Page 29 - 2012 Karácsony

ANTROPOZÓFIA A MÛVÉSZETBEN olvastam, még nem voltam író, de már tanítottam. tettem magamban, akkor hálát adtam: Istenem én Nehéz zűrzavaros belső helyzetem volt, sok szenve- most már tudom nagyjából, nagy vonalakban, hogy déssel, de sok hibával is küszködtem. Amikor ezt a hogyan is van ez bonyolult, de csodálatos élet. Steiner ihlette könyvet elolvastam, képekben fogal- Irányba kerültem. A tehetségemben – amit kétségte- mazva olyan volt, mintha abba a bizonyos sötét do- lenül kaptam – ez az a pont, ahonnan meg tudom bozba sugárban áradna be a fény. Mindig éreztem, fordítani nemcsak a saját életemet, hanem talán hogy van ez a fény, csak nem találtam a fényforrást... néhány emberét is. Én, az egykori sovány, copfos „...ma az emberiség azon a ponton áll, ahol a lel- kislány felnövök a hierarchiákig. Ez az ágaskodás keknek el kell száradniuk és el kell pusztulniuk, jellemző az egész pályámra. Mindig szerettem vol- ha a szellem utáni sóvárgó kiáltást nem hallanák na nagyobbra, többre nőni, úgy éreztem, hogy bár meg.” 10 csak egy kis paránya vagyok az Univerzumnak, de a szolgálatommal, ezzel a kis paránnyal is fényesebb ...emlékszem, hogy előtte szerettem volna átren- lehet a világ. dezni a konyhámat, ám nagyon kevés pénzem volt. A vágyam és az ábrándom egy kék fedelű fridzsider Persze eleinte bukdácsol az ember. Az első regényem volt. Esténként arról álmodoztam, hogy nekem lesz a 4447 címe olyan, mint a korai kis versikém a piros egy ilyen hűtőm. Amikor betekintést nyertem ebbe fagyalbogyóval. Tudniillik, amikor elképzeltem egy a szellemi közegbe, a fridzsider úgy ment ki a fejem- lebontásra ítélt ház történetét, három generációnak ből, mintha soha nem is gondoltam volna rá. az együttes kínlódását, akkor azt gondoltam, hogy a könyvnek olyan címet adok, ami a jelenlegi em- Csodálkozva tekintettem arra a f atalasszonyra, aki berhelyzetnek a számszerű megjelenítése. Tehát a még nem ismerte ezt a szellemi utat – szinte ket- Földnek a negyedik megtestesülésében élünk – Sza- téváltam. Mintha egy nagy lépcsőfokot léptem vol- turnusz, Nap, Hold, Föld – tehát a szám eleje legyen na, nem elvesztettem, csak egy kicsit mosolyogva 4. Aztán megnéztem, hogy ennek a négynek hánya- néztem vissza arra, aki ottmaradt az alsó lépcsőn... dik nagy Földkorszakában élük, majd annak a Föld- Minden megváltozott attól a pillanattól kezdve. korszaknak hányadik kultúrkorszakában, és ahová Nem szakadtam el a valóságtól – aki ismer, az tudja, majd eljutunk az ismét a 7-es lesz. Így lett a köny- hogy ma is két lábbal állok a földön –, de a vágyaim vem címe: 4447 – és benne a tévedésem. megváltoztak. Most is tudok örülni természetesen, ha van valamim, nem vagyok aszkéta és önsanyar- gató alkat, de a továbbiakban soha többé nem volt olyan tárgyiasítható vágyam, amiről azt gondoltam volna, hogy az életemet boldoggá teszi… Ha az ember valamit nagyon akar, akkor akármilyen kis ideje is van hozzá, meg tudja csinálni. Nagyon be voltam fogva, két kisgyerekkel, bonyolult há- zasságban sínylődtem, szegényen, magántanítvá- nyokat fogadva, hogy fenn tudjak maradni. Percre beosztott időben éltem, és mégis tudtam készíteni magamnak egy rajzos alaptérképet az egész antropo- zóf áról. Ez egy U alakzat, egy nagy papírra a saját fejemből rekonstruáltam – természetesen a könyv alapján –, aztán bekorszakoltam, jelekkel, nyilakkal együtt. Ha valamire nem emlékszem pontosan, ak- kor előveszem ezt a réges-régi rajzot, és bámulattal adózom annak az agyonhajszolt f atalasszonynak, aki ezt meg tudta csinálni, ráadásul hibátlanul, ugyanis ma is helytállónak találom. Amikor ezt lefek- 10 Az ember temploma, 51. 27 27