Page 5 - Antropozófia_2015.09_netre_Neat

ANTROPOZÓFIA MICHAELI KORSZELLEM E név azonban nem csupán „művésznév”. A festő nem arra a szellemre vagy szellemiségre, arra a szel- névváltoztatásának szellemi szempontból, ezote- lemi lényre, aki 1880. október 13-án, Csontváry éle- rikus-okkult értelemben is jelentősége van – mint tének sorsdöntő napján szellemi kapcsolatba lépett minden névváltoztatásnak. „Csontváry” neve egy- vele, s közölte vele küldetését, feltárta előtte sorsfel- fajta beavatási név is. Kosztka Tivadar az 1900-as adatát, s ettől kezdve (legalábbis 1909-ig) inspirálta esztendőtől kezdve használta a „Csontváry” ne- őt. A kérdés tehát: ki volt Csontváry géniusza? Egy vet – s nem véletlen, hogy „névváltoztatása” éppen ilyen irányú keresés kezdőlépéseként tüzetesebben egybeesik a káli júgának nevezett „sötét korszak” is meg kell vizsgálnunk a festő e sorsfordító „miszti- végével, s az új szellemi fény által beragyogott „fé- kus élményének” körülményeit és természetét. nyes korszak” beköszöntével (s ehhez kapcsolódva Rudolf Steiner szellemi tanítóként való fellépésével). A SZEGEDI ÁRVÍZ APOKALIPSZISE A kiállításon egy – sajnos neoncsövekből álló – fény- ÉS A KÁRPÁTOK FENSÉGES TÁJA híd, egy fényfolyosó jelzi Csontvárynak ezt a „meg- (Csontváry „misztikus élményének” előzményei) világosodását”, s köti össze a festői életmű két nagy szakaszát: a „korai” képek útkeresését, s az „érett” Az 1879-es év a szegedi nagy árvíz esztendeje volt korszak képeinek világát. Néhány korábbi remeklés Magyarországon. Csontváry pesti egyetemi hallga- (a Festőlegény [Madonna-festő] és az Önarckép) után, tóként részt vett a mentési munkálatokban, s köz- 1899–1900 táján talál rá tehát önálló hangjára és ben súlyosan megbetegedett. Az orvosok hosszabb stílusára, s ekkor bontakozik ki képeinek egészen pihenést javasoltak neki, így került vissza szülőföld- sajátos, jól felismerhető világa. A festő valódi szü- jére, a felvidéki Kárpátok hegyvidékére, „misztikus letése és kibontakozása – az igazi, nagy Csontváry- élményének” helyszínére. Csontvárynak két önélet- képek időszaka – tehát egybeesik a századforduló új írása maradt fenn: mindkettőnek a középpontjá- 3 szellemi fényének megjelenésével. ban az 1880 őszén (azaz 28. életévében) történtek leírása áll – Csontváry életének sorsfordulója. „Csontváry” mint festő születésének megértéséhez azonban vissza kell mennünk az időben úgy két év- 1908-as „kis önéletrajzában” így számol be az ese- tizeddel, 1879/80-ba, az új Michael-korszak hajna- ményekről: „[1877/78 után] jött a szegedi árvíz ka- lára, amikor az ifú gyógyszerészsegédnek egy ösz- tasztrófája, s nekem az egyetemi hallgatók élén ott szetett spirituális élményben volt része. S ez adhat kellett lennem, ahonnan alapos meghűléssel tértem választ az életmű-kiállítás címére: hogy ki vagy mi vissza, úgyhogy nehezemre esett az írás és az olva- volt „Csontváry géniusza”. Ez a cím ugyanis nem sás. Az orvosok hosszabb pihenést ajánlottak, így (csak) a festő lángelméjére, zsenialitására utal, ha- jutottam a Tátrába, az egyik iglói gyógyszertárba 2 Csontváry-emlékkönyv, 204. o. 3 Csontváry mindkét önéletírásában beszámol egy üstökösről, melyet kisgyermek korában látott „a házuk fölött”: „Emlékszem tisztán mindenre, még a nagy Planéta idejére is, s mint kis gyermek dajkám öléből csodáltam a nagy üstököst, mely a házunk fölött lebegett.” (Csontváry-emlékkönyv, 42. o.) „Nagy önéletrajzában” pedig így ír ugyanerről: „A kisgyermekkori élményeimet kiegészíti az óriási nagy üstökös, mely nyáron, 1856-ban vagy 57-ben a kisszebeni óratorony fölött képződött, de éjfél felé a világító csóvája az égbolton végighúzódott, s fényes csillaga pedig házunk fölött ragyogott. – E tünemény álmaimat soha nem látott tájakkal ébren tartotta, a valóságot pedig az éghez irányította. De mert gyermekésszel az égbe hatolni nem tudtam, a természetet tanulmányoztam.” (Uo., 67–68. o.) – Csontváry valószínűleg az 1858-as Donati-féle üstökösre gondolt, mely azon a nyáron sokáig szabad szemmel is látható volt, s Európa-szerte nagy feltűnést keltett. A leírást vesd össze a betlehemi csillag és a napkeleti bölcsek történetével („Burkus volt a nevem”. Uo., 66. o.). – További „érdekességek” a festő nagy önéletrajzából: „Az asztalunkon egész nap nyitva volt a nagy képes biblia, ahol láttam a tüzes farkú rókáknak mi a célja; mi célból harcol a csatában a teve álla; láttam az asszonyok harcát, a Salamon koponyájának a ráncát; láttam Noé beszámíthatatlanságát s Mózes koponyájának a szarvát…”(Uo., 68. o.); s csaknem fél évszázaddal később: „Betlehemben a Salamon nyaralójában gondolkozom, micsoda nyomorban élhetett az a szegény bölcs Salamon – három medencét készített a pici forrás körül, melyek vízzel sohasem teltek meg…” (Uo., 81. o. – vö. a salamoni templom és az érctenger legendájával); „Az első tanulmányutam gyújtogatással kezdődött.” (Uo., 70. o.); „Nagypénteken a daruréten egy madarat megsebeztem…” (Uo., 68. o. – vö. Parsifal történetével) 3