Page 5 - Antropozófia_2015_2_web_Neat

ANTROPOZÓFIA MAGYAR ANTROPOZÓFIA létrejönnie az istenek és emberek között. Az embe- rek elveszítették azt a bölcsességet, amelyet a vizek közvetítettek számukra. A természetes vizek hullámzásában megfgyelhetjük a kiterjedés és visszahúzódás váltakozásának ritmu- sát. Ez némiképp analóg azzal, amit Goethe észlelt a növényi életfolyamatok ritmusában. Az éteriség általában az ismétlődés ritmusában nyilvánul meg, például a levelek egymásutánjának ritmikus ismét- lődésében. Az asztralitás behatásának megjelené- se új elemet visz az életbe, a növényen megjelenik a virág és a polaritás jelensége, például a gyökér és a virág polaritása. Az én jellege viszont a megismé- telhetetlenség. Ilyen alapvető különbözőség mellett szinte meglepő az individuumok közti kapcsolatok lehetősége. A közös kozmikus eredet a múltra utal. Valódi individuális kapcsolatok a közös célok jövőbe mutató jellegével jöhetnek létre, az én akarati, alko- tó megnyilvánulásával. Eredetileg kozmikus ritmusok fejeződtek ki a kulti- Pinturicchio: Mária és Keresztelő Szent János (Spoleto) kus táncokban is. A mítoszteremtő korok emberé- nek álomszerű tudata csak a növényszerű életet tud- ta élesebben felfogni. A misztériumhelyek beavatot- Az ember tudatát is ez a nyári időszak tette alkal- tai azonban megteremtették annak a lehetőségét, massá az isteni válasz befogadására. Ilyenkor a leve- hogy legalább az év bizonyos időszakában megf- gő és a meleg valamilyen növényi jelleget kap, az ar- gyelhessék az ásványiságot és átélhessék az én-tu- chaikus ember átélte ezt az elevenséget. Álomszerű datot. A nyári napforduló ünnepének az idején az tudatában megjelenhetett az én álma válaszul az ember álomszerű tudatába mintegy belevillant az ünnepi kérdésre. Az ünnep mindig újra kapcsolatot én. Ilyenkor ritmikus körtáncokon vettek részt, eze- teremtett az ég és a Föld között. ket énekkel kísérték. Az ember primitív hangszerek- kel kísért különös zenei recitatívókkal jutott olyan Mit jelenthet az, hogy a János-nap a jövő ünne- hangulatba, hogy álomszerű tudatát kiáraszthatta a pe? Keresztelő János a történelmi múlt és jövő ha- kozmosz felé. Ezt az elementáris, primitív zenét és tárán álló személyiség. Azt a rendkívül ritka jelen- éneket végső soron az énekes madarak hangjaira ve- séget képviseli, hogy a múlt felől érkezve felisme- zették vissza. Egyes madárfajták éneke az éteren ke- ri a jövő impulzusát. A Márk-evangélium szerin- resztül kijut a kozmoszba, majd visszatér a Földre. ti szavai: „Utánam jön, aki hatalmasabb nálam, aki- Az emberek ilyenkor költészetükkel intéztek kér- nek nem vagyok méltó, hogy megoldozzam a saruszíját.” dést a kozmikus lényekhez, hogy mi áramlik vissza Keresztelő János a nazarénus közösség tagja volt. hozzájuk. Amit felbocsátottak, az visszatért és az én Ennek a közösségnek az volt a feladata, hogy előké- erejével nyilatkozott meg számukra. szítse a Krisztus-impulzus felismerését. Rendkívül szigorú, aszkétikus életmódot folytattak. Keresztelő Ezt az ünnepi pillanatot az tette lehetővé, hogy a János átélte tanítványaival együtt a nazireus-jelleg nyári napforduló idején a Föld kiárasztja lelkiségét a kiteljesedését és befejeződését. Ez a keresztelés fo- kozmikus térbe és átitatja a Nap és a csillagok erejé- lyamatában történt meg. Amikor a kereszteléskor az vel. Felületén a csillagok, a Nap erejének visszatük- embert a víz alá merítették, éterteste kilazult fzikai rözését mutatja. testéből és észlelni tudta saját kora bekövetkező im- 3