Page 7 - 2014.06_beliv_t05.cdr

ANTROPOZÓFIA 2014. JÁNOS-NAP ANTROPOZÓFIA AZ ÉLETUTAKBAN BARNA ERIKA: Abban a Kegyelemben részesültél, 1946. december 26-án volt az utolsó magyarországi történt. Új tartalmakkal gyarapodtunk, új belátá- hogy egészen fiatal korodtól a szellemtudomány erõ- elõadása, akkor eltávozott Magyarországról. saink lettek valóban, nagyon sok mindenrõl meg- terében élhettél. Hogyan emlékszel vissza az antro- Késõbb, 1949-ben, az elsõ kislányunk születésekor változott a véleményünk, az életvitelünket is pró- pozófiával való elsõ találkozásodra, hogyan segítette megkértük, hogy legyen a gyermek keresztanyja, báltuk ahhoz igazítani, amit antropozófiai szem- az életedet a mindennapokban és a legmagasztosabb amit el is vállalt. Ugyanakkor azt is kérte, hogy rajta pontból jónak tartottunk, mégis úgy éreztük, hogy céljaid követésében, ill. azok elérésében? kívül még legyenek más keresztszülõk is, akik a kö- valami hiányzik. Ma már úgy mondanám – amit zelben tenni tudnak valamit a gyermekért, mert õ akkor még nem tudtam volna így megfogalmazni: SZÉKELY ANIKÓ: Gyermekkoromtól nagyon jó ba- onnan a távolból nem tud praktikus tevékenységet a belsõ Krisztus hiányzott. Ez a hiány vitt minket rátnõm volt Kellner Ágnes. Amikor én 18 éves vol- folytatni a gyermek körül. tovább. Ezt a felébredést pozitívan értékelem. Ma tam, õ 20, s évek óta foglalkozott az antropozófiával. már tudom, hogy ahhoz, hogy ez a hiányérzet feléb- Mária néni elõadássorozataira egyre többen jártak. Már férjnél voltam, a férjem, Székely György, akkor redjen bennünk, az elõzõ 12 év minden egyes lépése Ott ismertem meg Göröntsér Marcit, Göröntsér Zsu- 21 éves volt, amikor 1945 decemberében meghívtuk szükséges volt. Úgy a tanítóink, mint a mi részünk- Ágnest vendégségbe, hogy beszéljen nekünk az ant- Tükör elõtt a kislány Anikó zsát, Blaske Mártit, akik ma is még közöttünk van- rõl. nak, aztán Bogyó Pannit, akit ma már nem nagyon ropozófiáról. Nagyon megragadott mindkettõnket, ismer senki, mert Amerikába távozott a családjával, Nagyon nagy áldozatot hoztunk akkor azzal, hogy amit akkor megtudtunk errõl a tudományról. 1946. és ott elhunyt. Sok olyan fiatalt ismertünk meg, akik- elkezdtünk mindent elölrõl. Steinernek A szabadság március elején Nagy Emilné Göllner Máriának egy keresztnél dogozott. Az elsõ elõadása a metamorfó- kel Mária néni eltávozása után Rózsi néni, Szilágyi filozófiája elõtt írt mûveit is sorra vettük, a megírás elõadássorozata kezdõdött. Végtelenül egyszerû, de zisról szólt, a biológikum, a vitalitás és a szellem köl- Jenõné megalkotta a Jugendgruppét, s vele folytat- sorrendjében. Hívtuk azokat is, akikkel addig együtt nagyon szimpatikus körülmények között, egy laká- csönhatásáról, egymásba áramlásáról, metamor- tuk a munkát. A világ, a föld és az ember címû könyvet dolgoztunk, hogy nem kellene-e mindent elölrõl, son tartotta Svéd Piroskánál, ahol zsúfoltan ültünk fózisáról. A növényi és az emberi világból hozott olvastuk elõször. Ezen jelen voltak: Kellner Ági, a díványon, a földön, a székeken. Mária néni vörös- példákat. Nagyon hiteles és nagyon érthetõ volt. Biczó Iván, a bátyám, a férjem, a Göröntsér házaspár, keresztes ruhában jelent meg, mert akkor a Vörös- Azután minden elõadásán megjelentünk. és még sokan mások, akiknek a nevét hiába is említe- ném, mert már nem ismeri õket senki. Megismerkedtünk Papp-Kovács Elvirával is, a kará- csonyi 13 napot az õ tanításaival, vele töltöttük. Késõbb csatlakozott hozzánk Dalmai Marica (akinek az édesanyja Dalmai Adrienn festõnõ volt), és Janko- vich Lajos, aki Maricát feleségül vette. Rózsi néni csoportja mellett – hosszú évek után – Jankovich Lajos csoportját is felkerestük, vele is dolgoztunk. 12 év eltelte után Steinernek az Apokalipszisrõl szóló könyvét olvastuk. Mindhármunkban: Iván bá- tyámban, bennem és Gyuriban olyan érzések kelet- keztek az antropozófiával, az antropozófiai tanul- mányainkkal kapcsolatban, amikrõl elõször egyi- künk sem mert szólni a másiknak. Annyira mélyen szerettük és tiszteltük Rózsi nénit, Jankovichékat, hogy úgy éreztük, amit nekünk nyújtottak, az szá- munkra szinte teljesség, de mégis keletkezett ben- nünk, önmagunkkal szemben valamiféle elégedet- lenség. Ez arra vonatkozott, hogy mennyire jutot- tunk, és csak nagyon óvatosan mertünk errõl egy- másnak is szólni. A gondunk az volt, hogy könyvet könyv után tanulmányoztunk át, csoportban is, és egyedül is, mégis úgy éreztük, hogy valami hiányzik, amit vártunk volna. Valójában azt vártuk, hogy az A legszûkebb baráti kör Sprachgestaltungot tanul a családdal. Jobbról a harmadik Miss Chambers, a tanár antropozófia majd átalakít minket. De nem ez A Székely család 4 5