Page 27 - 2012 Karácsony
P. 27
ANTROPOZÓFIA A MÛVÉSZETBEN vé válik. Csak ebbe dolgozzák azután bele az örök- arra, hogy csapdába estem. Vagy mégis sorsszerű lődő elemeket.” 5 volt? Születéskori élethelyzetünk a hiányaival vagy a Ezt a kétségtelenül – talán nem nagyképűség, ha ezt többleteivel irányt ad lelki-szellemi fejlődésünk- mondom – nagyívű életet ebből a kicsiből, zavarosból, nek is. Steiner tanítása szerint nem a születés- bizonytalanból, sok esetben sötétből kiindulva kellett sel vagy a fogantatással kezdünk el készülődni az végigjárnom, ezt szánták életfeladatnak nekem. újabb földi létre, hanem jóval előbb, így az ősein- ket is kiválasztjuk. A szüleidben hogyan ismerted „…mert minden ember nagy dologra születik. fel saját „szellemi embriódat”? Hogy önmaga rejtvényét megfejtse.” 6 Az őseimmel kapcsolatos múltat én nem ismerem. Egy önfeledt, boldog gyermekkorból feltehetően Nem ismertem a nagyszüleimet, nagyon keveset nem ezek a művek születtek volna meg. De a gyer- hallottam róluk. Apám sem vitt szerepet az életem- mekkori félelmeid feloldódhattak az alkotásaid- ben, csak valamelyest negatív szerepet. Egy anya- ban, amelyek között az eddigi legsikeresebb a Ne féljetek című beavatási regényed. Kemény szembe- központú létben éltem. A nővérem 18 évvel idősebb nézés az élet és halál kérdéseivel, az időskori f zi- volt, ő is már elment a háztól, egyedül nevelkedtem. kai leépüléssel, amelyre vigaszt csak metaf zikai Úgy éltem meg, hogy véletlenül pottyantam abba a síkon kaphatunk. Saját vallomásod szerint legfőbb családba, sőt azzal a tudattal, hogy korán jöttem. feladatodat abban látod, hogy az emberek legfáj- Annak ellenére, hogy késői gyerek voltam a szüle- dalmasabb és legégetőbb pontjaira próbálj fényt im számára, mégis úgy élem meg, hogy elsiettem ezt hozni az esztétika eszközeivel, s megjelenítsd az a születést. Mintha elővételeztem volna valamit, élet transzcendens értékeit, hogy „ne csak a maté- mintha előre tolakodtam volna. Mivel a születésna- ria szemszögéből nézzünk mindent”. pom november 24-e, ezért tréfásan úgy méltatlan- Fiatalkori naplómban írtam, hogy keresem azt a kodom, hogy pontosan egy hónappal Szenteste előtt pontot, amibe ha belekapaszkodom, akkor ki tudom születni, amikor még az Advent sem kezdődik el...! fordítani a sarkaiból a világot. Az írás is, meg az a Ebből az érzetből egy f atalkori verskezdemény is szellemi út is, amit bejártam a biztonság keresését született: jelentette, kerestem a sötétbe hatoló világosságot. November és a barnaságban megszülettem én, Annál félelmetesebb élethelyzet nincs, mint amikor Kis piros fagyalbogyó, színes, és mégis keserű a sötétségbe csak egy keskeny résen szivárog be a Lehettem volna fa, illatos esti tűz a játszó gyermekek fény. Annál még a szuroksötét is jobb, mert abban között, az ember eltapogatózik. De a pici fényben ijesztőek de másra jöttem, elsietve... a dolgok kontúrjai. Ezt a fénycsíkot kell egyre job- ban tágítani, hogy legyőzd a sötétséget, és ez rész- ...és itt véget ér a versike, innen sohasem tudtam leteiben is megvilágítja majd azt az életskatulyát, folytatni... Persze a fagyalbogyó nem piros, de azóta amiben élünk. sem sikerült ezt a rímet másra kicserélnem. „Az élet estéje, magával hozza lámpását” Joubert Mindig azt éreztem, hogy egy olyan múltból kerülök gondolata áll a Ne féljetek című könyved első fe- ide, ami nagyon fontos volt számomra, de egyúttal 7 jezetének mottójaként. Te magad vagy a lámpás, nagyon keserű is volt... Egy nagy trauma előzhette világítasz, ragyogsz mindannyiunknak. Gyötrel- meg ezt az életemet, a gyermekkori sötét képek is meidből, megélt fájdalmas küzdelmeidből felisme- erre utalhatnak. résekhez jutsz, amely sokakat segít az útkeresés- Mintha anyám véletlenül szippantott volna magá- ben. hoz. Nagyon boldogtalan volt, és szeretni akart va- Igen, szükség van a saját fényünkre, saját energi- lakit. Szeretetre éhes, csalódott lélek volt, s engem ánkra és erőnkre, de el kellene oda jutni – ahova el szinte megfogott, lepkehálóval. Sokszor gondoltam fog jutni az ember a fejlődés során, hogy az alap- 6  Napok, 380. 5  Rudolf Steiner, Élet a halál és az újraszületés között (Budapest: Új 7   Jókai Anna, Ne féljetek (Budapest: Széphalom Könyvműhely, Mani-fest Kiadó, 2001) 117–118. 2007) 8. 25 25
   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32