymással össz- vedd le Uram róla ezt a terhet. De a magam dolgait hangba hozni. illetően úgy imádkozom, hogy tudom, ennek meg Így született meg az első könyvem. Ha végignézi az kell lenni, de Uram, ha havat adtál, adjál lapátot is ember, akkor már olyan megállapításokat talál ben- hozzá. ne, amelyek az avatottnak utalnak arra, hogy aki Minden életnek, még a helyes irányba tartó életnek írta, az ismer az antropozóf ából valamit, de még is megvan a maga gyönge vagy érzékeny pontja. Az nagyon az elején jár. Több benne a szenvedély, a tu- én életemnek az érzékeny pontja az, hogy abban a dati lélek kevésbé munkál, inkább az érzelmi lélek mérhetetlen nagy világfeladatban, amit az ember- és az értelmi lélek dominál ebben a könyvemben. nek szán az Istenség, ebben én talán túlságos rész- Aztán fokozatosan, ahogyan haladtam előre az élet- véttel vagyok az ember iránt. Gyakran fájdul meg a ben, úgy „haladtak” a könyveim is. Tulajdonképpen szívem, amikor látok egy szörnyű szerencsétlensé- az életművemnek a felépítése tükrözi azt is, hogy a tu- get, és hiába tudom, hogy ez majd egyszer kiegyen- datnak milyen fokára küzdöttem fel magam. lítődik. Mélyen együtt tudok érezni, átélem azt a szenvedést. Egy hajszállal emberpártibb vagyok ebben az óriási nagy küzdelemben, mint azok, akik olyan pontosan tudják a szellemi jövőt. Erős részvéttel tudok lenni az iránt, aki szenved. A küzdő ember az én hősöm. Nem az, aki már eleve „szentként” jött a világra, an- nak nincs szüksége se irodalomra, se arra, hogy én megvilágítsam. Annak van rám szüksége, aki most küzdi ki magának, aki fájdalmas nehézségek árán lép előre, akár csak egy fokot is a létrán. „A szellemtudomány az a törekvés, hogy a szel- lemet – az úgynevezett elméletet, a szellemtudo- mányi igazságot – a saját fejünkben és szívünk- ben úgy megerősítsük, hogy ez a szellem minden cselekedetben, minden kézmozdulatban az élet részeként hasson. Ezt az utat megtenni azonban tovább tart, mint bármilyen más tevékenység, de ez az egyetlen út, amely elvezet célunkhoz” 11 Az alkotói munkámban egy szellemi útról is szó van, ami soha nem szakítja el a kapcsolatot a való- sággal. Ez benne a fontos. Valaki megkérdezte Stei- nert: „Doktor úr, ki a jó antropozófus?”, s a válasza: 11 Az ember temploma, 6. 28 28